Yava
Folcore
2008
Edge
A Yava lemezére azért voltam kíváncsi, mert itt énekel a Radio Caféból ismert Dus Polett, akinek nagyon kedves hangja van. Ugye mindenki ismeri a csodálatos Radio Cafét, akik az MR2 Petőfi mellett, az igényes zenék legnagyobb hazai bástyája (haha). A Radio Cafe, a műsorvezetőknek álcázott paprikajancsikkal meg megasztárokkal, meg az ország vezető sznob műsorával a WAN2-val (tudom, hogy egyszer már ellőttem, de a WAN2-nál tényleg minden faszt torokra kapnak, amire ráírták a britpop szócskát), és az egyetlen hallgatható rádióműsort a fantasztikus Szélsőközép 2.0 is ki lett baszva a Caféról, mert valamelyik szponzornak nem tetszett. Szóval a Radio Cafe egy roppant műmájer képződmény, leginkább azért, mert benne van a lehetőség, hogy különbözzön a többitől, de igazából ugyanolyan semmirekellő rádió az is, mint a Danubius. Szóval csak azért mondom, mert Dus Polett azon kevés emberek egyike a Cafén, aki nemcsak hanggal, de affinitással, és intellektussal is rendelkezik a rádiózás irányában, őt tényleg jó hallgatni. Szóval Dus Polett a Yava énekesnője, és nem Pulett, mint ahogy azt a legsüketebb rockmagazin legutóbbi számában olvasni lehetett. Hirtelen most több médium nem jut eszembe, akit meg lehetne sérteni, úgyhogy inkább térjünk rá a zenére.
Polett mellett a zenekar másik alapítója a VHK egykori basszusgitárosa Mestyán Ádám, és a gitáros Fritz is volt Halottkém, meg aztán van itt egykori Stonehenge dobos Szabó Kristóf, Róka Szabolcs pedig az egzotikus hangszerek felelőse, amiket én az egyszerűség kedvéért a továbbiakban csak balalajkának hívok.
A lemez címe a Folcore pontosan definiálja a zenét: az autentikus népzene keverve harapós/marcangolós gitárral, speciális elegyet létrehozva. Vagyis talán ez annyira nem is számít már különlegesnek, hiszen manapság nagy keletje van a folkzenével kevert metálnak, nem szívesen dicsekszek vele, de a tavalyi Korpiklaani nekem is bejött. Azért érzem némileg különlegesnek a Yavát, mert itt nem a szokásos lagzis témák mennek, hanem az elgondolkodtatóbb, néhol kifejezetten súlyos vonal. Rögtön a nyitó Szerelemben az elektromos gitár meghágja a balalajkát, ez a lemez legjobbja szerintem, egyszerűen állat! Itt már rögtön mindenki el is döntheti, hogy hányadán áll a Yavával, bejön-e neki az autentikus népzene varázsa, vagy szűklátókörű és "nem elég szőrös" felkiáltással tovább skippel. A Yavánál ne keressen senki sem klasszikus rock/metal énekhangot, szinte kizárólag ez a népdalos lebegtetős/rezegtetős férfi, illetve női ének megy. Nekem a Yava hangzásáról az az idő jut eszembe, amikor még nem rajzfilmek mentek a tévében, hanem mindenféle zenés műsorok voltak a gyerekeknek. A Kaláka együttes vagy éppen Gryllus Vilmos és Levente Péter Égből pottyant mesék néven futó pszichedelikus jam sessionje ugrik be nekem, mint a múlt ködébe veszett kultikusság. Páratlan zenei műveltségem a magyar népzene mellett arabus, és görögös motívumokat is felfedezni vélt, sőt a Gen és az Üsküdari mese hastáncos háremes hangulatot áraszt.
A Yava Punk Brigade-ként definiálja magát, de én a gitártémákban inkább csak rockot, és metált hallok. Több helyen is beugrik a System of a Down, egészen konkrétan az Aerials. Igazából én csak az Izzott nyögött végét érzem punkosnak, aminek hallatán a szép emlékű Üveges csirkeszemek fúvósmentes verziója ugrik be. A lemezen testvériesen megosztoznak az akusztikus részek és a gitárhegesztések, gondolom a zenekar egyik fele inkább zúzna, a másik fele inkább csujjogatna, és így marad az arany középút. Egy kicsit több a Szerelemhez hasonlító "ereszdelahajamat" dalt is el tudnék viselni, de igazából itt a változatosság a lényeg, valószínűleg.
Persze lehet kukacoskodni a női ének hallatán, hogy az asszonynak a konyhában a helye, meg a zene hallatán, hogy balalajkán nem lehet zúzni, de szerintem meg az a lényeg, hogy jók a dalok, szép telten szól a lemez, és jól esik hallgatni. Nálam mondjuk, az Isten Háta Mögött meg a Korog után, ott van a dobogón, ami az idei magyar lemezeket illeti. Kedvcsinálónak itt a Szerelem egy igazi folcore headbanger nóta, a végén síró gitárral, szólóval, meg minden egyébbel, ami a szerelemhez kell.
Utolsó kommentek