A tavalyi nagy sikerű válogatás után idén is kötelességemnek érzem, hogy egy audiovizuális dalcsokorral kedveskedjek Nőnap alkalmából. Nagy szükség van az ilyen apró figyelmességekre, hiszen rengeteg hölgy ontja a vérét a rockzene szent oltárán, miközben a nagyközönségnek fogalma sincs a létezésükről. Úgyhogy itt az ideje lebontani a sztereotípiákat, és felfedezni eme nagyszerű zenekarokat, mert a rockzene és a nők kapcsolata nemcsak abból áll, hogy az opera-énekesnők hálóingben illegetik magukat a színpadon!
Slowgold
A svéd Slowgold bemutatkozó albuma három éve jelent meg, néhány hónapja pedig egy kitűnő EP-vel jelentkeztek, ami a hamarosan érkező új album előfutára. Az alapból is nagyon furcsa, nyugis, pszichedelikus muzsikát Amanda Werne angyalkás hangja és svéd dalszövegei teszik még különlegesebbé. A zenének egy kicsit olyan érzete van, mintha a zenészek lábujjhegyen kerülgetnék az énekes-gitáros kisasszonyt, miközben eregetik a Neil Young kényelmes visszafogottságára emlékeztető témákat, de a Det Osynliga elején egy kis Tito & Tarantullás After Darkot is felfedezni véltem.
Lewd Flesh
A dán Lewd Flesh első kiadványa az Op I Røven, Dø I Smerte címre hallgató kétszámos kislemez, ami elsőre jól illeszkedik a mostani énekesnős-ősrockos trendbe, de tüzetesebb vizsgálgatás után előbukkannak a grunge-érára jellemező elnyújtott-elkínzott énekdallamok és zenei megoldások is. Leginkább az Acid Rider karistolós, időnként belassulós mocska tett rám nagy hatást, a másik tétel, a hagyományosabb Lewd Troves meg olyan, mintha a Soundgarden egyszerűsített, női változatát hallaná az ember. A bandában két hölgyet is találni: az egyik gitáron Nanna Braunschweig Hansen játszik, a mikrofon mögött pedig Malene Pedersen ereszti pusztító útjára boszorkányos, csiszolatlan, korbácsos háziasszony hangját.
Kabbalah
Az év első napján jelent meg a spanyol Kabbalah második EP-je, és hát elég rendesen fel is adta a leckét a female vocal szerelmeseinek! A trió zenéje már tényleg tökéletesen illeszkedik az undergroundot elborító okkult, vintage rockos csapásirányba, de a nóták minősége egyúttal nagyon durván ki is emelkedik az átlagból. A négy dalra az angyalkásan ördögi, sejtelmes ének a jellemző, de a Temples alatt a gitáros is besegít, és akadnak keleties melódiák is. A pszichedelikus témáktól a direktebb, riffelősebb dolgokig a ’70-es évek minden szegmensét megidézik, ami a szűken vett stílust illeti.
Skyron Orchestra
Mondom a kulcsszavakat: Svédország, ősrock, őspop, a világ legjobb lemezkiadója (Transubstans Records). Igen, ezek azok az összetevők, amikből csak parádés dolgok születhetnek, de itt most nem szimplán egy újabb, senki által nem ismert svéd csúcsragadozóról van szó, hanem az egész retró egyik előfutáráról – legalábbis, ami a női vonalat illeti. A Skyron Orchestra mindössze két lemezt adott ki a kétezres évek közepén, de a nehezen kibogozható, pszichedelikus debüt (a Transubstans történetének egyik első anyaga) ugyanúgy megkerülhetetlen a témában, mint az egyszerűbb, rockosabb Situations.
Aki ismeri és szereti a Movements kultikus első lemezét, az biztos elismerően fog bólogatni Anna Glans Doorst idéző, üveghangú orgonálása hallatán, mint ahogy Veronica Lostjarna bágyadt, de ugyanakkor élettel teli, pofátlanul magabiztos énekdallamairól is csak annak nem fog beugrani a Movements korai anyaga, aki még soha nem hallotta őket (vannak így egy páran). Közös nevező még, hogy a popzenés dallamokkal ők is bátran kikísérletezgetnek, és természetesen rohadt jó dalokat írtak. A két lemezük közül nekem a sokszínű, zeneileg kiforrottabb Situations a kedvencem, de mégis a debüt nyitónótáját kell ide beágyazni, mert a Free Ride klipje már tényleg a szupercukiság határait súrolja:
Természetesen a világbajnok, alakalomhoz illő, ismert és ismeretlen tutiságokkal teli playlist ezúttal sem maradhat ki.
Utolsó kommentek