Címkék

ac/dc (1) ágnes (1) akusztik (1) alice in chains (1) american sharks (1) amon amarth (1) anodizer (1) anthrax (3) anywhere (1) asg (4) avenged sevenfold (2) az év legjobb lemezei (6) a wilhelm scream (1) baby woodrose (1) bad religion (2) bakelit (1) bandcamp (5) barn burner (2) baroness (1) bear fight! (1) beast (1) been obscene (4) beggars and gentry (2) beyond the sixth seal (1) bible of the devil (1) birds of prey (1) bison (1) black cowgirl (2) black flag (1) black metal (1) black out (1) black sabbath (4) black sheriff (1) black skies (1) blake (1) blind myself (1) blood island raiders (1) blues (9) boozehounds of hell (1) bridge to solace (1) bullet for my valentine (1) bungalow bums (1) burst (1) cadence delicate (1) candlemass (1) carcass (1) cardinals folly (1) castle (1) charred walls of the damned (1) chief rebel angel (1) children (1) chilean fuzz (1) christian metal (1) chris cornell (1) chrome locust (1) church of the cosmic skull (1) cliff burton (1) cobra death (1) comeback kid (1) control denied (1) crag dweller (2) cryhavoc (1) cynic (1) dal (1) dalriada (1) dead lord (1) dead pegasus (1) deak bill gyula (2) death (1) death by stereo (2) death metal (5) death n roll (5) demon head (1) depresszió (1) desert rock (8) devilicious (1) de wolff (1) dimension zero (1) doom (29) dream theater (1) dvd (2) egonaut (1) entombed (2) experimental (8) fields of locust (1) film (2) final fight (1) folk (1) fültágító (2) gallows (2) ganon (1) garage (10) ghost (1) glass and ashes (1) god damn (2) gojira (1) göteborg (1) grand magus (2) graveyard (1) groove metal (1) grunge (4) habibi (1) haelo (1) hard rock (43) hatebreed (1) haw (1) hbo (1) hc/punk (31) heaven and hell (1) heavy metal (23) hella (1) helltrain (1) henry rollins (1) hesher (1) hjortene (1) horisont (1) horses on fire (1) hypnos 69 (1) iggy and the stooges (1) ignite (1) in flames (1) iron maiden (3) isten háta mögött (3) i am heresy (1) junkies (1) kabbalah (1) kadavar (1) kaihoro (1) kalas (1) kamchatka (1) ka tet (1) kerrang! (1) killswitch engage (1) king giant (1) könyv (2) korog (1) kurouma (1) kvelertak (3) la dispute (1) lemezborítók (2) lemmy (1) lewd flesh (1) los disidentes del sucio motel (1) m1 (1) magma rise (1) magyar rock lexikon (1) manny ribera (1) Märvel (1) mastodon (1) melodic death metal (5) metal (12) metalcore (5) metallica (3) metal hammer (3) metal machine music (1) mex (1) middlemist red (1) mojo jazz mob (1) monster magnet (2) mood (3) moon coven (1) motörhead (3) mr2 (1) mustasch (3) napalm records (1) naptár (1) nikki sixx (1) noise (1) nők a pult mögött (1) norma jean (1) novadriver (1) obscure (1) orango (1) ozone mama (1) p3 rockster (1) pagan altar (1) palace in thunderland (2) pantera (2) part time killer (1) phono one (1) pogometer (1) post hc (4) post metal (5) priestess (2) progressive string quartet (1) prog metal (11) prog rock (12) psychedelic (29) raised fist (2) revolver (1) ripley under water (1) rising (1) rock (7) rockerpipik (1) rock n roll (28) ruiner (1) scars on broadway (1) screaming trees (2) seamount (1) seattle (1) serpent (1) shadows fall (1) singles (1) sixx am (1) skyron orchestra (1) slayer (2) slingblade (1) slipknot (1) slowgold (1) slow season (1) sludge (6) smoke blow (2) snakeskin angels (1) SNFU (1) soad (2) soen (1) soilwork (2) sorozat (1) soundtrack (1) southern metal (1) spacegoat (1) space rock (10) sparzanza (1) spidergawd (1) spotify (3) steak (1) stoner (52) stratus (1) subscribe (2) summer hits (1) suplecs (1) svölk (2) szub magazin (2) tackleberry (1) taliban airways (1) tank86 (1) tankcsapda (3) testament (1) the absence (1) the baboon show (1) the bluestation (1) the carpet knights (1) the coathangers (1) the damned things (1) the devil and the almighty blues (2) the drowning (2) the good the bad and the zugly (2) the graviators (3) the haunted (1) the infected (1) the iron maidens (2) the mars volta (2) the movements (3) the mushroom river band (1) the oath (1) the red chord (1) the sade (1) the shrine (1) the sigit (1) the third bardo (1) the treatment (1) the trousers (2) the wandering midget (1) the x-ray harpoons (1) thrash (9) tobeatic (1) töketlen rocksajtó (1) top 10 (2) toundra (1) tourniquet (1) tribute (3) triclops! (2) trivium (1) troubled horse (1) unhold (1) válogatás (8) vintage rocks (32) vinum sabbatum (2) vinyl (1) volbeat (1) wall of sleep (3) wheel in the sky (1) witchcraft (1) yava (1) zodiac (1)

