Címkék

ac/dc (1) ágnes (1) akusztik (1) alice in chains (1) american sharks (1) amon amarth (1) anodizer (1) anthrax (3) anywhere (1) asg (4) avenged sevenfold (2) az év legjobb lemezei (5) a wilhelm scream (1) baby woodrose (1) bad religion (2) bakelit (1) bandcamp (5) barn burner (2) baroness (1) bear fight! (1) beast (1) been obscene (4) beggars and gentry (2) beyond the sixth seal (1) bible of the devil (1) birds of prey (1) bison (1) black cowgirl (2) black flag (1) black metal (1) black out (1) black sabbath (4) black sheriff (1) black skies (1) blake (1) blind myself (1) blood island raiders (1) blues (9) boozehounds of hell (1) bridge to solace (1) bullet for my valentine (1) bungalow bums (1) burst (1) cadence delicate (1) candlemass (1) carcass (1) cardinals folly (1) castle (1) charred walls of the damned (1) chief rebel angel (1) children (1) chilean fuzz (1) christian metal (1) chris cornell (1) chrome locust (1) church of the cosmic skull (1) cliff burton (1) cobra death (1) comeback kid (1) control denied (1) crag dweller (2) cryhavoc (1) cynic (1) dal (1) dalriada (1) dead lord (1) dead pegasus (1) deak bill gyula (2) death (1) death by stereo (2) death metal (5) death n roll (5) demon head (1) depresszió (1) desert rock (8) devilicious (1) de wolff (1) dimension zero (1) doom (29) dream theater (1) dvd (2) egonaut (1) entombed (2) experimental (8) fields of locust (1) film (2) final fight (1) folk (1) fültágító (2) gallows (2) ganon (1) garage (10) ghost (1) glass and ashes (1) god damn (2) gojira (1) göteborg (1) grand magus (2) graveyard (1) groove metal (1) grunge (4) habibi (1) haelo (1) hard rock (43) hatebreed (1) haw (1) hbo (1) hc/punk (31) heaven and hell (1) heavy metal (23) hella (1) helltrain (1) henry rollins (1) hesher (1) hjortene (1) horisont (1) horses on fire (1) hypnos 69 (1) iggy and the stooges (1) ignite (1) in flames (1) iron maiden (3) isten háta mögött (3) i am heresy (1) junkies (1) kabbalah (1) kadavar (1) kaihoro (1) kalas (1) kamchatka (1) ka tet (1) kerrang! (1) killswitch engage (1) king giant (1) könyv (2) korog (1) kurouma (1) kvelertak (3) la dispute (1) lemezborítók (2) lemmy (1) lewd flesh (1) los disidentes del sucio motel (1) m1 (1) magma rise (1) magyar rock lexikon (1) manny ribera (1) Märvel (1) mastodon (1) melodic death metal (5) metal (12) metalcore (5) metallica (3) metal hammer (3) metal machine music (1) mex (1) middlemist red (1) mojo jazz mob (1) monster magnet (2) mood (3) moon coven (1) motörhead (3) mr2 (1) mustasch (3) napalm records (1) naptár (1) nikki sixx (1) noise (1) nők a pult mögött (1) norma jean (1) novadriver (1) obscure (1) orango (1) ozone mama (1) p3 rockster (1) pagan altar (1) palace in thunderland (2) pantera (2) part time killer (1) phono one (1) pogometer (1) post hc (4) post metal (5) priestess (2) progressive string quartet (1) prog metal (11) prog rock (12) psychedelic (29) raised fist (2) revolver (1) ripley under water (1) rising (1) rock (7) rockerpipik (1) rock n roll (28) ruiner (1) scars on broadway (1) screaming trees (2) seamount (1) seattle (1) serpent (1) shadows fall (1) singles (1) sixx am (1) skyron orchestra (1) slayer (2) slingblade (1) slipknot (1) slowgold (1) slow season (1) sludge (6) smoke blow (2) snakeskin angels (1) SNFU (1) soad (2) soen (1) soilwork (2) sorozat (1) soundtrack (1) southern metal (1) spacegoat (1) space rock (10) sparzanza (1) spidergawd (1) spotify (3) steak (1) stoner (52) stratus (1) subscribe (2) summer hits (1) suplecs (1) svölk (2) szub magazin (2) tackleberry (1) taliban airways (1) tank86 (1) tankcsapda (3) testament (1) the absence (1) the baboon show (1) the bluestation (1) the carpet knights (1) the coathangers (1) the damned things (1) the devil and the almighty blues (2) the drowning (2) the good the bad and the zugly (2) the graviators (3) the haunted (1) the infected (1) the iron maidens (2) the mars volta (2) the movements (3) the mushroom river band (1) the oath (1) the red chord (1) the sade (1) the shrine (1) the sigit (1) the third bardo (1) the treatment (1) the trousers (2) the wandering midget (1) the x-ray harpoons (1) thrash (9) tobeatic (1) töketlen rocksajtó (1) top 10 (2) toundra (1) tourniquet (1) tribute (3) triclops! (2) trivium (1) troubled horse (1) unhold (1) válogatás (8) vintage rocks (32) vinum sabbatum (2) vinyl (1) volbeat (1) wall of sleep (3) wheel in the sky (1) witchcraft (1) yava (1) zodiac (1)

