Címkék

ac/dc (1) ágnes (1) akusztik (1) alice in chains (1) american sharks (1) amon amarth (1) anodizer (1) anthrax (3) anywhere (1) asg (4) avenged sevenfold (2) az év legjobb lemezei (6) a wilhelm scream (1) baby woodrose (1) bad religion (2) bakelit (1) bandcamp (5) barn burner (2) baroness (1) bear fight! (1) beast (1) been obscene (4) beggars and gentry (2) beyond the sixth seal (1) bible of the devil (1) birds of prey (1) bison (1) black cowgirl (2) black flag (1) black metal (1) black out (1) black sabbath (4) black sheriff (1) black skies (1) blake (1) blind myself (1) blood island raiders (1) blues (9) boozehounds of hell (1) bridge to solace (1) bullet for my valentine (1) bungalow bums (1) burst (1) cadence delicate (1) candlemass (1) carcass (1) cardinals folly (1) castle (1) charred walls of the damned (1) chief rebel angel (1) children (1) chilean fuzz (1) christian metal (1) chris cornell (1) chrome locust (1) church of the cosmic skull (1) cliff burton (1) cobra death (1) comeback kid (1) control denied (1) crag dweller (2) cryhavoc (1) cynic (1) dal (1) dalriada (1) dead lord (1) dead pegasus (1) deak bill gyula (2) death (1) death by stereo (2) death metal (5) death n roll (5) demon head (1) depresszió (1) desert rock (8) devilicious (1) de wolff (1) dimension zero (1) doom (29) dream theater (1) dvd (2) egonaut (1) entombed (2) experimental (8) fields of locust (1) film (2) final fight (1) folk (1) fültágító (2) gallows (2) ganon (1) garage (10) ghost (1) glass and ashes (1) god damn (2) gojira (1) göteborg (1) grand magus (2) graveyard (1) groove metal (1) grunge (4) habibi (1) haelo (1) hard rock (43) hatebreed (1) haw (1) hbo (1) hc/punk (31) heaven and hell (1) heavy metal (23) hella (1) helltrain (1) henry rollins (1) hesher (1) hjortene (1) horisont (1) horses on fire (1) hypnos 69 (1) iggy and the stooges (1) ignite (1) in flames (1) iron maiden (3) isten háta mögött (3) i am heresy (1) junkies (1) kabbalah (1) kadavar (1) kaihoro (1) kalas (1) kamchatka (1) ka tet (1) kerrang! (1) killswitch engage (1) king giant (1) könyv (2) korog (1) kurouma (1) kvelertak (3) la dispute (1) lemezborítók (2) lemmy (1) lewd flesh (1) los disidentes del sucio motel (1) m1 (1) magma rise (1) magyar rock lexikon (1) manny ribera (1) Märvel (1) mastodon (1) melodic death metal (5) metal (12) metalcore (5) metallica (3) metal hammer (3) metal machine music (1) mex (1) middlemist red (1) mojo jazz mob (1) monster magnet (2) mood (3) moon coven (1) motörhead (3) mr2 (1) mustasch (3) napalm records (1) naptár (1) nikki sixx (1) noise (1) nők a pult mögött (1) norma jean (1) novadriver (1) obscure (1) orango (1) ozone mama (1) p3 rockster (1) pagan altar (1) palace in thunderland (2) pantera (2) part time killer (1) phono one (1) pogometer (1) post hc (4) post metal (5) priestess (2) progressive string quartet (1) prog metal (11) prog rock (12) psychedelic (29) raised fist (2) revolver (1) ripley under water (1) rising (1) rock (7) rockerpipik (1) rock n roll (28) ruiner (1) scars on broadway (1) screaming trees (2) seamount (1) seattle (1) serpent (1) shadows fall (1) singles (1) sixx am (1) skyron orchestra (1) slayer (2) slingblade (1) slipknot (1) slowgold (1) slow season (1) sludge (6) smoke blow (2) snakeskin angels (1) SNFU (1) soad (2) soen (1) soilwork (2) sorozat (1) soundtrack (1) southern metal (1) spacegoat (1) space rock (10) sparzanza (1) spidergawd (1) spotify (3) steak (1) stoner (52) stratus (1) subscribe (2) summer hits (1) suplecs (1) svölk (2) szub magazin (2) tackleberry (1) taliban airways (1) tank86 (1) tankcsapda (3) testament (1) the absence (1) the baboon show (1) the bluestation (1) the carpet knights (1) the coathangers (1) the damned things (1) the devil and the almighty blues (2) the drowning (2) the good the bad and the zugly (2) the graviators (3) the haunted (1) the infected (1) the iron maidens (2) the mars volta (2) the movements (3) the mushroom river band (1) the oath (1) the red chord (1) the sade (1) the shrine (1) the sigit (1) the third bardo (1) the treatment (1) the trousers (2) the wandering midget (1) the x-ray harpoons (1) thrash (9) tobeatic (1) töketlen rocksajtó (1) top 10 (2) toundra (1) tourniquet (1) tribute (3) triclops! (2) trivium (1) troubled horse (1) unhold (1) válogatás (8) vintage rocks (32) vinum sabbatum (2) vinyl (1) volbeat (1) wall of sleep (3) wheel in the sky (1) witchcraft (1) yava (1) zodiac (1)

Utolsó kommentek

  • Kelemen Péter 73: @Akarmiszalami: Erős jellemre vall, ha valaki névvel ekéz valakit, miközben ő ... (2017.06.27. 13:32) Metálos munkahelyi diszkrimináció
  • doomanoid: @Noizeaddikt: Alap! Ráadásul a kiadónál brutálisan jó áron van bakeliten: www... (2017.05.13. 09:35) Született trollok
  • Noizeaddikt: Új kiadvány korai számokból, hellyeah: thegoodthebadandthezugly.bandcamp.com/a... (2017.05.12. 12:10) Született trollok
  • doomanoid: @bedoboember: Hát, nem sok minden. A tavalyihoz képest meglehetősen gyengus vo... (2016.12.01. 22:02) Fáradtan sercegő bakelit
  • bedoboember: Na mi volt idén? (2016.11.30. 15:10) Fáradtan sercegő bakelit
  • cukkmukk: Ez is egyfajta vélemény. Kinek, hogyan ugye, nekem teljesen más. Lehet érdemes... (2016.02.22. 14:10) Fáradtan sercegő bakelit
  • doggfather: @Bruti: akkor próbálgasd, szemezgess! (2016.01.05. 13:56) 2015 legjobb lemezei
  • Bruti: @doggfather: Én a nagy részét nem ismerem, de legalább lesz miből szemezgetni. (2016.01.04. 17:03) 2015 legjobb lemezei
  • Bornyi Márton: Nagyon vártam ezt a listát! Sok ma már kedvenc bandámat ismertem meg itt mint ... (2016.01.04. 14:50) 2015 legjobb lemezei
  • doggfather: nem semmi lista, felét nem is ismerem nemhogy nem hallottam. Utána fogok nézni... (2016.01.04. 09:05) 2015 legjobb lemezei
  • Utolsó 20
Creative Commons Licenc

Miért beteg a magyar metál?

doomanoid 2013.06.04. 15:33

Miért beteg a magyar metál?

A kérdés költői, és egy kicsit hatásvadász is, úgyhogy gyorsan sietve leszögezem, hogy nem a magyar metálzenével van a baj, hiszen az elmúlt 10-12 évben tucatjával tűntek fel a kiváló hazai zenekarok, és ha mostanában ugyan mintha egy kicsit nagyobb lenne a csend, de azért van legalább 10-15 (IHM, