Címkék

ac/dc (1) ágnes (1) akusztik (1) alice in chains (1) american sharks (1) amon amarth (1) anodizer (1) anthrax (3) anywhere (1) asg (4) avenged sevenfold (2) az év legjobb lemezei (6) a wilhelm scream (1) baby woodrose (1) bad religion (2) bakelit (1) bandcamp (5) barn burner (2) baroness (1) bear fight! (1) beast (1) been obscene (4) beggars and gentry (2) beyond the sixth seal (1) bible of the devil (1) birds of prey (1) bison (1) black cowgirl (2) black flag (1) black metal (1) black out (1) black sabbath (4) black sheriff (1) black skies (1) blake (1) blind myself (1) blood island raiders (1) blues (9) boozehounds of hell (1) bridge to solace (1) bullet for my valentine (1) bungalow bums (1) burst (1) cadence delicate (1) candlemass (1) carcass (1) cardinals folly (1) castle (1) charred walls of the damned (1) chief rebel angel (1) children (1) chilean fuzz (1) christian metal (1) chris cornell (1) chrome locust (1) church of the cosmic skull (1) cliff burton (1) cobra death (1) comeback kid (1) control denied (1) crag dweller (2) cryhavoc (1) cynic (1) dal (1) dalriada (1) dead lord (1) dead pegasus (1) deak bill gyula (2) death (1) death by stereo (2) death metal (5) death n roll (5) demon head (1) depresszió (1) desert rock (8) devilicious (1) de wolff (1) dimension zero (1) doom (29) dream theater (1) dvd (2) egonaut (1) entombed (2) experimental (8) fields of locust (1) film (2) final fight (1) folk (1) fültágító (2) gallows (2) ganon (1) garage (10) ghost (1) glass and ashes (1) god damn (2) gojira (1) göteborg (1) grand magus (2) graveyard (1) groove metal (1) grunge (4) habibi (1) haelo (1) hard rock (43) hatebreed (1) haw (1) hbo (1) hc/punk (31) heaven and hell (1) heavy metal (23) hella (1) helltrain (1) henry rollins (1) hesher (1) hjortene (1) horisont (1) horses on fire (1) hypnos 69 (1) iggy and the stooges (1) ignite (1) in flames (1) iron maiden (3) isten háta mögött (3) i am heresy (1) junkies (1) kabbalah (1) kadavar (1) kaihoro (1) kalas (1) kamchatka (1) ka tet (1) kerrang! (1) killswitch engage (1) king giant (1) könyv (2) korog (1) kurouma (1) kvelertak (3) la dispute (1) lemezborítók (2) lemmy (1) lewd flesh (1) los disidentes del sucio motel (1) m1 (1) magma rise (1) magyar rock lexikon (1) manny ribera (1) Märvel (1) mastodon (1) melodic death metal (5) metal (12) metalcore (5) metallica (3) metal hammer (3) metal machine music (1) mex (1) middlemist red (1) mojo jazz mob (1) monster magnet (2) mood (3) moon coven (1) motörhead (3) mr2 (1) mustasch (3) napalm records (1) naptár (1) nikki sixx (1) noise (1) nők a pult mögött (1) norma jean (1) novadriver (1) obscure (1) orango (1) ozone mama (1) p3 rockster (1) pagan altar (1) palace in thunderland (2) pantera (2) part time killer (1) phono one (1) pogometer (1) post hc (4) post metal (5) priestess (2) progressive string quartet (1) prog metal (11) prog rock (12) psychedelic (29) raised fist (2) revolver (1) ripley under water (1) rising (1) rock (7) rockerpipik (1) rock n roll (28) ruiner (1) scars on broadway (1) screaming trees (2) seamount (1) seattle (1) serpent (1) shadows fall (1) singles (1) sixx am (1) skyron orchestra (1) slayer (2) slingblade (1) slipknot (1) slowgold (1) slow season (1) sludge (6) smoke blow (2) snakeskin angels (1) SNFU (1) soad (2) soen (1) soilwork (2) sorozat (1) soundtrack (1) southern metal (1) spacegoat (1) space rock (10) sparzanza (1) spidergawd (1) spotify (3) steak (1) stoner (52) stratus (1) subscribe (2) summer hits (1) suplecs (1) svölk (2) szub magazin (2) tackleberry (1) taliban airways (1) tank86 (1) tankcsapda (3) testament (1) the absence (1) the baboon show (1) the bluestation (1) the carpet knights (1) the coathangers (1) the damned things (1) the devil and the almighty blues (2) the drowning (2) the good the bad and the zugly (2) the graviators (3) the haunted (1) the infected (1) the iron maidens (2) the mars volta (2) the movements (3) the mushroom river band (1) the oath (1) the red chord (1) the sade (1) the shrine (1) the sigit (1) the third bardo (1) the treatment (1) the trousers (2) the wandering midget (1) the x-ray harpoons (1) thrash (9) tobeatic (1) töketlen rocksajtó (1) top 10 (2) toundra (1) tourniquet (1) tribute (3) triclops! (2) trivium (1) troubled horse (1) unhold (1) válogatás (8) vintage rocks (32) vinum sabbatum (2) vinyl (1) volbeat (1) wall of sleep (3) wheel in the sky (1) witchcraft (1) yava (1) zodiac (1)

