Címkék

ac/dc (1) ágnes (1) akusztik (1) alice in chains (1) american sharks (1) amon amarth (1) anodizer (1) anthrax (3) anywhere (1) asg (4) avenged sevenfold (2) az év legjobb lemezei (6) a wilhelm scream (1) baby woodrose (1) bad religion (2) bakelit (1) bandcamp (5) barn burner (2) baroness (1) bear fight! (1) beast (1) been obscene (4) beggars and gentry (2) beyond the sixth seal (1) bible of the devil (1) birds of prey (1) bison (1) black cowgirl (2) black flag (1) black metal (1) black out (1) black sabbath (4) black sheriff (1) black skies (1) blake (1) blind myself (1) blood island raiders (1) blues (9) boozehounds of hell (1) bridge to solace (1) bullet for my valentine (1) bungalow bums (1) burst (1) cadence delicate (1) candlemass (1) carcass (1) cardinals folly (1) castle (1) charred walls of the damned (1) chief rebel angel (1) children (1) chilean fuzz (1) christian metal (1) chris cornell (1) chrome locust (1) church of the cosmic skull (1) cliff burton (1) cobra death (1) comeback kid (1) control denied (1) crag dweller (2) cryhavoc (1) cynic (1) dal (1) dalriada (1) dead lord (1) dead pegasus (1) deak bill gyula (2) death (1) death by stereo (2) death metal (5) death n roll (5) demon head (1) depresszió (1) desert rock (8) devilicious (1) de wolff (1) dimension zero (1) doom (29) dream theater (1) dvd (2) egonaut (1) entombed (2) experimental (8) fields of locust (1) film (2) final fight (1) folk (1) fültágító (2) gallows (2) ganon (1) garage (10) ghost (1) glass and ashes (1) god damn (2) gojira (1) göteborg (1) grand magus (2) graveyard (1) groove metal (1) grunge (4) habibi (1) haelo (1) hard rock (43) hatebreed (1) haw (1) hbo (1) hc/punk (31) heaven and hell (1) heavy metal (23) hella (1) helltrain (1) henry rollins (1) hesher (1) hjortene (1) horisont (1) horses on fire (1) hypnos 69 (1) iggy and the stooges (1) ignite (1) in flames (1) iron maiden (3) isten háta mögött (3) i am heresy (1) junkies (1) kabbalah (1) kadavar (1) kaihoro (1) kalas (1) kamchatka (1) ka tet (1) kerrang! (1) killswitch engage (1) king giant (1) könyv (2) korog (1) kurouma (1) kvelertak (3) la dispute (1) lemezborítók (2) lemmy (1) lewd flesh (1) los disidentes del sucio motel (1) m1 (1) magma rise (1) magyar rock lexikon (1) manny ribera (1) Märvel (1) mastodon (1) melodic death metal (5) metal (12) metalcore (5) metallica (3) metal hammer (3) metal machine music (1) mex (1) middlemist red (1) mojo jazz mob (1) monster magnet (2) mood (3) moon coven (1) motörhead (3) mr2 (1) mustasch (3) napalm records (1) naptár (1) nikki sixx (1) noise (1) nők a pult mögött (1) norma jean (1) novadriver (1) obscure (1) orango (1) ozone mama (1) p3 rockster (1) pagan altar (1) palace in thunderland (2) pantera (2) part time killer (1) phono one (1) pogometer (1) post hc (4) post metal (5) priestess (2) progressive string quartet (1) prog metal (11) prog rock (12) psychedelic (29) raised fist (2) revolver (1) ripley under water (1) rising (1) rock (7) rockerpipik (1) rock n roll (28) ruiner (1) scars on broadway (1) screaming trees (2) seamount (1) seattle (1) serpent (1) shadows fall (1) singles (1) sixx am (1) skyron orchestra (1) slayer (2) slingblade (1) slipknot (1) slowgold (1) slow season (1) sludge (6) smoke blow (2) snakeskin angels (1) SNFU (1) soad (2) soen (1) soilwork (2) sorozat (1) soundtrack (1) southern metal (1) spacegoat (1) space rock (10) sparzanza (1) spidergawd (1) spotify (3) steak (1) stoner (52) stratus (1) subscribe (2) summer hits (1) suplecs (1) svölk (2) szub magazin (2) tackleberry (1) taliban airways (1) tank86 (1) tankcsapda (3) testament (1) the absence (1) the baboon show (1) the bluestation (1) the carpet knights (1) the coathangers (1) the damned things (1) the devil and the almighty blues (2) the drowning (2) the good the bad and the zugly (2) the graviators (3) the haunted (1) the infected (1) the iron maidens (2) the mars volta (2) the movements (3) the mushroom river band (1) the oath (1) the red chord (1) the sade (1) the shrine (1) the sigit (1) the third bardo (1) the treatment (1) the trousers (2) the wandering midget (1) the x-ray harpoons (1) thrash (9) tobeatic (1) töketlen rocksajtó (1) top 10 (2) toundra (1) tourniquet (1) tribute (3) triclops! (2) trivium (1) troubled horse (1) unhold (1) válogatás (8) vintage rocks (32) vinum sabbatum (2) vinyl (1) volbeat (1) wall of sleep (3) wheel in the sky (1) witchcraft (1) yava (1) zodiac (1)