Utolsó kommentek

  • Kelemen Péter 73: @Akarmiszalami: Erős jellemre vall, ha valaki névvel ekéz valakit, miközben ő ... (2017.06.27. 13:32) Metálos munkahelyi diszkrimináció
  • doomanoid: @Noizeaddikt: Alap! Ráadásul a kiadónál brutálisan jó áron van bakeliten: www... (2017.05.13. 09:35) Született trollok
  • Noizeaddikt: Új kiadvány korai számokból, hellyeah: thegoodthebadandthezugly.bandcamp.com/a... (2017.05.12. 12:10) Született trollok
  • doomanoid: @bedoboember: Hát, nem sok minden. A tavalyihoz képest meglehetősen gyengus vo... (2016.12.01. 22:02) Fáradtan sercegő bakelit
  • bedoboember: Na mi volt idén? (2016.11.30. 15:10) Fáradtan sercegő bakelit
  • cukkmukk: Ez is egyfajta vélemény. Kinek, hogyan ugye, nekem teljesen más. Lehet érdemes... (2016.02.22. 14:10) Fáradtan sercegő bakelit
  • doggfather: @Bruti: akkor próbálgasd, szemezgess! (2016.01.05. 13:56) 2015 legjobb lemezei
  • Bruti: @doggfather: Én a nagy részét nem ismerem, de legalább lesz miből szemezgetni. (2016.01.04. 17:03) 2015 legjobb lemezei
  • Bornyi Márton: Nagyon vártam ezt a listát! Sok ma már kedvenc bandámat ismertem meg itt mint ... (2016.01.04. 14:50) 2015 legjobb lemezei
  • doggfather: nem semmi lista, felét nem is ismerem nemhogy nem hallottam. Utána fogok nézni... (2016.01.04. 09:05) 2015 legjobb lemezei
  • Utolsó 20
Creative Commons Licenc

A göteborgi maffia

doomanoid 2013.03.15. 13:05

Seattle után jöjjön Göteborg, folytatva, és egyúttal be is fejezve a ma már beszerezhetetlen SZUB-os tartalmak remaszterizált újrakiadását. Minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ehhez fogható részletes, tényfeltáró hatástanulmány azóta sem született a témában. Nyilván az utolsó bekezdés öt év után már nem valami naprakész, de a történeti hűség kedvéért úgy hagytam. Oda talán csak annyit biggyesztenék így utólag, hogy a Soilwork azóta is egyre rosszabb.