Utolsó kommentek

  • Kelemen Péter 73: @Akarmiszalami: Erős jellemre vall, ha valaki névvel ekéz valakit, miközben ő ... (2017.06.27. 13:32) Metálos munkahelyi diszkrimináció
  • doomanoid: @Noizeaddikt: Alap! Ráadásul a kiadónál brutálisan jó áron van bakeliten: www... (2017.05.13. 09:35) Született trollok
  • Noizeaddikt: Új kiadvány korai számokból, hellyeah: thegoodthebadandthezugly.bandcamp.com/a... (2017.05.12. 12:10) Született trollok
  • doomanoid: @bedoboember: Hát, nem sok minden. A tavalyihoz képest meglehetősen gyengus vo... (2016.12.01. 22:02) Fáradtan sercegő bakelit
  • bedoboember: Na mi volt idén? (2016.11.30. 15:10) Fáradtan sercegő bakelit
  • cukkmukk: Ez is egyfajta vélemény. Kinek, hogyan ugye, nekem teljesen más. Lehet érdemes... (2016.02.22. 14:10) Fáradtan sercegő bakelit
  • doggfather: @Bruti: akkor próbálgasd, szemezgess! (2016.01.05. 13:56) 2015 legjobb lemezei
  • Bruti: @doggfather: Én a nagy részét nem ismerem, de legalább lesz miből szemezgetni. (2016.01.04. 17:03) 2015 legjobb lemezei
  • Bornyi Márton: Nagyon vártam ezt a listát! Sok ma már kedvenc bandámat ismertem meg itt mint ... (2016.01.04. 14:50) 2015 legjobb lemezei
  • doggfather: nem semmi lista, felét nem is ismerem nemhogy nem hallottam. Utána fogok nézni... (2016.01.04. 09:05) 2015 legjobb lemezei
  • Utolsó 20
Creative Commons Licenc

2016 legjobb lemezei

doomanoid 2017.01.14. 16:08

Ezekben a napokban szép lassan kifutnak az utolsó 2016-os albumok is, így lassan ideje a szám- és betűvetésnek. Nem igazán tudom eldönteni, hogy ez az év volt nagyon gyenge, vagy a tavalyi volt extrém mód gigabrutál, mindenesetre a felhozatal lehetett volna erősebb is az elmúlt esztendőben. Jó, nincsenek manapság jó metállemezek, ez tiszta sor, de vannak egyéb problémák is.

