Címkék

ac/dc (1) ágnes (1) akusztik (1) alice in chains (1) american sharks (1) amon amarth (1) anodizer (1) anthrax (3) anywhere (1) asg (4) avenged sevenfold (2) az év legjobb lemezei (6) a wilhelm scream (1) baby woodrose (1) bad religion (2) bakelit (1) bandcamp (5) barn burner (2) baroness (1) bear fight! (1) beast (1) been obscene (4) beggars and gentry (2) beyond the sixth seal (1) bible of the devil (1) birds of prey (1) bison (1) black cowgirl (2) black flag (1) black metal (1) black out (1) black sabbath (4) black sheriff (1) black skies (1) blake (1) blind myself (1) blood island raiders (1) blues (9) boozehounds of hell (1) bridge to solace (1) bullet for my valentine (1) bungalow bums (1) burst (1) cadence delicate (1) candlemass (1) carcass (1) cardinals folly (1) castle (1) charred walls of the damned (1) chief rebel angel (1) children (1) chilean fuzz (1) christian metal (1) chris cornell (1) chrome locust (1) church of the cosmic skull (1) cliff burton (1) cobra death (1) comeback kid (1) control denied (1) crag dweller (2) cryhavoc (1) cynic (1) dal (1) dalriada (1) dead lord (1) dead pegasus (1) deak bill gyula (2) death (1) death by stereo (2) death metal (5) death n roll (5) demon head (1) depresszió (1) desert rock (8) devilicious (1) de wolff (1) dimension zero (1) doom (29) dream theater (1) dvd (2) egonaut (1) entombed (2) experimental (8) fields of locust (1) film (2) final fight (1) folk (1) fültágító (2) gallows (2) ganon (1) garage (10) ghost (1) glass and ashes (1) god damn (2) gojira (1) göteborg (1) grand magus (2) graveyard (1) groove metal (1) grunge (4) habibi (1) haelo (1) hard rock (43) hatebreed (1) haw (1) hbo (1) hc/punk (31) heaven and hell (1) heavy metal (23) hella (1) helltrain (1) henry rollins (1) hesher (1) hjortene (1) horisont (1) horses on fire (1) hypnos 69 (1) iggy and the stooges (1) ignite (1) in flames (1) iron maiden (3) isten háta mögött (3) i am heresy (1) junkies (1) kabbalah (1) kadavar (1) kaihoro (1) kalas (1) kamchatka (1) ka tet (1) kerrang! (1) killswitch engage (1) king giant (1) könyv (2) korog (1) kurouma (1) kvelertak (3) la dispute (1) lemezborítók (2) lemmy (1) lewd flesh (1) los disidentes del sucio motel (1) m1 (1) magma rise (1) magyar rock lexikon (1) manny ribera (1) Märvel (1) mastodon (1) melodic death metal (5) metal (12) metalcore (5) metallica (3) metal hammer (3) metal machine music (1) mex (1) middlemist red (1) mojo jazz mob (1) monster magnet (2) mood (3) moon coven (1) motörhead (3) mr2 (1) mustasch (3) napalm records (1) naptár (1) nikki sixx (1) noise (1) nők a pult mögött (1) norma jean (1) novadriver (1) obscure (1) orango (1) ozone mama (1) p3 rockster (1) pagan altar (1) palace in thunderland (2) pantera (2) part time killer (1) phono one (1) pogometer (1) post hc (4) post metal (5) priestess (2) progressive string quartet (1) prog metal (11) prog rock (12) psychedelic (29) raised fist (2) revolver (1) ripley under water (1) rising (1) rock (7) rockerpipik (1) rock n roll (28) ruiner (1) scars on broadway (1) screaming trees (2) seamount (1) seattle (1) serpent (1) shadows fall (1) singles (1) sixx am (1) skyron orchestra (1) slayer (2) slingblade (1) slipknot (1) slowgold (1) slow season (1) sludge (6) smoke blow (2) snakeskin angels (1) SNFU (1) soad (2) soen (1) soilwork (2) sorozat (1) soundtrack (1) southern metal (1) spacegoat (1) space rock (10) sparzanza (1) spidergawd (1) spotify (3) steak (1) stoner (52) stratus (1) subscribe (2) summer hits (1) suplecs (1) svölk (2) szub magazin (2) tackleberry (1) taliban airways (1) tank86 (1) tankcsapda (3) testament (1) the absence (1) the baboon show (1) the bluestation (1) the carpet knights (1) the coathangers (1) the damned things (1) the devil and the almighty blues (2) the drowning (2) the good the bad and the zugly (2) the graviators (3) the haunted (1) the infected (1) the iron maidens (2) the mars volta (2) the movements (3) the mushroom river band (1) the oath (1) the red chord (1) the sade (1) the shrine (1) the sigit (1) the third bardo (1) the treatment (1) the trousers (2) the wandering midget (1) the x-ray harpoons (1) thrash (9) tobeatic (1) töketlen rocksajtó (1) top 10 (2) toundra (1) tourniquet (1) tribute (3) triclops! (2) trivium (1) troubled horse (1) unhold (1) válogatás (8) vintage rocks (32) vinum sabbatum (2) vinyl (1) volbeat (1) wall of sleep (3) wheel in the sky (1) witchcraft (1) yava (1) zodiac (1)

