Subscribe
Bookmarks
2011
EMI Music Services
A Subscribe és az Isten Háta Mögött valahogy mindig közös fejlődési ívet mutat, vagy egyszerre mozdulnak, vagy legalábbis nálam. A Budapest Rockandroll második részén szembesültem először, a két zenekar világot felforgató tevékenységével, a Közelítő távolító, és az X-Man képében, és valahogy azóta is közösen lépegetnek. A közös alom, és a közös megmozdulások mellett, a két zenekar lemezei is szabályszerűen követik egymást. A Subscribe EP-t is beleszámítva mindkét zenekar közelmúltban adta ki negyedik hangzóanyagát, és már újabb összefonódások is vannak, hiszen a legutóbbi lemeze mindkét bandának már egy multinál jött ki, ráadásul ugyanannál (úgy látszik 2010-re az EMI magyar részlegénél végre kicserélték az elemeket a hallókészülékekben). A legújabb közös pont a két zenekarban, hogy akárcsak az IHM, a Subscribe is mostanában követte el a legnagyobb hibát, amit egy metál zenekar elkövethet: bevettek egy billentyűst a bandába.
Megijedni azért nem kell, hiszen Cséry Zoltánnak jól sikerült integrálódnia a Subscribe rendszerébe, és nincs szó olyan szintű zenei váltásról, mint a legutóbbi Isten Háta Mögött lemezen. Egy billentyűs attól nagyobb dicséretet nem kaphat, hogy végig észrevétlen marad, nem tolakszik előtérbe, de ugyanakkor szerves része az egésznek, és alázatos szakácsként dobálja a fűszereket a kondérba. Egyedül a Ringside Seat elején található billentyűs részek sikerültek egy kicsit Eddásra, de ez nyugodtan betudható a zenekar eklektikusságának, vagy a múltkori Kölyköd voltam feldolgozásnak.
A Subscribe legnagyobb fegyvere mindig is az eklektikusság, és a kiszámíthatatlanság volt. Első blikkre a Bookmarks kívül-belül nem sok meglepetést tartogatott, hiszen ott van a már elengedhetetlennek tűnő bónusz DVD, belül pedig a már tipikusnak mondható kezdés: sejtelmes intró után rögtön berobban egy tipikus katyvaszos subi-dal, az Anxiety regényfolyam második része, aminek refrénjére Zavaros Eszter operaénekesnő áriázik rá. A dal tipikus, de azért üt.
A kialakult zenei világ mellett már nagyon erősen kikristályosodik, hogy mi az, amit nagyon nem szeretek a Subscribe-ban, például a dal végén leállós, lounge-os poroszkálást, ami ugyan nem tart sokáig, de azért engem idegesít egy kicsit.
A Bitter Boundary a legjobb példa a Subi zenei sokszínűségére: a bivalybaszó kezdőriff az első lemezt idézi, de az új szelek jegyében már meghatározó szerepe van a billentyűnek, a dal végén pedig a gyermekkórus filmzenés jelleget kölcsönöz, és már-már epikus magasságokba emeli az amúgy sem gyenge dalt. A hagyományosabb számokban is elég sok furcsaság van, de az igazi eklektikát mégis csak a zongorás Miles Away biztosítja, vagy a csordavokálos Orchitis, esetleg a Gay Rodeo, ami a PASO szakembereinek segítségével készült, és a fúvósok még egy jókora csavart adtak az amúgy sem egyszerű, kategorizálhatatlan zenének.
A Subscribe már nagyon tudja, hogy kell igazán gyilkosan előadni ezt a fajta két énekesre alapozó modern metált. Mondjuk már az első lemez is atom volt, de most kezdtek el igazán kapkodás nélkül lubickolni a zenében, az első három dal refrénjében pedig ott vannak azok a dallamok, amikért más zenekar a fél tökét is odaadná. A Kettőnégyes bajkeverő már nagyon érti, hogy lehet mérgezni egy dallammal, masszív függőséget kialakítva, önismétlés nélkül. A sok furcsaság mellett megszületett az első teljes egészében magyar nyelvű dal is, az Álomtégla, amiből egy normális közszolgálati, és kereskedelmi médiumokkal rendelkező országban akár még sláger lehetne.
A lemez központi témája a nők, mindegyik dal egy ágas-bogas könyvjelző a női lélek rejtelmeiben. A bookletben vannak szép rajzok hölgyekről, és az egész CD+DVD csomag könyvbe van kötve. Lapozgatva a könyvet, olvasgatva a szövegeket, eléggé bele lehet borulni a zenébe. Meglehetősen fasza, exkluzív, dekoratív, kézzel fogható manifesztációja ez a muzsikának, egy olyan korban, mikor már lassan ciki lesz CD-t venni. A DVD törzsét a lemez készítését végigkísérő kisfilm jelenti, nekem ugyan egy kicsit unalmas, többször is elbóbiskoltam rajta, de annyi azért lejött, hogy Zavaros Eszter, és a gyermekkórus is elég komoly cukiság-faktorral rendelkezik.
Összességében elégedett vagyok a lemezzel; a Subscribe továbbra is zseniális zenét csinál, gyakorlatilag nemzetközi szinten is ők az egyetlen hallgatható zenekar, ebben az üvöltözős/dallamos modernkedő akármiben, persze ez már rég nem egyszerű modern metál - talán sosem volt az, valószínűleg már ők sem tudják, hogy micsoda. RATM hasonlóságokat pedig hál’ istennek továbbra sem hallok ki belőlük. A lemezt ingyenesen le lehet tölteni a zenekar honlapjáról, de aki igazán menőnek akarja érezni magát, az úgyis megveszi a könyvbe csomagolt cuccost.
Utolsó kommentek