Tank86
Rise
2011
Rising Magma Records
Nehéz dolguk van az olyan zenekaroknak, akik nem foglalkoztatnak énekest, hiszen énekhang nélkül érvényesülni nem könnyű, szinte lehetetlen. Kizárólag a zenével lekötni a hallgatót jóval nehezebb, mint hagyományos felállásnál, ahol az énekes jól tudja kompenzálni a zenészek esetleges alibizéseit. Ha nincs énekes, nincs sírás, nincs kire támaszkodni, vagy bejön a zene, vagy nem, továbbá van egy olyan tévképzetem, hogy akik instrumentális zenére adják a fejüket, azok már letettek a világ meghódításáról. Éppen ezért két eset lehetséges instrumentális zenénél: vagy elkezdenek valami áltudományos, sznob, műmájer művészkedést csinálni, vagy elhúzzák a függönyt, és mindenféle szabályozás nélkül engedik kifolyni magukból a végeredményt. Itt most természetesen az utóbbi eset áll fenn.
Ha rockzenéről van szó, akkor az ének-mentesség már eleve behatárolja a stílust, ami nem lehet más, mint valami riffelős, súlyos, borongós, sludge-os, experimentális istencsapás, hiszen ki hallott már instrumentális punk zenekarról? Persze vannak még valahol a neoklasszikus gitárvarázslók is, de az instrumentális rockzene alapvetően a mocskos mesélős riffekhez kötődik. A bredai Tank86 tagjai jó hollandushoz híven atomrészegen huligánkodhatnának a NAC Breda meccsein, de ehelyett inkább instrumentális zenét játszanak. Hát, ők tudják. Az viszont biztos, hogy két EP után idén jelent meg az első nagylemezük, és meglehetősen bivalyra sikeredett.
Letisztult hangzás, irgalmatlan mennyiségű Mastodonozás, tologatós riffek, utaztatós dalok, progresszív megközelítés, sztóneres hangulatok, tehát egy igazi fasza kortárs metállemez. Ehhez a zenéhez tényleg nem illene énekhang, mivel a dalok felépítése nem a hagyományos ismétlődő dalszerkezeteket követi, ahol A és B pont ismétli időnként egymást, hanem valahol elindulnak A-ból és szépen fokozatosan jutnak el B-be, ha érted mire gondolok. Az Axe-ban klasszikus gitárszóló töri meg deréktájt a változó iramban sodródó riffeket, az Infidel húz, mint egy igavonó barom, a Dying Mountain kifordított kezdőriffje zseniális, szóval nagyon rendben van a dolog. Atom!
Hella
Tripper
2011
Sargent House
A Hella zenekar Spencer Seim gitáros, és Zach Hill dobos szerelemgyereke, a Tripper az ötödik nagylemezük, és egyértelműen elmebetegek. A legutóbbi, négy évvel ezelőtti albumon, tettek egy tétova kísérletet a rendes emberré válás rögös útvesztőjében, és kibővítették a zenekart énekessel, basszerrel, gitárossal, meg mindennel, ami még kellhet, de mostanra rájöttek, hogy kettesben az igazi, és a Trippert újból a klasszikus alapító duó játszotta fel, mellőzve ilyen trendi szarságokat, hogy énekes, meg hagyományos hangzás és dalszerkezetet.
Ha a Tank86 viszonylag közérthető zenének számít, akkor a Hella maga a totális káosz, egy kényszerzubbonyban vergődő idegbeteg állat. Itt azért nincs énekes, mert az első próbán beleállna egy dobverő a dobhártyájába, vagy kapna egy gitárnyakat az arcába. Zach Hill napjaink egyik legjobb dobosa, de Seim is úgy gitározik, mint aki örökös élet-halál harcot vívna a hangszerével. A legfurcsább hogy a szanaszét tördelt, technikás matek-metál ütemekből előbújnak a harmóniák, és hallgattatják magukat.
A dalok általában úgy épülnek fel, hogy van egy könnyen befogadható vezérmotívum, és ezt színezgetik, csűrik-csavarják, kifordítják-befordítják, majd amikor az utolsó hangot is kinyüstölték belőle, akkor kidobják, és jöhet az újabb nóta. Progresszívek a szó valóban előremutató értelmében. Az első három nóta a kedvencem, a Headless, Self Checkout, Long Hair trió egyszerűen briliáns, itt tudott legjobban kibontakozni a komplex káosz, de a Psycho Bro is odabaszik rendesen.
A lemez többi része is rendben van, de ezek nálam nagyon hangulatfüggő dalok, iszonyatosan nehéz zene, ezt nem lehet csak úgy a háttérben, vagy vezetés közben hallgatni, mert valami megfájdul tőle, vagy csattansz egy fának. Napjaink matekmetál felhozatalából egyedül a Dilliger Escape Plant vagyok képes meghallgatni, de most a Hella is csatlakozott hozzájuk. 2011-ben így kell valahogy progmetált játszani, de a Trippert tényleg mindenki csak saját felelősségére fogyassza.
Utolsó kommentek