Anywhere
Anywhere
2012
ATP Recordings
Alaposan felpörögtek az események Cedric Bixler-Zavala körül, hiszen nem elég, hogy mostanában jött ki a legújabb Mars Volta lemez, az At the Drive-In is nekiállt végre haknizni, és akkor még itt van az Anywhere is, ahol szintén főszerep hárul a mikrofonfejű Miki egérre. Az Anywhere egyfajta pszichedelikus punk szupergoup lenne, hiszen Cedric mellett az Anywhere másik mozgatórugója a Triclops! gitáros Christian Eric Beaulieu, aztán két dalban énekel különleges vendégként Rachel Fannan, a Sleepy Sun egykori énekesnője, a lemez basszustémáit pedig a punklegenda, Mike Watt játszotta fel, aki többek között a Minutemen egyik alapítója. Igen, a jó öreg Mike Watt, a kiborító-automata, akinek neve oly gyakran említésre kerül a Black Flag turnénaplójában, hiszen az első európai Black Flag - Minuteman - Nig-Heist turnén alaposan kiidegelte a végeláthatatlan szófosásával Rollins mestert.
Az Anywhere zenéje szinte teljes egészében akusztikus alapokra építkezik, és az már az első hallgatás után egyértelmű volt, hogy leginkább Beaulieu gitárjátéka a fő rendezési elv, Cedric meg sokkal jobb itt dobosnak, mint bárhol énekesnek, mert a felturbózott Miki egér hangja már alapesetben is nagyon necces, úgy meg főleg értékelhetetlen, hogy az utóbbi Mars Volta lemezek már kizárólag csak az elvetemült gombafogyasztók számára készülnek. Sokan a Mars Volta kapcsán fognak felfigyelni az albumra, de az igazi nagy dolgokat itt a Triclops gitáros produkálja. A Triclopsról annyit érdemes tudni, hogy az első nagylemezük az elmebeteg zenék egyik megkerülhetetlen alapköve, a második egy kicsivel gyengébb lett, de még az is ezerszer jobb, mint bármi, ami az utóbbi években Mars Volta név alatt kijött. A Triclops ugyan minden szempontból erőteljesen magán viseli a Mars Volta bélyeget, de mostanra már kialakult egy saját egyedi stílusuk, ami mindenféle hatás nélkül is szilárdan megáll a lábán. Az Anywhere nagyjából úgy fest, hogy rengeteg Triclops van benne, aztán egy kicsi Mars Volta, és egy jókora Liquid Indian, ami Beaulieu egyszemélyes akusztikus projektje.
Nem metál ez gyermek, még rocknak is csak nagy jóindulattal nevezhető, de ettől függetlenül nagyon fasza kis relaxációs muzsika. Leginkább a National Geographic meg hasonló csatornák műsorainak háttérzenéjeként tudnám elképzelni, hogy például ez szólhatna, mikor a betépett sámán veri a dobot, és egy szál pendelyben ugrál a tűz körül. Etnós kaparászások, törzsi ütemek, és a Triclopsból jól ismert szakadár szeparatista gitározás jellemzi az Anywhere hét dalát. Beaulieu nyomja ezeket a nem túl bonyolult, de hipnotikus témákat, és egész egyszerűen hatalmasakat gitározik a lemezen. Az Infrared Moses alaptémája gyilkol, a Pyramid Mirrors impulzív dallamai egyből beleragadnak a fülbe, a Dead Golden West markánsan lehangoló, a Shaman Mantra nem evilági, és ha zenei minták alapján lehetne drogtesztet végezni, akkor itt garantáltan szétrobbanna a szonda. Az akusztikus csomagolás ellenére meglehetősen intenzív és súlyos a muzsika, és egyáltalán nem kell elvarázsolt tudatállapot a befogadásához.
Cedric elszállt, Mars Voltás tárogatása sokat már nem tud hozzátenni a dalokhoz, és a feminin orgánumának köszönhetően simán össze lehet keverni a hangját a vendégénekes kisasszonyéval. A Rosa Rugosa meg talán a Khamsin kapcsán érezni azt, hogy egy kis pluszt hozzá tudott tenni a ének a zenéhez, de a lemez többi része jól meg lenne ének nélkül is, vagy jó meg is van, hiszen az instrumentális Pyramid Mirrors és az Infrared Moses a lemez két csúcspontja.
Az Anywhere egy zenei különlegesség, a hangzás egzotikus, lélegzik, pumpál, a 70-es évek bódult naiv megközelítése köszön vissza a dalokból. Nem tudom azt mondani, hogy bárhol/bármikor meghallgatható, mert meglehetősen hangulatfüggő, de a daloknak aurájuk van, és a legjobb alkalom arra, hogy a világ végre felfedezze magának a tetszhalott állapotban lévő Triclopst is, ami napjaink egyik legjobb zenekara.
Utolsó kommentek