Utolsó kommentek

  • Kelemen Péter 73: @Akarmiszalami: Erős jellemre vall, ha valaki névvel ekéz valakit, miközben ő ... (2017.06.27. 13:32) Metálos munkahelyi diszkrimináció
  • doomanoid: @Noizeaddikt: Alap! Ráadásul a kiadónál brutálisan jó áron van bakeliten: www... (2017.05.13. 09:35) Született trollok
  • Noizeaddikt: Új kiadvány korai számokból, hellyeah: thegoodthebadandthezugly.bandcamp.com/a... (2017.05.12. 12:10) Született trollok
  • doomanoid: @bedoboember: Hát, nem sok minden. A tavalyihoz képest meglehetősen gyengus vo... (2016.12.01. 22:02) Fáradtan sercegő bakelit
  • bedoboember: Na mi volt idén? (2016.11.30. 15:10) Fáradtan sercegő bakelit
  • cukkmukk: Ez is egyfajta vélemény. Kinek, hogyan ugye, nekem teljesen más. Lehet érdemes... (2016.02.22. 14:10) Fáradtan sercegő bakelit
  • doggfather: @Bruti: akkor próbálgasd, szemezgess! (2016.01.05. 13:56) 2015 legjobb lemezei
  • Bruti: @doggfather: Én a nagy részét nem ismerem, de legalább lesz miből szemezgetni. (2016.01.04. 17:03) 2015 legjobb lemezei
  • Bornyi Márton: Nagyon vártam ezt a listát! Sok ma már kedvenc bandámat ismertem meg itt mint ... (2016.01.04. 14:50) 2015 legjobb lemezei
  • doggfather: nem semmi lista, felét nem is ismerem nemhogy nem hallottam. Utána fogok nézni... (2016.01.04. 09:05) 2015 legjobb lemezei
  • Utolsó 20
Creative Commons Licenc

A sátán kölykei

doomanoid 2009.05.09. 15:55

Entombed

DCLXVI: To Ride Shoot Straight and Speak the Truth

1997

Threeman Recordings

Ha figyelmesen megvizslatjuk a 90-es évek svéd metálzenéit, akkor megfigyelhetjük, hogy két stúdió körül koncentrálódtak a korszak meghatározó zenekarai, kiknek hatása máig érződik. A Fredman stúdióhoz köthető az At The Gates, Dark Tranquillity, In Flames által fémjelzett letisztult, kimunkált, de ugyanakkor bivalyerős göteborgi-hangzás, még a másik gócpont a stockholmi Sunlight stúdió, ahol a klasszikus death metál hangzás alakult ki, nagyrészt a Dismembernek, és az első Entombed albumnak köszönhetően. A Left Hand Path földrengés-szerű hatására, a Sunlight stúdióban ipari mennyiségben kezdtek el készülni az albumok, mindenki állat módjára taposta a frissen beszerzett Boss Heavy Metal pedálját, és több-kevesebb sikerrel próbálták rekonstruálni az Entombed unikumnak számító morcos lehangolt soundját. Az Entombed számára sok választás nem volt: vagy megvárja, még elsodorják a saját maga által keltett hullámok, vagy valami teljesen újba kezd. Végül is arra jutottak, hogy a Sunlight stúdiótól és a hangzástól nem távolodnak el, de a klasszikus death metáltól teljesen. A Hollowman volt az első állomás, a Wolverine Blues pedig az első nagylemez, ahol egyértelmű teret kaptak a rockosabb dolgok, de a mértékadó hiteles források egyértelműen a To Ride-ot tartják a death'n'roll stílus alapkövének.

A hangzás tehát maradt a régi földrengésen alapuló zajfüggöny, és megmaradt LG Petrov embertelen bömbölése is, de a rockos dallamokkal, és a punkos vadulásokkal teli dalok már nagyon messze vannak a standard skandináv death metáltól. Az old school halálmetálosok utálják is ezt a lemezt, mert az ő szemükben az Entombed itt adta el magát, pedig ez a lemez sokkal inkább volt az innováció és az ördög diadala. A dalok csak ritkán lépik át a három percet, csak jönnek és elsöpörnek mindent. Rövidek, tömörek, dallamosak, kemények, a riffek leszárítják a fület, klasszikus az első hangtól az utolsóig, legkönnyebben befogadható talán a Like This With The Devil:

A gyorsabb daloknál egyértelműen a Motörhead ugrik be, már csak a fülbe bele ragadó gitárszólók miatt is, de rengeteg a Black Sabbath utalás, és a morcos stoneres riffek között, hol egy blues-os dal tűnik fel, hol egy KISS-es pilinckázás. Gyakorlatilag mindent, ami hatással volt rájuk, beleépítették a zenébe, méghozzá úgy, hogy a végeredmény nem valami zagyvaság lett, hanem 14 karakteres hibátlan dal. 14 death'n'roll klasszikus, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az Entombed azon kevés zenekarok egyike, amelyik két stílusban is tudott klasszikust alkotni. Persze sokan a Left Hand Path és a To Ride között semmi különbséget nem hallanak (mindkettő idegesítő zaj) pedig a különbséget zongorázni lehet. Apropó zongora: a lemezről egyedül a címadó DCLXVI lóg ki, amiben csak egy zongora van, amit Petrov szólaltat meg. A rutinos keresztrejtvényesek egyből kiszúrhatják, hogy a DCLXVI nem más, mint a 666 római számokkal. Igen, ezek is ilyenek. Bár a zenekar tagjai sokszor hangoztatták, hogy az ördögös utalások és dalszövegek igazából csak poénok, de aki már végighallgatott egy Entombed lemezt az nyilván le tudja vonni a megfelelő tanulságot, hogy a pokol sok helyen lehet, de leginkább valahol a Sunlight stúdió környékén.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A DCLXVI nálam komoly ismeretterjesztő anyagként is funkcionált, ugyanis a lemezhez volt egy Family Favourites névre hallgató bónusz cd, rajta négy feldolgozás: MC5-Kick out the Jams, King Crimson-21st Century Schizoid Man, Venom-Bursting Out, Black Sabbath-Under the Sun. A Sabbathot természetesen ismertem, de igazán itt értettem meg, hogy miről szól, ahogy a két gitár elkezdte tolni a végét, az valami állat! A King Crimsonról, és a MC5-ról viszont semmit nem hallottam előtte, és teljesen ledöbbentett újszerűségük, mindent elsöprő erejük, és hogy ezek már akkor is majd 30 éves dalok voltak. Szóval egy csomó zene iránt az Entombed miatt kezdtem el érdeklődni. Érdekes ez, ahogy a rock elkapja az embert, először hallgat egy kis Black Sabbathot, aztán egy kis MC5-ot, aztán egyszer csak részegen fekszik az árokparton. Egyébként néhány évvel később kiadták egy dupla feldolgozás albumot Sons of Satan Praise the Lord címen, hadd ne mondjam mekkora alap az is.

Sajnos ez az utolsó lemez, amin hallani lehet a fő dalszerző Nicke Andersson impozáns kalapálását, mivel a To Ride után átment a Hellacoptersbe, azóta nincs igazán jó tombi lemez. Visszatérve még a hangzásra, az ezerszer elkoptatott "mocskos, ordenáré, zajos, koszos" akármitől jobb definíció nem nagyon van rá, a lemezt záró Wreckage olyan mintha tényleg egy garázsban vették volna fel: gerjed, csörög meg csattog, mindjárt szétesik, mégis oly kedves a fülnek. Káosz!

"I'm a wreck - and we're all dead
We're all wrecked up
I'll be rockin' and rollin' in hell instead!"

 

5 komment

Címkék: death metal entombed death n roll

A bejegyzés trackback címe:

https://leggitar.blog.hu/api/trackback/id/tr71111628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mikor Sodrócki 2009.05.12. 08:06:29

Nekem a death-es irányvonaluk is tetszett , a Clandestine album . A dobnak valami iszonyú mocsok hangzása van , főleg a lábgépnek .

Ez a Wreckage meg tisztára úgy indul , hogy akár egy Hellacopters szám is lehetne .

Noizeaddikt · http://noizeaddikt.tumblr.com/ 2009.05.12. 11:21:15

Rakendroll. Szeretnék egy tisztességes szórakozóhelyet, ahol ezt nyomatják a sör mellé.

björn 2009.05.14. 13:05:57

Azt azé hadd' tegyem hozzá h a Johan Liiva (lásd még Carnage, Arch Enemy stb) vezette Furbowl 1992-es The Autumn Years anyaga azért ha nem is alapkőletétel, de már földmérés a death n' rollhoz. Messze nem tökéletes az a lemez, de sok köze van sztem annak ami az Entombed lemezén hallható a Furbowlhoz.

doomanoid 2009.05.14. 17:21:50

Furbowlt nem ismerem, de majd mindjárt leszedem. Liiva bömbölését amúgy is nagy élmény hallgatni, az Arch Enemy is kábé addig volt jó, még a csajt nem engedték a mikrofonhoz.

adamskij · http://ekonomikrefugeeinwien.blogspot.com 2009.05.16. 11:02:05

nana, a Morning Star szintén hibátlan lemez és az Inferno is veszett erős.

a legutóbbi Serpent Saints pedig poénból retro, saját magukat veszik elő más megvilágításban. és Nicke is ott volt a dalírásnál, látszik is.