göteborg01.jpgHa az underground gitárzenéket az elmúlt húsz évben teljesen felforgató Göteborg-metál titkát akarjuk megfejteni, akkor bizony sok minden felmerül az egyszerű halandóban. A svéd zeneoktatás, a speciális éghajlati viszonyok, és a Rejtői figurákat felvonultató kikötő mellett, nem szabad megfeledkezni arról, hogyha a fiatalok unatkoznak, előbb-utóbb vagy ivászattal, vagy zenekar alapítással próbálják lefoglalni magukat. A göteborgi dallamos death metál a fentebb említett tényezők brutális együtthatójából alakult. Mint minden bűnszövetkezetben itt is voltak keresztapák: At the Gates, Dark Tranquillity, Eucharist. Bűnös tevékenységüket a ’90-es évek legelején kezdték, de el kellett telnie néhány évnek, hogy a svéd alkoholistákon kívül más is megismerje a göteborgi metál mindent elsöprő erejét. A zenét talán úgy lehetne a legkönnyebben körülírni, hogy a ’80-as évek thrashes témái kézen fogták az Iron Maiden fütyülhető gitárdallamait, kiegészítve jó kis skandináv halálhörgéssel, és élvezetes gitárszólókkal. Gyakorlatilag mindenhonnan lecsípték a legjobb dolgokat, és ebből jött létre egy teljesen egyedi hangzás és érzésvilág, ami koncerten és négy fal között is egyformán üt.
        
Az első alapvetésnek számító lemez az Eucharist zenekarhoz fűződik, a ’94-es A Velvet Creationben minden megvan, amitől egy zene igazán göteborgi lehet, svédebb még a svédacéltól is. A lemezt az a Wrong Again Records (W.A.R.) adta ki, akiknek nem ez volt az egyetlen kultikus anyaguk. Bár a hangzás mai füllel nem valami atom, de ez nem vesz el semmit kultúrtörténeti fontosságából. A tagok közt ott volt Daniel Erlandsson, aki a későbbiekben az In Flamestől kezdve az Arch Enemy-ig végigdobolta egész Göteborgot. Daniel játszott többek között az Armageddonban is, ahol a főnök Chris volt az Amott-klánból. Az Erlandsson-klánba tartozott még Adrian is, aki szintén dobos volt, ő meg az At The Gatesben ügyködött. Göteborgban lépten-nyomon kapcsolódási pontokat és összefonódásokat találni: mindenki játszott mindenkivel, mindenki rókázott a Fredman stúdió vécéjében, és mindenki dobolt legalább egy napig az In Flamesben. A szicíliai-maffia kutyafasza ehhez képest.

atg01.jpg
A Velvet Creation volt az első szikra, de az első nagy durranás a Slaughter of the Soul képében érkezett. Az At the Gates a kezdetekben még roppant komplex, sokrétű, nehezen befogadható zenét játszott. A változást a ’94-es Terminal Spirit Disease lemez hozta meg, ahol nemcsak a témák egyszerűsödtek, de dalírásban is sokat léptek előre, a lemez piszok jó lett, és sikerült némi underground ismertségre szert tenni. Végszóra belépett a képbe az Earache Records, akik akkor már egyfajta messiásként üzemeltek extrémzenei körökben, ’95-ben pedig robbant a bomba, és elkészítették az egyik legalapvetőbb metállemezt. 


A Slaughter of the Soul minden tekintetben műfajt teremtett, többek között itt lehetett először hallani teljes fényében a Fredman Stúdió jellegzetes gitárhangzását, amit azóta próbál másolni mindenki. Zseniális riffek, rengeteg thrash-hatás (főleg Slayer) kimunkált ízes szólók, elsöprő lendületű dallamos istencsapások, kiegészítve Tomas "Tompa" Lindberg elmebeteg vokalizálásával. Tompa és a Bjröler-ikrek is számtalanszor hangoztatták, hogy a saját Reign in Blood-jukat akarták elkészíteni, ami nem túl hosszú, de hasonlóan a Slayer-klasszikushoz megkerülhetetlen a témában. Azt talán még ők sem gondolták, hogy 5-6 évvel később tömegestől jelennek meg az amerikai zenekarok, és mindenkin At the Gates-póló lesz.