Utolsó kommentek

  • Kelemen Péter 73: @Akarmiszalami: Erős jellemre vall, ha valaki névvel ekéz valakit, miközben ő ... (2017.06.27. 13:32) Metálos munkahelyi diszkrimináció
  • doomanoid: @Noizeaddikt: Alap! Ráadásul a kiadónál brutálisan jó áron van bakeliten: www... (2017.05.13. 09:35) Született trollok
  • Noizeaddikt: Új kiadvány korai számokból, hellyeah: thegoodthebadandthezugly.bandcamp.com/a... (2017.05.12. 12:10) Született trollok
  • doomanoid: @bedoboember: Hát, nem sok minden. A tavalyihoz képest meglehetősen gyengus vo... (2016.12.01. 22:02) Fáradtan sercegő bakelit
  • bedoboember: Na mi volt idén? (2016.11.30. 15:10) Fáradtan sercegő bakelit
  • cukkmukk: Ez is egyfajta vélemény. Kinek, hogyan ugye, nekem teljesen más. Lehet érdemes... (2016.02.22. 14:10) Fáradtan sercegő bakelit
  • doggfather: @Bruti: akkor próbálgasd, szemezgess! (2016.01.05. 13:56) 2015 legjobb lemezei
  • Bruti: @doggfather: Én a nagy részét nem ismerem, de legalább lesz miből szemezgetni. (2016.01.04. 17:03) 2015 legjobb lemezei
  • Bornyi Márton: Nagyon vártam ezt a listát! Sok ma már kedvenc bandámat ismertem meg itt mint ... (2016.01.04. 14:50) 2015 legjobb lemezei
  • doggfather: nem semmi lista, felét nem is ismerem nemhogy nem hallottam. Utána fogok nézni... (2016.01.04. 09:05) 2015 legjobb lemezei
  • Utolsó 20
Creative Commons Licenc

Első negyedéves punk-körkép

doomanoid 2013.05.02. 10:13

iggy- ready-to-die.jpg

Iggy and The Stooges

Ready to Die

2013

Fat Possum Records

Iggy Pop is a rockzene szimpatikus, elpusztíthatatlan csótányai közé tartozik, mint pl. Lemmy, vagy Ozzy. Rátaposnak, de ő csak megrázza magát, és megy tovább, átfolyik rajta egy gyógyszergyárnyi mennyiségű drog, de ő meg sem érzi, atomtámadás következtében kipusztul a teljes élővilág, de ő még mindig ugrál a színpadon. Iggy mestert kétszer is volt szerencsém látni a Szigeten, és egy igazi showmanként úgy feltúrta a színpadot, hogy még azok is maximálisan élvezni tudták a koncertet, akik korábban egy hangot sem ismertek az életművéből - mint például én. Szégyen, vagy nem szégyen, de az idő kevés, a zene meg rengeteg, és a Stooges nekem például teljesen kimaradt, dacára annak, hogy tizenöt éve kilóra megvett a már akkor sem fiatal Iggy papa, és a respektációm azóta is töretlen az irányába.

