Chilean Fuzz II
V/A
2013
A tavalyi év végén már másodízben jelent meg a Chilean Fuzz névre hallgató válogatás, aminek a célja, hogy mindenkinek értésére adja az egyre inkább nyilvánvaló tényt: Chilében is tudnak rockolni a szenyoriták és a mucsácsók! A földrajzi elhelyezkedés miatt eleve adja magát a desert rock poros hangulata, de azért még így is elég vegyes a felhozatal, és a sima stoner mellett még az utolsó szutymadék garázszenék hódolói is érdekes kordokumentumokra bukkanhatnak a húsz dal között. Én nagyjából hetente egyszer meghallgatom, mióta rábukkantam, és nem igazán tudnám egyik dalra sem azt mondani, hogy szar lenne. Ez bizony egy kurva jó kis válogatás, és nem is csak kifejezetten stoner-rajongóknak ajánlott.
Az egyetlen hátráltató tényező, hogy a dalok zömében spanyolul megy a vaker, és ez néhol nagyon megnehezíti a befogadhatóságot - nagyjából ilyen lehet a spanyoloknak is egy magyar nyelvű rocknótát hallani. A rock 'n roll nyelve nyilván az angol, de például egy csomó skandináv zenénél nem zavaró az anyanyelv használata (a Kvelertaknál mondjuk a kórusokat leszámítva nem is érteni belőle egy kurva hangot sem), a spanyol nyelvben viszont tíz szóból kilenc magánhangzóra végződik, így az egész zene egyfajta mondókás-gyermekverses-kínrímes köntösbe öltözik.
Bármilyen meglepő is, a chilei zenekarok mondanivalója sem a kísérleti részecskefizika körül körvonalazódik, hanem nagyjából a ruhám bőr és nem ballon, illetve az iszunk-hányunk-belefekszünk szentháromsága a mérvadó náluk - már amennyit a Google fordító segítségével kihámoztam egy-két nótából. A direkten mocskos dalok mellett feltűnik egy-két space rockos elszállás is, és vannak teljesen közérthető, hadd ne mondjam slágeres rocknóták is, szóval közel sem lehet azt mondani, hogy monoton lenne az összkép.
A bandák közül egyedül az At Devil Dirtről hallottam korábban, róluk már több helyen is olvastam pozitív véleményeket, de nekem ők egy kicsit túlságosan merevek, és az itt szereplő daluk sem tartozik a jobbak közé. Érdekes egyébként, hogy a válogatáson szereplő számok közül, mintha az egy-két angol nóta lógna ki minőségileg lefelé, vagy legalábbis nem rendelkeznek azzal a szimpatikus latino attitűddel, amivel a többi. Akiket bátran ajánlok: (linkek mögött ingyen, legálisan letölthető lemezek) Barbara & Los Rotos Del Rock, Ruende, Soponcio, Turbo Diesel, Icarus Gasoline, vagy a Chevy, akiknek a válogatáson szereplő Rock En La Sangre daluk elsőre olyannak tűnik, mintha a besúlyosodott Akela reinkarnálódott volna egy poros, szakadt dél-amerikai rockkocsmába, hogy aztán a nóta végén, a meglepetés mindent letaglózó erejével üsse fel a fejét egy megszelídíthetetlen herfliszóló. A klip is alap egyébként, azzal a ’80-as éveket idéző szinkronban gitározással. Az énekhang sajnos büntet, de egyébként állat egy nóta!
Ezeket a bandákat én is kipróbálnám egy olyan világban, ahol egy nap 72 órából állna, addig viszont egyelőre maradok ennél a válogatásnál, mert egy kicsit tartok tőle, hogy az albumokon már nem ennyire egységes a színvonal, meg ugye ott van még a spanyol is, ami a különböző énekhangok miatt itt még nem annyira markánsan telepedik rá a zenére, mint adott esetben egy sima albumon. A hangzás zenekaronként változik, de végig nyers, lüktető, élő, zajos, a dalok nagyobbik része pedig kifejezetten jól sikerült mocsokrock. Szóval itt tényleg nem csak zenei különlegességről van szó, hanem valóban vannak rajta jó dolgok, lehet belőle bőven szemezgetni. A népes, de számomra nem túl izgalmas magyar doom/stoner felhozatalt (természetesen a Wall of Sleep-et és a Magmát leszámítva) simán ütik az olyan bandák, mint a Ruende, a Turbo Diesel, vagy a Soponcio.
Nagyszerű nóták, tízpontos lemezborító, a Bandcampről pedig ingyen le lehet kapni az egészet. Hajrá! Egyik személyes kedvencem:
Utolsó kommentek