A napokban potyogtak be az utolsó 2014-es zenék, úgyhogy hosszas elemzés után itt az ideje a számvetésnek. Elöljáróban csak annyit mondanék, hogy metál szempontól ez is egy harmatgyenge év volt. A tradicionális kedvencek közül az In Flames, a Machine Head, és a The Haunted is adott a szarnak egy jó nagy pofont, pedig náluk még a legmegosztóbb anyagaik után is kitartottam.
Viszont ha végre ledobjuk a metálos rabigát, akkor láthatjuk, rengeteg kitűnő lemez jelent meg tavaly is - aki szerint manapság nincsenek jó zenék, hát az valamit nagyon rosszul csinál. Kb. 75-80 tetszetős lemez jelent meg tavaly, ezt szűkítettem le nagy sírás-rívás után egy top 40-es listára. Más listákkal ellentétben itt nem játszott szerepet a hype, a skatulyák, a menőség, hogy minek illik, minek nem illik szerepelnie egy ilyen összeállításban. Ezek csak szimplán a legjobb 2014-es zenék. Akikről volt szó a blogon, azoknál ott a link a címben, akikről nem, azoknál néhány szóban vázolnám a tényállást.
40. Hjortene - S/T
39. Spear Of Destiny - 31
Sziget-kompatibilis zene, portás bácsis énekhang, szóval elvileg nem pálya, aztán meg mégis. Néhol egy kicsit Wovenhandes.
38. New Christs - Incantations
Rob Younger az ausztrál alternatív-punk-rock underground egyik főkolomposa, a New Christs-ot ő hívta életre még valamikor a nyolcvanas évek elején. Mondjuk lehetne egy tök új zenekar is, mert szerintem nagyjából senki nem ismeri őket.Nem tudom, hogy a rengeteg tagcsere meg újjáalakulás következtében mennyire módosult a zene a hőskorhoz képest, mindenesetre ez a mostani Incantations kellemes rockmuzsika, némi pop-punklos beütéssel.
37. HAW - Soundtrack of Our Friendship
36. Skambankt - Sirene
Könnyed slágermetál, sramlis, Eurovíziós-hangulat. Szerintem ez elég rendesen bejönne a népeknek, ha nem norvégul nyomnák.
35. Sanctuary - The Year the Sun Died
Az év visszatérése! Warrel Dane-ben volt bizodalmam, de azt a franc se gondolta volna, hogy Lenny Rutledge huszonakárhány év pauza után ilyen jó dalokat fog írni. Nem vetekszik a legjobb Nevermore-lemezekkel, de a jelenlegi, önismétlő metálos kínálatban ez egy nagyon korrekt munka.
34. Moon Coven - Amanita Kingdom
33. Servers - Leave With Us
Modern, groove-os, egy kicsit Prongos metálzene. Elég jól érzik a dallamokat. Feljegyeztem őket a noteszembe!
32. Captain Ivory - S/T
Sok blues rock, kevés rock and roll, ’70-es évek. Fiatalosan, naivan, lelkesen. Rohadtul hangulatos.
31. John Garcia - S/T
Dalok a poros országút széléről. A legjobb Kyuss utáni Garciás lemez. Jobb, mint az Unida, jobb mint a Vista Chino.
30. Märvel - Hadal Zone Express
29. The Socks - S/T
Zokniékra látatlanban azt mondanám, hogy ezek biztos svédek, közben meg franciák. Elsőre nem nagyon jött be, aztán idővel leülepedett, és szép lassan elkezdett működni a dallamtapadás.
28. Hypnos – S/T
Svéd ősrock/ősmetál, hutyutyutyutyú!
27. The Flight Reaction - S/T
Vokálcentrikus, pszichedelikus garázsrock, szigorúan a Movemets által kijelölt csapásvonalon.
26. Dwellers - Pagan Fruit
Ha létezik tökéletes pszichedelikus stoner rock hangzás, akkor a ahhoz a Dwellers nagyon közel került a második albumával. A dalokkal sem nagyon van probléma, de valahogy úgy érzem, hogy a következő albummal fognak majd igazán nagyot robbantani.