2016.jpg

A Jönnek a férgek óta nagyon odafigyelve, de szegről-végről már több mint negyed évszázada követem a rockzene fejleményeit, de még soha nem voltak ilyen siralmasak a metálvilág mentálhigiénés közállapotai:
 - Axl/DC
 - a régi nagyok visszatérnek
 - rocksztárok, akiknek véleményük van a világról, politikáról, akármiről
 - koncerten a telefont magasba tartó rajongók
 - koncerten a telefont magasba tartó rajongót verő rocksztárok
 - a telefont magasba tartó rajongókat verő rocksztárokat védő/gyalázó rajongók

Valaki kapcsolja már ki ezeket!

Régen olyanok voltak, hogy mikor két ismeretlen metálpólós elment egymás mellett, akkor azok köszöntek egymásnak. Még akkor is köszöntek egymásnak, ha a másik egy nem szimpatikus zenekar pólóját viselte. Ha manapság látok egy depressziós/leanderes/babymetálos/mangametálos-pólóst, hát nem érzem, hogy egy klubba tartoznánk, hogy egy ütemre dobbanna a szívünk. Én ezeknek már nem fogok köszönni!

Na, de elég a kesergésből! Talán még a szokásos 40 tisztességes lemezt is össze lehetett volna kukázni, de úgy gondolom, hogy a 20-as lista most jobb lesz, mert ez azért tényleg a veleje, ebben garantáltan nem lesz resztli.



                                                      20. Kvelertak - Nattesferd

nattesfred.jpg
A Kvelertak hasonló ívet ír le, mint a Vikings sorozat: az első lemez/évad friss lendülete üdítően hatott, a második a jól bevált receptet tovább tökéletesítette, a harmadikra viszont mintha egy kicsit megfáradt volna a formátum. Ekkor lett zavaró a percekig tartó, céltalan gitármaszatolás, a monoton rikácsolás, a sorozat esetében pedig az, hogy a szereplők ugyanazzal a három darabos mimika-készlettel rendelkeznek: ölök, dugok, rafináltan nézek. A kezdeti csalódáshoz képest azért az elmúlt hónapokban egy kicsit már megszépült a harmadik Kvelertak - az első két nóta ugyan továbbra is borzasztó unalmas, de utána már előtünedeznek azok a szépen felépített gitárharmóniák, amiket nem nagyon lehet megunni.


19. Jesus Chrüsler Supercar - 35 Supersonic

35_supersonic.jpg
Beteges vonzalmat érzek az évtizedek óta elhagyatott laktanyák, bányák, raktárépületek iránt. Van valami megkapó abban, ahogy az egykor még élettel teli épületeket szép lassan megeszi a rozsda, felveri a gaz, elemészti a pusztulat. Nem is kell talán mondanom, hogy a 35 Supersonic borítóját uraló nagybetűs dzsumbujba egyből beleszerettem. A zene a borítóval tökéletes összhangban: ócska, leharcolt, szutyok, senkiházi, mocskos pokolrock - szigorúan az Entombed To Ride-jának csapásvonalán.

18. Dereng - A műsorellenőrzés egyik formája feltűnően ritka

dereng.jpg
A Derenget 2009-ben hozta össze Bokros Csaba (ex-Isten Háta Mögött) és az azóta már kilépett Mestyán Ádám (VHK, Yava) mint egy nagy közös zenei szadomazochista projektjet. Ha a lemezcímből nem lenne egyértelmű, akkor legkésőbb a számcímekből válik nyilvánvalóvá, hogy az egykori IHM szelleme elég rendesen belengi a Dereng világát: Önmaga számára is váratlanul nemet mond, Medveüvöltés kettő II - ha ezektől a számoktól nem párosodik be a tekinteted, akkor nem is vagy rendes bölcsészmetálos! Akárcsak az IHM, a Dereng sem egy könnyen befogadható zenei produktum, így ismerkedés gyanánt a Progresszív magyar kesergőt tudnám javasolni, ami felépítésben, hatásában, dalszövegében is a szép emlékű Közelítő távolítóra emlékeztet.