Utolsó kommentek

  • Kelemen Péter 73: @Akarmiszalami: Erős jellemre vall, ha valaki névvel ekéz valakit, miközben ő ... (2017.06.27. 13:32) Metálos munkahelyi diszkrimináció
  • doomanoid: @Noizeaddikt: Alap! Ráadásul a kiadónál brutálisan jó áron van bakeliten: www... (2017.05.13. 09:35) Született trollok
  • Noizeaddikt: Új kiadvány korai számokból, hellyeah: thegoodthebadandthezugly.bandcamp.com/a... (2017.05.12. 12:10) Született trollok
  • doomanoid: @bedoboember: Hát, nem sok minden. A tavalyihoz képest meglehetősen gyengus vo... (2016.12.01. 22:02) Fáradtan sercegő bakelit
  • bedoboember: Na mi volt idén? (2016.11.30. 15:10) Fáradtan sercegő bakelit
  • cukkmukk: Ez is egyfajta vélemény. Kinek, hogyan ugye, nekem teljesen más. Lehet érdemes... (2016.02.22. 14:10) Fáradtan sercegő bakelit
  • doggfather: @Bruti: akkor próbálgasd, szemezgess! (2016.01.05. 13:56) 2015 legjobb lemezei
  • Bruti: @doggfather: Én a nagy részét nem ismerem, de legalább lesz miből szemezgetni. (2016.01.04. 17:03) 2015 legjobb lemezei
  • Bornyi Márton: Nagyon vártam ezt a listát! Sok ma már kedvenc bandámat ismertem meg itt mint ... (2016.01.04. 14:50) 2015 legjobb lemezei
  • doggfather: nem semmi lista, felét nem is ismerem nemhogy nem hallottam. Utána fogok nézni... (2016.01.04. 09:05) 2015 legjobb lemezei
  • Utolsó 20
Creative Commons Licenc

A 21.század punkzenéje

doomanoid 2009.06.02. 14:58

Gallows

Grey Britain

2009

Warner

A Gallows első lemeze az Orchestra of Wolves, nemcsak tökéletes bemutatkozás, de egyúttal az utóbbi évek egyik legjobb punk/hc anyaga is volt. Becsúszott ugyan 1-2 gyengébb pillanat, de az olyan gigaslágereket, mint a zseniális Abandon Ship, vagy a címadó vicces csajozós-himnuszt egyszerűen nem lehetett nem szeretni. Vad, pimasz, karcos, tufa, dallamos, és az egésznek olyan hangulata volt, mintha részeg angol huligánok betörtek volna egy hangszerboltba. Nem is csoda, hogy a lemezt az államokban már az Epitaph adta ki, és mire az öt gizda hertfordshire-i szarrágó észbe kapott, már ott volt előttük a Warner 1 millió fontos szerződése. Akárhogy is nézzük, a sok ótvar lenyalt hajú, 2-3 számmal kisebb pólókat hordó zenekar tengerében, jelenleg a  Gallows az egyetlen normális brit zenekar, aki egy multinál van, ráadásul úgy, hogy nem tudták őket beszabályozni.