Slaughter_of_the_Soul.jpgA ’90-es évek közepén még nehezen terjedtek az underground zenék, mivel az internet hazai lefedettsége kihívásokkal küszködött, egyedül a Metal Hammer patakja csörgedezett a hazai információs sivatagban. Kis túlzással élve, ha megjelent egy új lemez, azt csak a Hammer Hangpróbájából lehetett megtudni. A mindig jól értesült leghangosabb rockmagazin bizony csúnyán árnyékra vetődött a Slaughter kapcsán, a lemez még a Hangpróbába sem került be, mindössze a futottak még kategóriának megfelelő Extrák között kapott helyett, és egy semmitmondó 8 pontot. Így járt a ’90-es évek kultikus lemeze, persze azóta már számtalanszor újratemették, hol Hatások, hol Klasszikus címen, kár, hogy annak idején nem nagyon figyeltek rá. Visszatérve Göteborgra: ’95-ben már nagy forgalom volt a Fredman Stúdióban, egymás kezébe adták a kilincset (üveget) a zenekarok. A Slaughter mellett ekkor készültek el az olyan mesterművek, mint a The Gallery, vagy a The Jester Race. A Jesteren énekelt először Anders Friden, a nulla hanggal, de végtelen kreativitással rendelkező pacsirta, aki a Dark Tranquillityvel lefolytatott helycserés támadás következtében került az In Flamesbe. Úgy volt, hogy Friden először a DT-ben énekelt, utána ment át az IF-be, a DT-ben meg az addigi gitáros, Mikael Stanne kezdett el énekelni, aki addig az In Flamesben dalolt. Igen, rosszabb, mint egy szappanopera.

A The Jester Race személyes kedvencem, ami Göteborgot illeti. A lemezt ugyan ’95-ben vették fel, de csak ’96-ban jelent meg a kiadói anomáliák miatt, végül is a W.A.R. adta ki, de az akkoriban fellendülő Nuclear Blast licenszelte, terjesztette. Ez volt az utolsó Flames, amin még meghatározó szerepet kaptak a kezdeti folkos, balladisztikus elemek. Az egész lemez keretbe van foglalva mind zenei, mind szövegi értelemben, rengeteg akusztikus-betét kiegészítve hiperdallamos gitárokkal, néhol már-már progresszív metálba hajló futamok. Mindez teljesen egyedi módon előadva, utánozhatatlan atmoszférában, még a Fredman stúdió mágusa, Fredrik Nordström is billentyűzhetett rajta. Alapmű!


A W.A.R. Records nem bírta a korral tartani a lépést, előbb az In Flames hagyta ott őket, majd az Arch Enemy is. A W.A.R. mellett az At the Gates is megszűnt, Göteborg meg beindult. A Göteborg-metál beindításában nagy szerepe volt a Nuclear Blastnek is. A Nuclear leszerződtette azt a Hammerfallt, ahol Oscar Dronjak mellett, Jesper Strömblad (In Flames) volt a másik dalszerző, és még ott volt a fél Dark Tranquillity is. Ahogy a Hammerfall is kezdett beindulni, elkezdtek ütközni az időpontok, és Dronjak új tagokat vett be, így alakult ki a máig jól működő sárkányos-kardozós Hammerfall alapja. (Azért abba érdemes belegondolni, hogy milyen zenét játszana ma a Hammerfall, ha még mindig Strömblad gitározna, és Stanne harákolna.)

A másodgenerációs göteborgi zenekarok már jól előkészített terepre érkeztek. A két leginkább említésre méltó csapat a Soilwork, és a Gardenian. A Soilwork ugyan nem göteborgi, hanem helsingborgi alkeszek gyülekezete, viszont nem derogált nekik elbattyogni a Fredman Stúdióba, húzni egy sorszámot, és leszállítani a Stellbath Suicide személyében egy méregerős bemutatkozást. A Soliworknél a szokásos svéd elemeken kívül nagy terepet kaptak még a billentyűk is, amik már a kezdetekben is erős futurisztikus hatást gyakoroltak a zenére, a csúcspont a Figure Number Five volt, azóta csak egyre rosszabbak.

gardenian_band.jpg
Az egykori In Flames-gitáros, Niclas Engelin köré szerveződött Gardenian erejéből mindössze három lemezre futotta. A legjobb talán a ’99-es Soulburner lett, ahol a klasszikus In Flames-iskolát női, valamint hagyományos metál vokálozással egészítették ki. A női éneken természetesen nem a Nightwish-féle operázgatást kell érteni, hanem tiszta, sallangmentes, szívből jövő dalolászást. A Gardenian nem nagyon lett ismert, pedig a néhány évvel későbbi metalcore-hullám alapját képező dallamos ének/halálhörgés-kombó legelőször itt manifesztálódott. A második hullámhoz tartozik még a finn Children of Bodom is. Bár őket nem szokás a göteborgi vonalhoz sorolni, de aki nem süket az hallja, hogy a neoklasszikus gitárszólók és szintifutamok alatt bizony klasszikus göteborgi riffek dübörögnek, továbbá ők is akkut alkoholisták.

