I Am Heresy
I Am Heresy
2012
Magic Bullet Records
A BoySetsFire nem túl aktív mostanában (ha még létezik egyáltalán) így hát az énekes Nathan Gray úgy döntött, hogy tengernyi szabadidejét egy új zenekarral próbálja lekötni, és egyfajta családbarát megoldás jegyében elkezdett a saját fiával dalokat írni. Hogy még belterjesebb legyen a dolog, a két Gray mellé csatlakozott a BoysSetsFire gitárosának, Josh Latshawnak a fia, Jonah Latshaw, és valahogy így kezdett el dalokat felvenni és demózgatni az I Am Heresy. A két BoySetsFire kölyök egyébként a May 4th Massacre névre hallgató óvodás metalcore zenekarban is együtt játszik, sőt, leginkább az a főzenekaruk, és ahogy elkezdett pörögni az I Am Heresy, az öreg Gray le is cserélte őket rutinos kipróbált underground zenészekre.
A BoySetsFire az ezredforduló környékén élte fénykorát, mint az emocore egyik vezető csapata, abban az időben az emo még a hardcore dallamosabb vonalával volt egyenértékű, és nem a depressziós, lenyalt hajú tinipicsákkal. A balos ideológiával erősen megtámogatott melodikusnak szánt hardkórjuk eléggé felkapottnak számított annak idején, és tényleg volt néhány jó számuk, de szerintem erősen felülértékelt volt a zenekar, példának okáért az akkori korszakból az első Death by Stereo minőségben az egész BSF diszkográfiát megette keresztbe. Éppen ezért nem is vártam túl sokat a lemeztől, és ha Nathan Gray nem Black Flag, Neurosis, Today Is The Day hatásokkal promózza a lemezt, akkor valószínűleg meg sem hallgatom, ami nagy kár lett volna, mivel egész kellemes kis anyag kerekedett belőle.
Ahogy a zenekar nevéből sejteni lehet, a dalszövegek koncepciója nagyjából abban merül ki, hogy az énekes a vallással szembeni fenntartásait ordítja bele a nagyvilágba, a zene ezzel szemben kifejezetten változatos és hallgattatja magát. Goromba hardcore ütemek, és mocskos dallamok keverednek az olvasztótégelyben, és ugyan a Neurosis sokrétű kifinomultságát nem nagyon hallom, de az biztos, hogy jó néhány dal bestiálisan gyilkosra sikeredett. A The Sycophant, és a In The Light Of A Decaying Sun zajossága erőteljes Converge hatásokat mutat, az And Yet It Moves refrénje visszamutat a BSF hangulatára, és a metalcore-os nüanszok ellenére is és ezerszer jobb, mint bármi, ami BoySetsFire név alatt jött ki.
A Butchers! a lemez legbrutálisabb tétele, hátborzongató kórusokkal, szintén a Converge által ökölcsapásokkal kitaposott úton. A Seven Wolves And The Daughters Of The Apocalypse talán a legkönnyebben befogadható dal, kicsi ugyan hatásvadász módon robbannak rá a riffek a zongorás bevezetőre, és nem túl eredeti módon a brutális és a dallamos részek váltják egymást, de a dal valami kegyetlenül süt. A sok brutalizálódás között vannak azért szellősebb részek is, mint a zongorás, női énekkel ellátott Prince Of The Flies, vagy a záró akusztikus Jesus Doesn't Work Here Anymore.
Kaotikus, mocskos, brutális, dallamos, néhol kicsit metálkóros. Ha nem is tökéletes, de a jelenlegi felhozatalban ez egy kibaszott jó hardcore lemez.
Utolsó kommentek