25. Antemasque - S/T
A Mars Volta feloszlása óta nem unatkozott a két agytröszt, hiszen Omar Rodríguez-López ipari mennyiségben gyártja az érthetetlen, experimentális gitárlemezeket, Cedric Bixler-Zavala meg tök jól eldobolgatott az Anywhere első lemezén. Az At the Drive-In és a a Mars Volta után most harmadszorra tol be egy új zenekart a két mikrofonfej, és teljesen jól megcsinálták ezt is. A zene talán még soha nem volt ennyire könnyen emészthető, az énekdallamok meg helyenként az első Mars Voltát idézik.
24. Uriah Heep - Outsider
Tök jó ez a mostani ősrock-mennyország, de azért mégiscsak az az igazi, mikor az autentikus, öreg csatalovak is belecsapnak a lecsóba. A lemez, aminek hallgatása közben begörcsölnek az ujjak az eszeveszett légorgonázástól.
23. The Treatment - Running With The Dogs
22. Wedge - S/T
A borító alapján átfutott rajtam a gondolat, hogy esetleg a németek már elkezdték klónozni a Kadavart, mert nemcsak a beállítás, de a zenekari logo betűtípusa is ugyanaz. Az évjárat egyezik is szegről-végről (’70-es évek) de a zene sokkal dallamosabb, bugisabb.
21. Grand Magus - Triumph and Power
20. Dawnbringer – Night of the Hammer
Egy kiállítás képei: az egyik szobában klasszikus metál, a másikban Anathema, a harmadikban King Diamond, a negyedikben black metál, az ötödikben ősrock, és így tovább. Egy kicsit mindig elérzékenyülök, mikor hallom a Dawnbringert, mert bármennyire is jó ez a rengeteg ősrock/retró/akármi, a pátoszos, tradicionális, de ugyanakkor minőségi metál elementáris erejét semmi nem tudja helyettesíteni.
19. together PANGEA - Badillac
Harcias, szutykos garázsrock, grunge-os búslakodás, depresszív szerelmes dalok.
18. Cadence Delicate - Supermachine
17. SuperCharger - Broken Hearts And Fallaparts
Klasszikus, asztal tetején táncolós rock 'n' roll, gyilkos kórusokkal megspékelve. Ezzel a stílussal nehéz megtölteni egy albumot, hogy ne torkolljon önismétlésbe, de elég jól megoldották. Az albumon olyan korszakos svéd sztárok vendégszerepelnek, mint Riff-Ralf (Mustasch) és Nicke Borg (Backyard Babies)
16. Siena Root - Pioneers
A mostani svéd bandák többsége még a csattogós szárnyú lepkét tologatta Göteborg-alsón a búcsúban, mikor a Siena Root már nyomta ezerrel az ősrockot. Érezni is a megfontolt magabiztosságot a dalokon, nem kapkodnak feleslegesen ide-oda. Eddig csak a legutóbbi lemezt ismertem tőlük, az nem nagyon jött be, úgyhogy egy kicsit meglepődtem, hogy az új album szép lassan berágta magát, pedig semmi extra.
15. Jeremy Irons & The Ratgang Malibus - Spirit Knife
Az év legnehezebb albuma. Ide azután tényleg kell némi ősrockos-stoneres előképzettség, hogy az ember valahogy eligazodjon a 8 perces, pszichedelikumba csavart dalok útvesztőjében. Az előző album valóságos slágergyűjtemény volt ehhez képest. Hihetetlen bátor vállalkozás ennyire öntörvényűen, a bevált panelekkel szembe menni, úgyhogy ezúton is le kell boruljak a svéd ősrock kortalan zsenialitása előtt, mert valami egészen fantasztikus, amit ezek itt zenélés címén leművelnek. Relatív, hogy kinél mit takar a jó énekes meghatározás, nálam az a csúcs, amit a gitáros-énekes a nyitó- és zárótételben művel. A címadó talán az év legjobb dala.
14. Bungalow Bums - Lawless Days in Reservation
13. Blues Pills - S/T
A tavalyi EP-t szabályosan utáltam, aztán az ott szereplő dalokba egy kicsit belenyúlkáltak, kicsit megnyesték őket, és a nagylemezen már mindjárt működtek. A zenészek rohadtul érzik ezt a közeget, de egy kicsit még úgy érzem, hogy Elin Larsson viszi a hátán a dalokat, akihez fogható őserejű, istennő-hangú énekesnő évtizedek óta nem tűnt fel sem rockban, sem popban, sem sehol. Lábfetisisztáknak ajánlom a Rock Hard fesztiválos fellépés megtekintését, ahol Elin már az első szám alatt lerúgta a bakancsát, hogy harisnyás talpacskákkal tudjon tipegni a világot jelentő deszkákon.