Mivel nincs összehasonlítási alapom, nem tudom, hogy a Ready to Die hol helyezkedik el az életműben, de most határozott késztetést érzek elmélyedni az Iggy-katalógusban, mert az új lemez kifejezetten élvezetes lett (ha jól emlékszem Henry Rollins a naplójában a Fun House-t minden idők egyik legjobb lemezének nevezte, úgyhogy valószínűleg azzal fogom kezdeni). Előzetesen azt gondoltam, hogy egy hallgatás oszt' kuka, de már napok óta nem tudok tőle szabadulni, fogalmam sincs, hogy felér-e a klasszikusokkal, vagy csak egy tipikus kései zsenge, de a dalok többsége nagyon élvezetes békebeli rockmuzsika. A nyitó Burn-ben rögtön el is lövik a lemez legjobb riffjét, és ezen kívül igazán csak a címadó szám hasonlóan karcosan gitárcentrikus, de még a Nick Cave-esen dörmögős dalok is kellően ragacsosak ahhoz, hogy ne lehessen egyhamar rájuk unni. A rockosabb számok mellett a lemez nagy erőssége, hogy tökéletesen sikerült integrálni a szaxofont zenébe, főleg a Sex and Money, és a DD's alatt kötelező előkapni a légszaxit. Zeneileg ez már nem igazán punk, inkább csak sima rock, vannak ugyan mindenféle garázsos maszatolások, de itt a dalok leginkább Iggy dallamaira, és mondanivalójára vannak kihegyezve. Ez az a zene, amire a háziasszonyok ráérősen el tudnak dudorászni a konyhaasztal fölött, miközben párás szemmel nosztalgiáznak a tovaszállt fiatalságukon. Ha lenne rádió, ahol ilyesmi zenék szólnának, akkor azt simán hallgatnám a kocsiban. Van két-három szám, amit skippelni kell, de amúgy teljesen jó.

Két nappal ezelőtt a Colbert Report vendége volt Iggy, ahol ismét fitogtatta egy kicsit speciális mozgáskultúráját, és kidolgozott felsőtestét.




the good the bad and the zugly.jpg

The Good The Bad and The Zugly

Anti World Music

2013

Fysisk Format

Oslo már kitermelt egy végtelenül tapló punkzenekart a Turbonegro személyében, és most itt van a The Good The Bad And The Zugly nevű banda első lemeze, az Anti World Music, ami ha a zene minőségében még nem is, de bunkóságban már felveszi a versenyt a nagy előddel, és nem csak azért, mert a lemez produceri munkálatait a Negró jelenlegi dobosa, Tommy Manboy intézte. Meredek belegondolni, hogy a Turbonegróéktól is lehet még nagyobb köcsög valaki, de itt most tényleg komoly trónkövetelőkről van szó. A zenét úgy kell valahogy elképzelni, mint a Turbonegro visszataszító kisöccsét, aki túrja az orrát, nagyokat fingik, visszapofázik mindenkinek, felborogatja a kukákat, balhézik a rendőrökkel, a társadalom azon söpredéke, akivel egy társaságban nem szívesen mutatkozik az ember. Rock and rollal még nincs teljesen megfertőzve, de a tipikus punk villongásokat már tökéletesen elsajátította, és jelenleg ez is pont elég.