A Bad Religion-ös Epitaph-főnök Brett Gurewitz az első Gallows lemezt annak idején úgy promózta, hogy a Refused klasszikus The Shape of Punk to Come-ja óta nem volt ilyen fontos punk/hc lemez. Nyilván ebben volt egy kis kiadói túlzás is, hiszen azért a Refused egy teljesen új nézőpontból közelítette meg a punkot, még a Gallows zenéjében javarészt máshol már bevált panelek vannak, de abban teljesen igaza volt, hogy a Gallows frissessége szembetűnő a sok megújulni képtelen zenekar közt.

Ha brit punkról van szó elengedhetetlen az összehasonlítás a nagy elődökkel. Szerencsére egyedül az ének emlékeztet nyomokban a klasszikus brit punk bandákra; Frank Carter szertelen énekstílusa és a bunkó csordavokálok elég egyértelmű hatások, de ez a zene már jóval sokszínűbb és sokkal veszélyesebb, mint ahogy az átlagos múltból táplálkozó zenekaroknál szokott lenni. De elég most már a szép szavakból, ideje hogy a Grey Britain szövegkörnyezetéhez illő hasonlattal éljek a punkzene múltját és a jelenét illetően: a Sex Pistols csak egy előre megtervezett gyenge kis puki volt, amin a még a brit felső tízezer is elnézően mosolygott, ezzel szemben a Gallows olyan, mint egy végbelet szétszakító véres, brutális robbanófosás, ami elborít mindent és mindenkit, és hiába takarod el az arcod, úgyis olyan leszel, a szagról nem is beszélve.

Nagy-Brittaniában jelenleg mindenféle milliárdosok megveszik az ikonnak számító focicsapatokat, összevásárolják a világ legjobb játékosait, és szinte meg sem lepődik senki azon, hogy adott esetben a Chelsea-ben nemhogy saját nevelésű, de még angol játékos sincs. Identitás nélküli zsoldoshadseregek futkároznak a gyepen, a nézők tapsikolnak, meg aláírást kérnek Abramovicstól, és nem zavarja őket, hogy kedvenc játékosuk talán még azt sem tudja, hogy melyik országban van. És ha ehhez még hozzávesszük, hogy az angolok szabadították az Oasist és a Muse-t is a világra, akkor ne csodálkozzunk a lemezcímen, és azon, hogy a Gallows tagjai kibaszott dühösek.

A Grey Britain egy punk-opera, talán a Green Day is csinált mostanában ilyesmit, de azt nem hallottam, meg biztos nincs is ilyen jó. Ahogy kezdődik a menetelős The Riverbank-kel, az egész olyan, mint egy szépen megfestett apokalipszis, filmzene-szerű átvezetőktől, a légvédelmi szirénán át, egészen a disznóvágás hangjáig minden arra szolgál, hogy a hallgató érezze az erkölcsileg szétrohadt Anglia bűzét. Nagy-Britannia áll a pellengéren a saját mocskában, és záporoznak rá a köpések.

Lényegi változások nem történtek az első lemezhez képest, továbbra is a punknak a morcosabb, keményebb, zabolátlanabb végét fogják meg, de ezúttal már nincsenek üresjáratok, mindegyik dal 1-2 hallgatás után ragad a fülbe. Nem lehet nem észrevenni, hogy a sound sokkal dögösebb, keményebb, teltebb, és szerencsére eltűnt a debütalbum tipikus brit punk cincogó gitárhangzása is, ami hosszútávon már nagyon zavaró volt. A dalszövegekben a szex helyett a gyűlölet vált a központi témává, és néhol már metálos gitártémák is felütik a fejüket, megtámogatva a komolyabb mondanivalót. A lemez címe már eleve Nomen est omen, de legkésőbb az első mondatból „Grey Britain is burning down” már lehet arra következtetni, hogy a 13 dal egy téma körül csoportosul. Persze nem klasszikus értelemben vett koncept-albumról van szó, tehát nem valami gigantikus többszereplős epikus sztori, sárkányokkal, varázslókkal, meg tíz perces szinti-betétekkel, hanem csak úgy szép sorjában következetesen küldenek el mindenkit a halál faszára.

