Soen

Cognitive

2012

Spinefarm Records

A Soen igazából a ritmusszekció miatt lehet érdekes, hiszen a dobok mögött az egykori Opeth ütős, Martin Lopez kalapál, a basszusgitárt pedig a hangszer felkent pápája, Steve DiGiorgio (Death, Control Denied, Sadus, Testament, Iced Earth, stb) bűvöli. Miattuk talán még az elcsépelt supergroup jelző is indokolt lenne, hiszen ketten játszottak minimum 10-12 klasszikus metál lemezen. A formáció másik két tagja Joel Ekelöf énekes, és Kim Platbarzdis gitáros, hát ők még nem rengették meg a világot félelmetes produkciójukkal, két friss hajtás a svéd zenészdzsungelből, vagy nem tudom. Látatlanban ez egy nagyon csábító összeállítás, mikor két ilyen hangszerguru összeáll két ismeretlen pofával, és a Cognitive nem is lett rossz lemez, csak egyetlen irgalmatlan nagy hibája van neki, hogy a Tool már kiadta 11 éve Lateralus néven.

Ha van két zenekar az univerzumban, amelyik szerinted hasonlít egymásra, akkor azt felejtsd el, mert ahogy a Soen hasonlít a Tool-ra, úgy nem hasonlít még két dolog egymásra. Az énekdallamok, a jellegzetesen kanyargó zene, a hangzás, az elmebeteg ritmusképletek, az egy szavas tömör dalcímek, de még a lemezborító is a Lateralust idézi. Az meg tényleg csak hab a tortán, hogy a lemezt a Lateralus producere, David Bottrill keverte, csak hogy tényleg megtévesztő legyen a hasonlóság.

A Lateralus nálam minden idők egyik legjobb lemeze, elfogult vagyok vele, ráadásul nem valami underground klasszikus, hanem talán az egyik utolsó durván elborult metál anyag, ami tömegekhez jutott el, hiszen csak a megjelenés hetében eladtak belőle több mint félmillió darabot, ami manapság már megközelíthetetlen nagyságrend. Éppen ezért nem értem, hogy mi szükség van ilyen szintű pofátlan szolgai másolásra. Pénzt ilyen zenéből nem lehet csinálni, a Spinefarm sufnikiadó ahhoz, hogy ezt a zenét a Toolra fogékony emberekkel megismertesse, de még ha el is jutna hozzájuk, akkor sem hiszem, hogy különösebb sikere lenne. DiGiorgio, és Lopez respektjének is csak árt a dolog, bár nyilván ők korábbi zenekaraikban is inkább csak átlagon felüli hangszeresek voltak, és a kreatív dolgokba nem nagyon volt beleszólásuk, de ettől függetlenül azért egy kicsit több egyéniséget, és saját ízt vártam volna tőlük.

A lemezen amúgy van néhány jó dal: a Fraccions kifejezetten állat, és fülbemászó, megvan benne minden, ami egy jó progresszív metál nótához kell, Lopezék csont nélkül nyomják az embertelen témákat. A Delenda is jó referencia lehet az énekesnek meg a gitárosnak, ha jelentkezni akarnak egy Tool-tribute bandába, de egyszerűen nem lehet ezt a zenét úgy hallgatni, hogy az ember szeme előtt ne kezdjenek el ugrálni nagy villogó betűvel Lateralus dalcímek: The Grudge, Schism, Parabola. És nem hatásokról van szó, hanem egy az egyben köszönnek vissza a Tool témái. Mintha egy darálóba beledobták volna a Lateralust, és a kipréselt riffeket, dalszerkezeteket, dobtémákat, énekdallamokat újra összerakták volna. Ilyen szempontból a Canvas, a Savia, az Oscillation, és a Fraccions is a szemtelenség határát súrolja. Ha plágiumról van szó, akkor Pali bátyánk copy-paste kisdoktorija kutyafasza ehhez képest.

Szólj hozzá!

Címkék: prog metal soen