17. Vinum Sabbatum - Apprehensions

apprehensions.jpg
Már szinte el is felejtettem, hogy milyen nagy kedvencem volt a Vinum Sabbatum, mikor az év vége felé, derült égből bevágódott az új album, és hát rendesen fel is rázta a skandináv protometál kissé pangó állóvizét. A dalok ezúttal is masszívan 4-5 perc feletti menetidővel rendelkeznek, de a szerkezetük mintha egy kicsivel bonyolultabb lenne. Ami viszont nem változott, azok a poros lódenkabátok alól kikandikáló dallamok, a gitár és az orgona ütésváltásai, mert ilyen embertelen jó hammondolást egyszerűen sehol máshol nem lehet hallani! Sokáig vacilláltam, hogy a két nagy skandináv Hammond-hérosz közül melyik maradjon le, de végül a Spiritual Beggars maradt le, mert azt kevésbé érzem most időtállónak.



16. Greenleaf - Rise Above The Meadow

rise_above_the_meadow.jpg
A Greenleaf zenéje eddig nem igazán emelkedett ki nálam a nagy svéd masszából, de a Million Fireflies tekervényesen húzó, dögös riffjét elég volt egyszer hallani, hogy aztán jó darabig ne is legyek kíváncsi semmi másra. Zúzás, túrás, hipnotikusan örvénylő gitárok, azonnal rögzülő melódiák - minden van itt, amitől igazán tud karmolni a stoner. Az összhatást még az sem tudja lerontani, hogy a zsigeri, de ugyanakkor kissé nyikorgós énekhangot bizony szokni kell.



15. Australian Kingswood Factory - 245

245.jpg
Erős éve volt ez az ausztrál rock vadállatainak, hiszen a listán még lesz egy versenyzőjük - de ne szaladjunk ennyire előre. Az AKF punkkal, countryval, southern-ízekkel megvadított rock'n'rollja egyértelműen az év egyik legerősebb debütálása Lehengerlő az a vadparaszt-attitűd, ahogy végig száguldanak az albumon, korai AC/DC-szilánkokkal, gyilkos kórusokkal, minimál szólókkal.


14. Sahg - Memento Mori

memento_mori.jpg
Eddig is kellemes hallgatnivalót játszott a Sahg, de elég hamar kiismerhetővé váltak a végeláthatatlan skandináv rifftengerben. Valahogy mindig is hiányzott belőlük az őserő, az igazi megszállottság, most viszont feltekerték csutkára a pszichedeléiát, elemelkedtek a földtől, és az eddigi legemlékezetesebb lemezüket hozták össze. Persze az is lehet, hogy az új tagok hozták magukkal a friss lendületet, mindenesetre a végeredmény lehengerlő: az ének talán még soha ennyire nem volt mastodonos, az atmoszferikus részek nagyon sütnek, az utolsó három dal pedig e p i k u s.


13. Dunsmuir - S/T

dunsmuir.jpg
Értem, hogy miért alapzenekar sokaknál a Clutch, de nálam hosszútávon sehogy sem működik. Neil Fallon egyéb projektjei sokkal jobban bejönnek, pl. az első Company Band-lemezt hetekig nem tudtam kiverni a fülemből (Zombie Barricades, It's A Confusing World, Lethe Waters, apám, mekkora nóták!), és most itt van ez a Dunsmuir, ahol gyakorlatilag ugyanaz a felállás, mint a CB-nél, kivéve, hogy Jess Margera helyett Vinny Appice dobol. Az első három nóta némileg könnyedebb hangvétel, de a teljes lemez inkább olyan, mintha egy klasszikus hard rockban/metálban utazó, de főleg Dio-korszakos tribute bandában énekelne Fallon, ahol blues és rock'n'roll már tényleg csak annyi van, ami alapjáraton is van a hangjában.

12. Fates Warning - Theories of Flight

theories_of_flight.jpg
A Fates Warning az utolsó kapocs a régi világgal, egy letűnt kor utolsó túlélője, akikben nem lehet csalódni. Az FW az a korosztály, amin felnőttem, és amelynek már minden képviselője zeneileg és morálisan is többször lement kutyába. Ha valamelyik régi kedvenc - húzzuk meg a határt az ezredforduló előtti alakulásnál - jön ki új lemezzel, már csak legyintek, és ez még véletlenül sem valami régen minden jobb volt-mantra. Az új Fates Warning-anyag a legjobb példa rá, hogy nem kellenek forradalmi változások, nincs szükség az albumot felvezető kis színesekre, hangzatos nyilatkozatokra, egyszerűen csak szívből kell csinálni. Érződni fog.


11. Manu Lanvin - Blues, Booze & Rock'n'Roll

blues_booze_rock_n_roll.jpg
Bort, búzát, békességet - mondotta volt Bill Kapitány és Bizony Manu Lanvin is valami hasonlóban utazik. Egyfajta lakossági bluesról beszélünk, amire életkortól, zenei ízléstől, vallási hovatartozástól függetlenül mindeni mosolyogva bólogathat és táncikálhat, mondjuk egy hosszú és fárasztó falunap lezárásaként. Lehet kritizálni a populáris elemeket, de mikor Manu bácsi rázendít azon kocsmaszökevény hangján a Six Blind White Horses-ra, hát akkor ott hidegrázás van!

10. Pristine - Reboot


reboot.jpg
2017 a Pristine éve lesz! Ebben azért vagyok biztos, mert nem is olyan rég leigazolta őket a Nuclear Blast, ez pedig emberi számítás szerint csak egy dolgot jelenthet: pénz, paripa, fegyver egyaránt adva lesz a befutáshoz, ami esetükben annyit jelent, hogy az underground ötödik lépcsőjéről felléphetnek mondjuk a másodikra. Mi, egyszerű zenehallgatók ebből csak annyit fogunk észrevenni, hogy hirtelen bekerültek a Blues Pills turnéjára, és a következő albumuknál a teljes rockmédia fog leborulni és rácsodálkozni a zsenialitásukra, kb. mint ahogy a Blues Pills esetében is megfigyelhető volt. Hirtelen majd bekerülnek a hírverklibe, róluk szólnak a hírek, velük lesz tele a sajtó: új dal, új klip, új szöveges videó, új kiskutyafasza. A Reboot egyébként már a harmadik lemezük, ha mégsem hallottál róluk, akkor az azért van, mert a rockmédiákok meglehetősen sajátságosan szűrik meg a zenéket: Nuclear Blast=menő, sufnikiadó=nem menő. A zenéről legyen elég annyi, hogy ha bejön a Blues Pills, akkor ettől is megállás nélkül fogsz vigyorogni.


9. Sumerlands - S/T

sumerlands.jpg
Phil Swanson az egyik legszorgalmasabb időutazó, aki szinte minden évben előbújik egy új albummal, amiben a rockzene egy dicsőséges, de mára már letűnt korszakát idézi fel. Swanson egyik újabb bandája a Sumerlands, amibe minden hájjal megkent underground-hősöket gyűjtött maga köré, hogy segítségükkel a nyolcvanas évek elejének amerikai metáljába repítse vissza az érdeklődőket - nagyjából a Manilla Road és Ozzy korai korszakába. A végeláthatatlanul zakatoló gitárokért a különböző bandákban már összeszokott Rizk-Powers páros a felelős, az itt doboló Justin DeTore pedig az 2010-es évek egyik legjobb, búvalbaszott doom metál lemezén, a Magic Circle első albumán bőgőzött. Nehéz elhelyezni a muzsikát, mert a végére mintha egy kicsit már egysíkú lenne, de az olyan dalok előtt, mint a Blind, vagy a Timelash mindig le kel borulnom. Ami Swanson munkásságát illeti, nálam továbbra ia a második Seamount-lemez a favorit, de szorosan ott van mögötte már a Summerland is


8. Stonewall Noise Orchestra - The Machine, the Devil & the Dope

the-machine-the-devil-the-dope.jpg
Az SNO eddigi pályafutását mindig is figyelemmel követtem, hiszen a világ legjobb kiadójánál, a méltán kultikus Transubstans Recordsnál jött ki több lemezük is, de ennek ellenére valamiért sosem tetszettek. Valahogy mindig is túlbonyolítottnak éreztem őket, nem nagyon volt kapaszkodó rajtuk, aztán az új lemezzel kiadót váltottak és hirtelen elkezdtek akkora rocknótákat írni, hogy a Welcome Home kapásból az év legjobbja. Igazi jó kis rádióbarát rockzene, dallamokkal, szólókkal, jó kis karcossággal, az On A Program négy perce alatt pedig a Screaming Trees legszebb pillanatait is megidézik.

7. Rival Sons - Hollow Bones

hollow_bones.jpg
A Rival Sons valahogy eddig csak a névről ismerős zenekarok számát gyarapította - nem is akartam velük közelebbről megismerkedni -, aztán a Sabbath előtt olyan szimpatikusan adták elő az általam nem ismert dalaikat, hogy teljesen begerjedtem, és a legújabb lemezük bizony nagyon rendben van. Gyönyörűen megszólaló, Graveyard-vonalas visszafogott elegancia.


6. Witchcraft - Nucleus

nucleus.jpg
2016-ra Magnus Pelander minden szempontból teljesen újratervezte a Witchcraft világát: a korai lemezek Sabbath-mániája már a múlté, de a négy évvel ezelőtti Legend prog rockja is messze van már. A progresszió ugyan továbbra is megmaradt, de közérthetőség helyét átvette az öntörvényűség. Azt nem mondom, hogy akinek bejön a Tool, annak majd ez is biztos tetszeni fog, de a tüskés, rideg, hagyományos dalszerkezetet még nyomokban sem tartalmazó dalokról sokszor beugrott a Lateralus.

5. The Bennies - Wisdom Machine

wisdom-machine.jpg
Számomra egyértelműen az ausztrál hülyegyerekek szolgáltatták az év meglepetését. Ska-ból és reggae-ből, punkból és metálból, technóból és elektronikából kotyvasztottak olyan gyilkos elegyet, hogy a Heavy Reggae hallatán tényleg csak azt találgatja az ember, hogy ez a Ladánybene-attitűd, hogy tud ilyen pusztítóan súlyos lenni. Az elektronikától nem kell megijedni, alapvetően csak színező jelleggel fordul elő, mintha csak egy bepipázott zenebohóc tekergetné a kütyüket - mondjuk nagyjából ez is történik. A totális dilibe torkolló, infantilis, füvezős partihimnuszok brutálisan jó zenébe vannak csomagolva: rafinált szólók (Detroit Rock Ciggies), az év egyik legnagyobb zúzása (Corruption), epikus ska-opera (O Brother, Where Art Thou?) tényleg van itt minden, mint a búcsúban.

4. Blood Ceremony - Lord of Misrule

lord_of_misrule.jpg
A Blood Ceremony a negyedik lemezre már egy jól körülhatárolható karakterrel, aurával rendelkezik - még véletlenül sem lehet összekeverni őket a kismillió hasonló okkult, ősrockos, énekesnős bandával. Alia O'Brien úrhölgy nem egy klasszikus pacsirta, de boszorkányos ügyességgel tartja kézben és vezényli az eseményeket, a pikulázásai pedig ezúttal is élményszámba mennek. A napokban végigtoltam a teljes BC-diszkográfiát és egészen döbbenetes hallani, ahogy folyamatosan változnak, érnek, tisztulnak a részletek, és egyre jobb dalokat írnak.


3. Spidergawd - III

spidergawdiii.jpg
Három év alatt ez már a harmadik lemez, és egyiket sem a szél fújta az év végi listák élbolyába! Nehéz szavakba önteni ezt a burjánzó zsenialitást - nyilván ezért is ignorálja őket a rockmédia -, ami a Spidergawd muzsikáját jellemzi: egyrészről iszonyatos pornózás megy a hangszerekkel, a zene mégis bugis, könnyen befogadható. Vannak benne klasszikus elemek, a megközelítés erősen retrospektív, mégis modern, a szaxi és a kissé furcsa énekdallamok miatt nyugodtan lehet kortárs rocknak is titulálni. Nem öncélú művészkedés, hanem tele van nagyterpeszes szólókkal, húzós groove-okkal, mindennel amitől az ember eltorzult arccal rántja villába az ujjait.


2. Blues Pills - Lady In Gold

lady_in_gold.jpg
Sokkal kevesebb a blues az első albumhoz képest és a gospeleket idéző énektémák még hangsúlyosabbak lettek, aztán meg hiába nem találni egy tisztességesen megdörrenő gitárriffet az egész lemezen, mégis olyan súlya van a zenének, hogy alig lehet kikászálódni alóla. Harcsa Veronika megszállott fanatikusaként nehéz kimondanom, de azért mégis: Elin Larsson a világ legjobb énekesnője, pont! Na, persze igazságtalan mindig őt kiemelni, mert úgy zseniális az egész az utolsó hangjegyig, ahogy van.

„Az ősrock korunk metálja” mit is jelent ez a sokszor idézet tételmondat? A Nuclear Blast, a világ legnagyobb metálkiadója kiad egy olyan lemezt, ami nem metál, de még rocknak is csak nagyon érintőlegesen nevezhető. Egy olyan lemezt, ami az ősrocknak nem a riffelős - már jól bevált - irányába ment el, hanem a 45-50 évvel ezelőtti fekete-amerikai népdalkincseket, a soult, a bluest, vagy a gospelt tekinti irányadónak. Jó, nyilván, ha tetszett, ha nem, ha már leszerződtek, ki kellett adni, de akkor is jelzésértékűnek érzem, még ha kiadónál a fejüket is fogták kínjukban, mikor először meghallották. 18-20 éve az In Flames, a Dimmu Borgir, a Gardenian, a Hypocrisy, a Meshuggah, a Soilwork vagy éppen a Death jelentette a kiadó és egyúttal a szintér legjavát. 2016-ban hiába van az összes nagy öreg az Anthraxtől a Sepuig a Nuclear Blastnál, a két évtizeddel ezelőtti tüzet, mélységet, innovációt, az igazi érzést már rég nem az önismétlő metálapókák jelentik, hanem a Blues Pills, a Kadavar, a Scorpion Child, vagy a sajnálatosan korán feloszlott Graveyard. Nem azt mondom, hogy ők írják az új Jestert, vagy az új Sound of Perseverance-t, de hogy ezekben van benne az a megfoghatatlan valami, ami megdobbantja a szívet, az is hétszentség!


1. Tiebreaker - Death Tunes

death_tunes.jpg
Sokáig nem tudtam, hova tenni a Tiebreakert. Oké, a kezdés lehengerlő: az énekes óriási, ahogy Eddie Vedder hangszínével és Joe Cocker akaratosságával osztja az igét, a hangzás kellemes akolmeleget áraszt, ősrock modern köntösben, minden a helyén, de valahogy mégsem állt össze. Kicsit olyan érzésem volt, mintha mindig ugyanazt az egy dalt akarnák eljátszani - mondjuk az az egy tényleg jó volt. Aztán kb. egy hónap pihentetés után előbújtak a dalok: a Pan American Grindstone fejbe nyomja az embert, a Hell pokoli, a Killer gyilkos, hát miket zenélnek ezek itt össze!


 

Szólj hozzá!

Címkék: az év legjobb lemezei

A bejegyzés trackback címe:

http://leggitar.blog.hu/api/trackback/id/tr9312125215

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.