Nem találták újra fel a punk zenét, nem ők az első zenekar, akik kígyót-békát kiáltanak a rendszertől az egyházig, az egész brit vaskalapos hazug berendezkedésre, de az biztos, hogy ilyen minőségi zene máshol nem nagyon van. Ezek a srácok piszkosul megtanulták, hogy kell jó dalokat csinálni, akárhogy nyomozom, nem találok olyat, amire rá lehetne mondani, hogy töltelék, vagy hogy gyengébb lenne. Sokáig a leginkább punkos Death Voices, és a metálosan riffelős The Riverbed volt a nagy kedvencem, de itt tényleg nincs gyenge dal. Frank Carter üvölt, mint a sakál, az energia majd szétveti a dalokat, és a riffek letépik az ember fejét. Dallam, düh, mondanivaló, hitelesség, valahogy így kell punkot játszani 2009-ben. Nem tudom, hogy csak az idei gyenge felhozatal miatt tűnik ilyen bivalynak ez a lemez, de eddig a BTS mellett ez a másik olyan 2009-es album, ami hosszabb távon is működik.

 

10 komment

Címkék: gallows hc/punk

A bejegyzés trackback címe:

https://leggitar.blog.hu/api/trackback/id/tr381159236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mikor Sodrócki 2009.06.02. 17:05:12

A srácnak olyan hangja van , mint a fiatal Henry Rollinsnak . Nem vagyok valami nagy punk párti , de az első szám azért az én fülembe is belemászott .

doomanoid 2009.06.05. 17:13:04

Én sem nagyon hallgatok punkot, mert általában egyforma mind, de ezt akárhányszor tolom elvarázsol. Gyönyörű rétegzett alkotás, kicsit elhamarkodottan emeltem fel hozzá a BTS-t, mert ebben a viszonylatban a kanyarban sincs. Toronymagasan eddig az év legjobb lemeze.

Chinaski 2009.06.11. 01:08:19

nagyon király lemez, a london is the reason utolsó negyedét lehetetlen ülve hallgatni.

Chinaski 2009.06.11. 01:12:16

ellenben a muse absolutionje egy kibaszott nagy lemez, más kérdés, hogy az utána következő meg egy kibaszott szar lemez.

yeahyeahyeah 2009.06.11. 13:36:24

A legutóbbi Muse lemezt tényleg emészteni kell de az előző 2 kurvajó. Ezeken nem nagyon értem mit esztek, én nem érzem azt az átütő energiát, meg dühöt, inkább csak erőlködést. Pedig mostanában különösen rákattantam a punkokra hátha akad valami őrjítő, de a Wilhelm Scream mellet súlyosan elvéreznek.

doomanoid 2009.06.11. 16:28:03

A Wilhelmmel szemben majdnem mindenki elvérezne :]

Én csak a 2006-os Muse lemezt hallottam, vártam, hogy majd valami nagy prog-rock izé, és csak a szokásos brit hypeolt zenét hallotam. Engem nagyon irritált, persze biztos jó lehet, mert az eggyel ezelőtti DT lemezen is volt egy tiszta Muse-os szinti bugyborékolás. De ha kortárs brit muzsika, akkor egyértelműen a Grey Britain, pazar műalkotás.

Mikor Sodrócki 2009.06.23. 17:10:59

A Wilhelmet , azt nem . Elég erősen elgondolkodtam rajta , hogy megnézem őket az Azfesten . Csak hát jó sok km-re van az innen .

JClayton · http://bumm.sk/blog/szemtanu/ 2009.08.10. 08:17:08

A kritika miatt töl...vettem meg a lemezt és tényleg nagyon ott van. Az első idei dolog, ami valóban tetszik és amit nagyon-nagyon sokszor meg fogok hallgatni. Kösz, blogíró :)

doomanoid 2009.08.10. 17:48:56

Nagyon szívesen.

Nagy öröm, hogy ezekben az ínséges időkben a blog hatására lemezeket vesztek.

hcrules 2009.08.13. 11:55:07

Csatlakozok JClaytonhoz, kösz doomanoid!