Aztán van még az Arch Enemy is. Bár Mike Amott a Carcassból való kiválása után nem győzte hangsúlyozni, hogy ő nem akar többet death metált játszani, ehhez képest elég gyorsan összehozott egy zenekart, ahol a másodgitáros posztot családon belül oldották meg. Az első három Arch Enemy-lemez alapvetés, a többinél Mike összekeverte a csajozást a dalírással, aminek az lett a következménye, hogy a barátnője lett az énekes, (vagy az énekesnő lett a barátnője? Franc se tudja már) és erőteljes minőség romlás következett be, bár a népszerűségük ezzel fordítottan arányos.

Teltek-múltak az évek, jöttek a jobbnál-jobb lemezek, az In Flames pedig minden egyes albummal feljebb lépett népszerűségben, a Slayerrel körbeutazták a világot, és még az is beléjük botlott, aki nem akart. A Colonyn előjött gitározgatni a dobok mögül Björn Gelotte, és úgy is maradt. Az In Flames lemezről-lemezre változott: először csak a folkos elemek maradtak el, majd jött a hörgésmentes ének, és mindezt úgy, hogy végig első osztályú lemezeket készítettek. Az ezredfordulóra teljesen beérett az In Flames, még kis hazánkban is. A Clayman zseniális metálhimnusz-gyűjtemény lett, és az In Flames/Dark Tranquillity/Sentenced-szeánszt a nagy érdeklődésre való tekintettel, az E-Klub helyett, át kellett rakni a PeCsába.
Wacken 2003, In Flames a totális csúcson:

A göteborgi dallamos death metál az ezredfordulóra kifulladni látszott, sorra csak jöttek az In Flames, At the Gates-riffekkel operáló, minden egyediséget nélkülöző zenekarok, és ahogy az lenni szokott, a kutya lassan a saját farkát kezdte el harapdálni. A vírus csak úgy tudott fennmaradni, hogy mutálódott az amerikai hc-vel, és létrejött a jól ismert halálhörgés verzében/köcsögének refrénben -kombó, vagyis a metalcore.

A kór kezdetben a keleti partra volt jellemző, majd szép lassan bevette magát mindenhova. A teljesség igénye nélkül: Trivium, Darkest Hour, Avenged Sevenfold, As I Lay Dying, God Forbid, Unearth. Bár mindegyikük másfelől közelítette meg a dolgokat, a közös pont a göteborgi hangzás, és a hc-s üvöltések következtében mindegyikük a „metalcore” feliratú pakkba került. Vannak, akik azóta elkanyarodtak a ’80-as évek hangzása felé, és elhagyták a hörgést (Trivium, Avenged Sevenfold), vannak, akik folyamatosan egyenletes teljesítményre képesek (Darkest Hour) és vannak a szimplán tehetségtelenek (As I Lay Dying). A közös az bennük, hogy bejött nekik az élet.

Göteborgi riffek és az amcsi hc megható egymásra találása:

A legnagyobb amerikai gócpont azért mégiscsak Massachusetts állam, ahonnan a két legmarkánsabb képviselő szakadt a világra: a Killswitch Engage, és a Shadows Fall. Érdekes, hogyha húzunk egy képzeletbeli vonalat a térképen, Göteborg és az USA között, akkor Massachusetts majdnem a legközelebbi pont. Lehet, hogy svéd tengerészek terítették szét az első In Flames lemezeket, amikor egy hosszú hajóút végeztével betértek a westfieldi művelődési házba? Végül is ilyen alapon Massachusetts sincs messzebb Göteborgtól, mint Makó Jeruzsálemtől. A KSE egy erős bemutatkozás után készítette a legjobb lemezét. A 2002-es Alive or Just Breathing minden szempontból klasszikus: Adam D karakteres gitárjátéka megtámogatva Jesse Leach embertelen bömbölésével lerombolt mindent, ami útjába került. Ha létezik ultimate metalcore, akkor az a Numbered Days, a My Last Serenade pedig a 2000-es évek egyik legbrutálisabb lírája:

Szintén 2002-ben jön ki a másik klasszikus: The Art of Balance a Shadows Falltól. A Shadows Fall nem annyira a brutális végén fogta meg a göteborgi-soundot, hanem inkább az ikergitáros harmóniákra koncentrált. Brian Fair tökéletesen vegyítette a hc-s üvöltéseket a death metálos mormogással, és néhol még dallamokra is bátorkodott, de a legnagyobb különlegesség az volt, hogy a két gitáros is aktívan kivette a részét a vokalizálásból. A kortárs gitárművészet két meghatározó alakja Jonathan Donais és Matt Bachand, akik a zseniális riffek mellett a szólókat sem hanyagolták el, élményszámba menő egyedi virgázások sorjáznak a lemezen. A Balance nemcsak eléri a göteborgi-klasszikusok szintjét, de sok tekintetben le is hagyja, eladott példányszámban mindenképp, és talán még zeneileg is.

A KSE-ben az Alive után énekes-csere történt, és Leach helyett érkezett a nem kevésbé brutális hanggal rendelkező Howard Jones. A KSE és a Shadows Fall nem készített rossz lemezeket a klasszikusok után sem, de igazán jókat se. Azért a World Ablaze DVD és a The War Within mindenképp ajánlott.

Göteborg jelenleg:

  • Az At The Gates újabban fesztiválokon haknizik, új lemez nem lesz, hacsak a minden évben kiadásra kerülő Slaughter Limited,- Digi,- Bonus,- Collector’s, satöbbi Editiont annak nem tekintjük. Az At the Gates romjain alakult the Haunted, a Slayer-féle vonalat vitte tovább, és sokkal jobban nyomják a thrasht, mint a visszatérő unalmas öregek.
  • A Dark Tranquillity folyamatosan ad ki lemezeket, váltakozó minőségben. Niklas Sundin az egyik legkeresettebb grafikus bizonyos körökben, a magyar Agregatortól az In Flamesig rengeteg lemezborítóért felelős.
  • A Soilworköt számtalan mestermunka után otthagyta Peter Wichers, és nélküle tavaly egy szóra sem érdemes lemez készült.
  • Az In Flames az egyetlen, aki tartja a lépést a korral, bár a klasszikus (Jester, Whoracle, Colony, Clayman) műveket nem éri el a mostani modernkedő In Flames, de azért jól sikerült átültetni az érzésvilágot az új évezredbe, rossz lemezt még nem csináltak. Az In Flames-tagok projekteznek ezerrel, a sima hobbizenekartól a producerkedésen át, egészen a dalszerzésig játszik minden. Anders Friden manapság kedvelt a harmadvonalú metalcore-bandáknál, mint producer/hangmérnök/mentor/ „felírjuk a nevedet a borítóra, hátha úgy többen megveszik” . Producerként a legjobb teljesítményét a Strömblad által fémjelzett második Dimension Zero lemezen a This is Hell-en követte el, ahol még a volt IF gitáros Glenn Ljungström is gitározott, az énekes meg Joakim Göthberg volt, aki kivételes hangszálait korábban a Mardukban csiszolgatta. Mert Göteborgban mindenki mindenkivel.


Végül jöjjön egy SZUBjektív göteborgi tízes lista, nem földrajzi, hanem zenei értelemben:
1. In Flames - The Jester Race
2. Shadows Fall -The Art of Balance
3. At the Gates - Slaughter of the Soul
4. In Flames - Clayman
5. Dark Tranquillity - Character
6. Arch Enemy - Stigmata
7. Killswitch Engage - Alive or Just Breathing
8. Soilwork - Figure Number Five
9. In Flames - Reroute To Remain
10. Gardenian - Soulburner

 

Szólj hozzá!

Címkék: göteborg metalcore thrash melodic death metal szub magazin

A bejegyzés trackback címe:

https://leggitar.blog.hu/api/trackback/id/tr495136081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.