Triclops!
Out Of Africa
2008
Alternative Tentacles
A Triclops! első nagylemeze Out Of Africa címmel jelent meg, a Jello Biafra-féle Alternative Tentacles adta ki, a zene pedig nem csak Afrikától van távol, de a józan észtől is. Úgy látszik, hogy Bay Aera-ban a thrash metál apókákon kívül mások is zenélnek, méghozzá kifejezetten elmebeteg módon. A Triclops! zenéjét, és az énekes hangját leginkább a Mars Voltához lehetne hasonlítani, úgyhogy aki szereti a progresszív kaotikát, kiegészítve egy olyan énekessel, akinek a hangja leginkább Miki egérre hasonlít, az itt megtalálja a számításait. Sőt, Johnny No Moniker hangja a nyitó tételben olyan, mintha Miki egér benyomott volna egy héliumos lufit is. Rock, punk, pszichedélia, progresszivitás keveredik a zenében, a hangzás teljesen egyedi, annak ellenére, hogy a Mars Volta sok helyen beugrik, leginkább az első album, de aki nem menekül világgá a sipákoló énekestől az olyan zenét hallhat, mint sehol máshol.
Persze nem sokat ér az egyediségre törekvő zene, ha nem jók a dalok, de itt ilyesmiről nincs szó. A zene már elsőre befogadható, és nem akarok folyton a Mars Voltával dobálózni, de az isteni szikra utoljára náluk a Comatorium lemezen volt ennyire első hallásra tetten érhető. Ráadásul Triclops!-ék még dühösek is, nem is kicsit. A gitáros Christian Beaulieu lazán hozza Omar Rodiguez jellegzetes háttérben zakatoló gitározását, de a zene jóval súlyosabb, és sokkal jobb is, mint például az utolsó The Mars Volta. A zene talán nem annyira progresszív, mint a TMV, de nincs is tele az öncélú hangszerhokizásokkal, ami egy idő után nagyon idegesítő. Itt csak hét dal van, de üresjárat az nincs. Olyan szinten emelkedik ki, az idei punnyadt lemezek közül az Out Of Africa, hogy azt elmondani nem lehet. Felesleg cifrázni a dolgot: dallamos, friss, kemény, rock, egyedi, felforgató, drámai, és jók a dalok! Ez a méreg nem a cián. Jobb, mint a Mars Volta, az a helyzet.
Vannak érdekes számcímek, már az első EP-n is volt néhány bogaras utalás, úgyhogy a lemezt záró Love Songs For The Botfly címre hallgató gyönyörűségen már tényleg nem kell meglepődni. A szövegekért az énekes a felelős, aki archeológiát tanul, és miközben a Mayák után kutatott a Yucatán- Félsziget dzsungeljeiben, találkozott a döglegyek szentségével is. Úgyhogy ő biztos tudja, hogy mindegyik rovar bogár, de nem mindegyik bogár rovar, esetleg ha a szokásos hátborzongató kora reggeli szóvicces kedvemben lennék, még azt is mondhatnám, hogy rovarock.
Az alant található videó, az első hivatalos Triclops! videoklip, megtekintése csak 18 éven felüli, erős idegzetű olvasóknak ajánlott, és ez nem vicc! A klipet az énekes készítette, és valószínűleg ettől gusztustalanabb videó nem sok lehet a Youtube-on. Döglegyek, férgek, lárvák, ilyesmik, szóval ilyen alternatív cukiságok. Elhiszem, hogy valakinek a természet szépségeibe beletartozik a frissen kifakadt véres bögölytályog, de én inkább maradok az olyan hagyományos cukiságoknál, mint a játszadozó kölyökkutyák.
A videó tartalma: kb. két és fél percig megy valami Animal Planet rizsa a botfly mindennapjairól, háttérben tücsökszó, de már itt is lesznek furcsa dolgok, két és fél perc után indul a zene, aztán úgy 5 perc tájékán jön az első olyan pillanat, ami után már nem bírtam tovább nézni. Aki már az injekciós tű látványától rosszul van, az tényleg ne nézze meg a videót, mert az emberekből kiszedett lárvák koordinálatlan mozgása nem könnyen felejthető. A természet a legdurvább horrornál is sokkolóbb! Nem igazán értem, hogy minek van szükség ennyire bizarr klipre, persze első az önkifejezés, meg viccesek a fiúk, de akkor is. De azért berakom a klipet, ha szerintük ez is a zenéhez tartozik, hát legyen. Ismerkedés gyanánt, inkább a csapat myspace oldalát javaslom, ott is leginkább a Duende Wart, ami rövid, de nagyon jó esszencia, hogy miről is szól az év eddigi legjobb lemeze.
Utolsó kommentek