Ha a Bad Religion nem csinált volna idén már egy nagyon fasza lemezt, akkor megkockáztatnám, hogy az év eddigi legnagyobb punk-rock szerzeménye a Reaction Formation, ami egy tökéletesen felépített szörnyeteg, szirénázó gitárokkal, király csordavokállal, minimál szólóval, és egy olyan refrénnel, amit kalapáccsal sem lehet kiverni a fejből. A hardkóros zúzás közben gyakran felbukkanó dallamok a Turbonegrót idézik, a horzsolás, és a csordavokálok a Gallows legszebb hagyományait ápolják, szóval mondhatni, hogy a legjobb helyekről merítkeznek. Feltűnnek ugyan punkosan egyszerű gitárharmóniák is, de pukipunkos negédességnek itt nyoma sincs. Ez itt a punknak tényleg a zsigeri, bunkó, tirpák megközelítése, ezekről tényleg elhiszem, hogy ha túl sokat cseszteti őket a koncertszervező, akkor képesek rá, hogy búcsúajándék gyanánt teleszarják az öltözőt.

Vékony jégen táncolnak, de egész jól megtalálták az egyensúlyt a hácés zúzás, és a dallamok között. A lemez húzónótái: az old school gitártémára építkező Please Kill Me, a Less Than Zero, a Nowhere to Go (ami tényleg olyan, mint egy ki nem adott Gallows-dal) a hitvallásként is értelmezhető Call the Cops (I don’t give a fuck), és természetesen a Reaction Formation. Azt nem mondom, hogy nem csúszott be néhány gyengébb pillanat a kétperces darákba, de ez egy horzsoló debütálásnak nagyon is okés.




the infected- the party.jpg

The Infected

The Party

2012

A chicagói The Infected tavaly kezdett el mozgolódni, először kiadtak egy hatszámos EP-t The Party címmel, majd néhány hónappal később következett az újabb EP, a háromszámos The Afterparty. Igen, a zenekar tagjai tréfarépát reggeliztek, de ez már a lemez borítójáról is egyértelmű. Az Infected nem egy tipikus punkzenekar, mivel az ő punkságuk nagyjából abban merül ki, hogy a zenekarban senki nem tud énekelni, és így az egydimenziós kiabálással tarkított daloknak van egy nagyon erős punkosan vadromantikás jellege. A zene viszont néhány tempót, és a hangzást leszámítva egyáltalán nem punk, sokkal inkább metál, méghozzá a kellemesen agyzsibbasztó fajtából.

Klasszikus metál, thrashes zakatolás, göteborgi gitárdallamok, kidolgozott minőségi szólók, és az adott keretek között kifejezetten villantós gitárjáték jellemző az Infected zenéjére. Azt nem mondom, hogy Wilhelm Scream-szintű tapping-orgiákkal vannak tele a dalok, de az biztos, hogy a két énekelni nem tudó gitáros nemcsak ismeri és szereti, de elég jól hasznosítja is a technikás metálzenéből tanultakat. A két EP közül mindenképpen a Party sikerült erősebbre, itt aztán tobzódnak a nagyterpeszes gitározások, mint a Face to Face, a Rage, vagy a Bordello Blues, ami például eleve egy másfél perces gitárszóló, a The Rainmaker pedig olyan, mintha a punk és a thrash eltitkolt zabigyereke üvöltözne a ház előtt. A vokálok a refrénekben és a csordavokálokban is nagyon kezdetlegesek, de a gitárok ontják a jobbnál-jobb riffeket/témákat/futamokat, és ebben a környezetben már az ének sem tűnik annyira primitívnek.

Az Afterparty már nem tetszik annyira, mert ott már nagyon rámentek a dallamos vokálokra, ami jelentősen tompított a zene karcosságán, és túlságosan is Wilhelm Scream-esek lettek a dalok, különösen a Refuse. Mindkét EP lekapható a zenekar Bandcampjéről, a Party különösen ajánlott!

 

Szólj hozzá!

Címkék: hc/punk iggy and the stooges the good the bad and the zugly the infected

A bejegyzés trackback címe:

https://leggitar.blog.hu/api/trackback/id/tr425260993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása