American Sharks
S/T
2013
The End Records
Ha én lennék a fejes egy lemezkiadónál, akkor valószínűleg nemcsak nagyon csúnyán néznék, de komoly körmösöket is kiosztanék annak a bandának, amelyik első album gyanánt képes lenne egy 19 perces anyaggal kiszúrni a szememet. Az tiszta sor, hogy egy magára valamit is adó punkbanda nem nagyon készíthet 30 percnél hosszabb anyagot, de egy alapvetően metálos-stoneres ízvilágú zenekartól azért többet várnék attól, hogy kilenc számot lenyomjon bő negyed óra alatt. Érted, a Reverend Bizarre még az első szám refrénjéig sem jutott el, mikor az American Sharks már lezavart egy egész albumot, és a zenészek röhögcsélve dobálják egymást üres sörösdobozokkal.
Az American Sharks tehát rendelkezik némi punkos attitűddel, de ez kizárólag néhány dal intenzitásában mutatkozik meg, mert a zene egyébként egy szőrös, zajos, stoneres, metálos valami, nagyjából olyan, mintha a Motörhead és a Red Fang szerelvényei frontálisan ütköztek volna. A Red Fang ugyan sosem jött be nekem különösebben, és azt sem tudom mondani, hogy jól ismerném, de az American Sharks hangulatát és dallamvilágát talán velük lehetne leginkább párhuzamba állítani. A zene minőségéről legyen elég annyi, hogy jelenleg ők a Clutch egyik előzenekara Amerikában, és ha Neil Fallonék magukkal visznek egy ismeretlen zenekart, akkor ott bizony csúcskategóriás minőség van: Lionize, Black Cowgirl, stb.
A sztóner a rock 'n roll felől van megközelítve, tesznek néhány bakugrást a metál irányába, a minimalista, néhány hangos gitárszólók pedig tökéletesen illeszkednek a szertelen, de ugyanakkor végtelenül szerethető muzsikához. A lemez csúcspontjai közé tartozik a Motörhead-módra húzó Overdrive, a ’90-es évek sivatagi klasszikusait idéző Indian Man, vagy a Demon With Glass Sword, amiben köröznek egy kicsit a szikárabb riffek felett, és ahol időnként becsúszik egy kis Clutch is. A majd’ 3 perces 11:11 monumentális dalóriásként terpeszkedik az album végén, tökéletesen lezárva ezt a nyúlfarknyi mesterművet. Gyenge pillanat nem nagyon van az albumon - mondjuk durva is lett volna, ha egy 19 perces lemezben még töltelék is lenne. Röviden és tömören: az austini cápák ordas nagy bunkó muzsikát tolnak frissen megjelent első lemezükön, a kezdők öngyilkos bátorságával, és jókora redneck prosztósággal megtámogatva. Érdemes kipróbálni!
Kis költségvetésből valahogy így kell minőségi klipet készíteni: az Overdrive elején egyfajta redneck öndefinícióként sört lop a zenekar a boltból, majd önfeledt ereszdelahajamat partizás következik, a végére pedig sci-fi elemekkel adnak egy sallert a kultúrának. Év klipje!
Utolsó kommentek