12. The Movements - Like Elephants 2
11. The X-Ray Harpoons - Get Attuned To Our Tyme
10. Spiders - Shake Electric
Nem nagyon szoktam klipeket nézni, de a Shake Electricbe valahogy belefutottam és egyből éreztem, hogy ez ütni fog. Az énekesnőnek szerintem rohadt jó hangja van, és a dallamai is ülnek. Kellemes, békebeli retróslágerekkel van tele az album.
9. Mastodon - Once More 'Round The Sun
A Mastodon már nem először nyúl vissza a ’70-es évekbe egy kis pszichedelikus útravalóért. Persze az sem baj, hogy nem saját önismétlésükbe fáradtak bele, meg hogy jól szólnak, meg jó dalokat írnak - nem úgy, mint metálos kortársaik.
8. Wall Of Sleep - No Quarter Given
7. Slow Season - Mountains
6. The Graviators - Motherload
5. Wovenhand - Refractory Obdurate
Hallottam már, hogy "Wovenhand így, Wovenhand úgy", de mégis csak most, az új lemezzel fedeztem fel magamnak. Nagyon furcsa, nagyon jó!
4. Spidergawd - S/T
A Motorpsycho ritmusszekciójához csatlakozott Per Borten énekes-gitáros és Rolf Martin Snustad szaxofonos, és hát elég rendesen szétzenélték az agyukat. Jó példa az ősrock sokszínűségére, hogy mind hangzásban, mind zenében egy teljesen új oldalról közelítik meg a klasszikus rockzenét, hiszen például az Into Tomorrow-ban hallható, Trombitás Frédi által elővezetett orchestrás púzásokat nem nagyon lehetett hallani eddig retróban. Slágerek és jammelősebb dalok váltják egymást, a progosabb témákban nemcsak a szaxofon miatt rémlik fel a King Crimson. Mindenképpen ki kell emelni az Empty Rooms 14 perces orgiáját, ahol az első négy percben experimentális szaxizás zajlik - miközben a háttérben megy a Motorpsychós kaparászás - majd bejön a lemez legnagyobb énektémája, goromba szólók, önfeledt örömzenélés, majd a 12. percben jön a megfejthetetlen katarzis.
3. Korog - Maybe Airlines
Valószínűleg a Korog az egyetlen zenekar a világon, amelyik négy lemezt, négy különböző énekessel vesz fel. Tanka Balázs hangját szokni kellett, nemcsak a tiszta ének miatt, hanem az énekstílusa se nagyon áll közel hozzám, viszont a Korogot mindig is a zene felől kellett megközelíteni, abban meg ezúttal sincs hiba. Talán az egyetlen lemez a listán, ami nem születhetett volna meg tíz-, húsz-, harminc-, vagy akár negyven évvel ezelőtt. Modern, korszerű, előremutató, kortárs rockzene, erre aztán nem lehet azt mondani, hogy hasonlít erre meg arra, ez már tényleg az atomkorszak zenéje. Brutális hangzás, egymásba kapcsolódó riff-fürtökkel, beteges szaxofon-betétekkel, komplex, mégis egyszerű megvalósításban, rohadt jó dalokkal.
2. The Shrine - Bless Off
1. Manny Ribera - S/T
Legjobb EP-k, kislemezek, 50 példányszámban megjelent kazetták:
Bison - One Thousand Needles
Molior Superum - The Inconclusive Portrait
Bomber Gap - S/T
Instant Boner - Perfect Sunday
VIC - Zvara/Karakolia
Stoker - Fox In A Hole
Cunning Mantrap - Dull Days
- Kellemetlen meglepetés: Subscribe - This Moment Will Soon Be Gone
- Kellemes meglepetés: Tankcsapda - Urai vagyunk a helyzetnek
- Az év kamuja: Killer Be Killed
- Az év legolvasottabb posztja: Nőábrázolás a kortárs lemezborítók tükrében (9500+ oldalletöltés)
- A poszt, ami lassan megint aktuális lesz: A Dalverseny margójára
- Az ősrock korunk metálja.
- Az ősrock korunk metálja!
Az év legjobb dalai:
Az év legjobb klipje: The Shine - Tripping Corpse
Utolsó kommentek