Dead Pegasus
Dead Pegasus
2009
"Dead Pegasus? Kik ezek, mik ezek, életemben nem hallottam róluk"- morfondírozhat a Sziget reklámon szocializálódott olvasó, és tényleg, kik ezek, mik ezek? Franc se tudja, hiszen az ilyesfajta zene teljesen kiesik a zenei médiumok látóköréből, de ezen nem is kell csodálkozni, hiszen 2009-ben még mindig ott tart az úgynevezett zenei szaksajtó, hogy vagy az Ossiant teszik címlapra, vagy azon csámcsognak, hogy az Oasis énekese belefingott a kokainba, és két napig tüsszögött a zenekar. No, nem kell azért megijedni, mert szerencsére van még blog, ahol magasra tartják a fényt, a sötétségben. Nem véletlen, hogy az egyszeri zenehallgató, inkább érthetetlen cirill betűs warezekre támaszkodik, ha képben szeretne lenni a legújabb, és legjobb zenéket illetően. Bezony, az internet végtelen bitmezőin bóklászva botlottam e nagyszerű zenekarba, méghozzá egy mocskos ruszki warezen.
Mikor letöltök valamit, általában egyből belehallgatok. Azt elsőre még én sem tudom eldönteni, hogy mi jó, mi nem jó, de az ismeretlen zenék 99%-a megy a kukába, mert azt már egyből lehet érezni, hogy talán, majd, vagy esetleg, vagy teljesen reménytelen. Akik túlélik az első rostát, azok rákerülnek arra az újraírható cd-re, amit a kocsiban, vagy otthon szoktam hallgatni, a lemezt 4-5 nap hallgatás után megunom, amik nem tetszenek, azokat soha többé nem hallgatom, viszont vannak olyan zenék, amik túlélik ezt a véreskezű dj szelektálást, és újra meg újra felpörkölődnek. A Dead Pegasus is ilyen, még a KSE-vel együtt kezdte pályafutását, de számtalan rewrite, és megannyi neves konkurenst legyőzve, kiharcolt magának egy törzshelyet a cédén.
A Dead Pegasus furcsa zenét játszik, van benne mindenből egy kicsi, de talán amire egyből felkapja a fejét az ember, az a mocskos zajos zizegő hangzás, amitől valószínűleg minden rendes hangmérnök kiszalad a világból. A sok tisztára csiszolt zene mellett nagyon furcsán hat a Dead Pegasus garázsos/retrós mocska, de nem kell neki sok időt hagyni és az innováció előtör a káoszból. Alapjában véve hardcore lenne ez, ami az éneket illeti, a zene meg egyfajta súlyos ősrockba oltott punkos kaotikus/káoszos idegroham, tele fasza dalokkal.
Nem szívesen mondom, hogy alternatív, vagy hogy progresszív, mert mindkét jelző már régen értelmét vesztette, de legjobban talán mégis ezekkel lehetne körberajzolni a döglött lovacskát, hiszen itt nem klasszikus egyenes vonalú punk/hc-kitörések hallhatók, hanem egyfajta rétegzett, nehezen körülhatárolható, már-már avantgarde bizarr témázgatás folyik. Nyilván aki a léggitáron kívül más hangszeren is játszik, az valószínűleg tudná őket fikkantani, de szerintem kurva komoly, amit ezek itt összezenélnek, tele jó kis komplex témákkal, de ugyanakkor nem feledve a melódiákat, mert dallam nélkül a fű sem nő. Megvan benne az a szükséges plusz, amit nem nagyon lehet magyarázni. Néhol olyan mintha a Refused és az MC5 lenne összekeverve, néhol meg nem. Néha olyan az orgánuma a dobosként is funkcionáló énekesnek, mintha a Melvinsben a RATM énekese rikácsolna, néha meg nem.
Ha mindenképpen ki kell emelni valamit, akkor talán a legnagyobb dobás az anyagon a Motorcycle Black, aminek tapló kótyagos kezdőriffje parasztlengőként csapja állon az embert, klasszikus, alap, vagy amit akartok. Aztán ott van még a Gasoline ami egy nyomasztó filmzenés, már-már funkys témával kezdődik, szinte fáj, és amikor úgy érzed hogy ez nagyon nem való ide, és legyen már vége, akkor bekúszik egy kőbunkó riff, ami teljesen új megvilágításba helyezi a dalt, és a zene végig tele van ilyen meglepetésekkel. Néha visszavesznek a lendületből, és a pusztítás mellett helyet kapnak a nyugisabb témák is, hogy aztán megint pusztuljon minden. Iszonyat, letépi az arcodat, fejedet szétcsapja, és mindemellett muzikális, nem eszetlen kalapálás meg üvöltözés, hanem ésszel és érzéssel megírt fejből kiverhetetlen dalok. Komoly zene, rétegzett zene, veszélyes zene. Egyszerűen király, oszt kész. Azt nem mondom, hogy az év lemeze, mert az továbbra is a Gallows, de hogy gyenge pillanat nincs rajta az tuti.
A videón Motorcycle Black, mondjam, hogy arggh? Nyilván aki most hallja először annak sok nem fog leesni belőle, úgyhogy lehet rácuppanni a guglira, rákeresni, lehúzni, leborulni.
Utolsó kommentek