The Iron Maidens
World's Only Female Tribute to Iron Maiden
2005
DRZ
Sosem értettem, hogy lehet a tribute zenekaroknak létjogosultsága. Hiszen még legjobb esetben is csak egy lelkiismeretes, tökéletesen felkészült kópia zenekarról beszélhetünk, aki az eredetinek legfeljebb egy felvizezett hasonmása lehet. Mondjuk egy fesztiválon jól el lehet szórakozni, azon, hogy a szomszédsrác ujjatlan pólóban a Seek and Destroyt üvölti valamelyik kisszínpadon, de azt már tényleg nem értem, hogy egy tribute zenekarnak minek lemez. Mi szükség van az ezerszer hallott klasszikusokat újra felvenni, úgy hogy az eredetihez semmit nem akarnak (és nem is tudnak) hozzátenni? Mert mondjuk, akadnak érdekességek, például mikor a Six Feet Under néhány éve feldolgozta az AC/DC-től az egész Back in Black albumot death metálos köntösben, az érdekes volt. Ezt leszámítva nem nagyon vannak érdekességek tribute-fronton, maximum az ilyen különlegességek, mint a the Iron Maidens, ahol a zenakart kizárólag lányok és asszonyok alkotják.
A hölgyek még vicces művésznevekkel is rendelkeznek, aszongya hogy: Bruce Lee Chickinson, Mini Murray, Adrienne Smith, Steph Harris, és Nikki McBurrain. Haha, bruhaha. Ez alapján az ember valami poénos sufni-produkciót várna, ezzel szemben a borítót Eddie apukája Derek Riggs készítette, és a zene is teljesen korrekt. Korrekt, de igazából semmi különleges: rendesen eljátsszák a számokat, bár közel sem tökéletesek a gitártémák, és Harris jellegzetes basszus-futamai is furcsán hangzanak, de igazából csak a Children Of The Damned meg a Hallowed Be Thy Name alatt ötlött fel bennem az örök igazság: asszonynak a konyhában a helye.
A legérdekesebb az énekesnő, aki tényleg egyfajta női Dickinson, legalábbis minden dallamban próbálja követni a mestert, ez több-kevesebb sikerrel össze is jön, leszámítva az Aces High témáit, ahol bizony néhol anyókás nyafogó hangok törnek elő belőle. Mindenképp figyelemreméltóak a bögyös, izé, a bőgős Steph fürge ujjai, amint Harris gallopozós témáit nyomja. De a legviccesebb az egészben az, ahogy az énekesnő utánozza Dickinson jellegzetes mozdulatait meg grimaszait. Koncerten meg még egy Eddie-t is bevetnek. Végre egy tribute zenekar, akikben van élet. Mókás videó:
Utolsó kommentek