Slayer
Undisputed Attitude
1996
American Recordings
Közeledik a december, és lassan itt a karácsony, a nyugalom, a szeretet, a béke ünnepe, kellemes melegség járja át a szíveket, miközben a táj fehérbe öltözik, és egyre több lesz a piros ruhába öltözött nagyszakállú elmebeteg. A Léggitár blog is próbál alkalmazkodni az emelkedett hangulathoz, és a sok sátáni krehács helyett mostantól átveszik a főszerepet az andalító dallamok és a száncsengők csilingelései, hogy a szeretet és békesség férkőzzön be mindenki szívébe.
Bár a két legklasszikusabb Slayer album a Reign in Blood és a South of Heaven is hatalmas kedvenc, azért az igazi szerelem az elfeledett gyöngyszem: a szeretet és a béke tökéletes földi manifesztációja az Undisputed Attitude. Lehet-e egy lemezborítóval jobban kifejezni a zene hatására önmagukból kivetkőző embereket? A metál személyiségfejlesztő hatását egy képpel jobban illusztrálni? Nem. Ijesztő, démoni, félelmetes, pazar, legjobb lemezborító ever.
A Slayer felháborodott a 90-es évek közepén tomboló post-punk mizérián, és elkészítette ezt a lemezt, hogy majd ők majd megmutatják milyen is az igazi vérengzős punk zene, mert ez így már nem mehet, legyen már vége, hogy a Green Dayt meg a the Offspringet egyesek punknak tartják. Úgyhogy King és Hanneman is neki ált átfésülni a lemezgyűjteményüket ismeretlen, de arcletépő punk muzsikák után kutatva, hogy azokat feldolgozva előállítsák azt a punkos zenét, amit tutira nem fognak játszani sem az MTV-ben sem a rádiókban. Sikerült is összeállítani egy olyan csomagot, amiben szinte csak kizárólag egy szűk réteg által ismert zenekarok voltak, sehol egy Pistols, sehol egy Ramones dal, viszont egy csomó olyan zenekar, akiket néhány bennfentesen kívül nem nagyon ismert senki: Verbal Abuse, T. S. O.L., Minor Threat, D.I., Dr. Know, D.R.I.
Egyedül talán a The Stooges az egyetlen ismertebb zenekar, sőt az I Wanna Be Your Dog-ra valószínűleg mindenki emlékszik A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsőből. Slayerék egy kicsit változtattak a dal szövegén az I Wanna Be Your Dog-ot átírták I'm gonna be your God-ra, és tettek bele még néhány olyan kedves sort, ami garantálta, hogy a lemez csak Parental Advisory matricával kerülhet a boltokba. A dal eredetije a Ravasz az agyban egy igazi filmtörténeti klasszikus, mikor a főhős szembesül vele, hogy aki pókeradóságba keveredik, annak az ujjai nem biztos, hogy a helyén maradnak, és akkor megszólal a zene. A celluloidszalag és a zene parádés egymásra találása:
A Slayer feldolgozása az eredeti szöveget némiképp átírva, kiegészítve néhány kedves sorral:
"Now I'm ready to make you cum, And fuck like dogs all night long".
Sziporkáznak a fiúk.
Az eredeti szerzemények vadsága megtámogatva a Slayer bivalybaszó hangzásával egyszerűen verhetetlen. A lemezen van két dal Hanneman ősrégi punk projektjétől is, ezek is szépen illeszkednek az egészbe, és az egész olyan mintha nem is feldolgozások lennének, hanem csak simán Slayer dalok. A szokásos gitárnyúzások, a szokásos szólók, és a szokásos elmebeteg tempó, ugyanakkor mégis muzikális a dolog, ronda és finom. A Slayer szövegkörnyezetében talán furcsán hangzik a dallamok kifejezés, de mást nem nagyon lehet a nótákkal kapcsolatba mondani: egyszerűen ragadnak a fülbe a szépséges melódiák! Az Abolish Government kezdőriffjét pedig már a Green Day is elsütötte néhányszor, ezért sem értem, hogy miért kellett annak idején osztani őket, a 90-es években még a Green Day nagyon is punk volt, csak egy kicsit fékezettebb, visszafogottabb, konszolidáltabb formában.
Az albumon mindössze egy eredeti Slayer dal van: a Gemini, egyfajta lemezt záró atomvillanás, de a meghitt előkarácsonyi hangulathoz sokkal jobban illik az I Hate You:
Utolsó kommentek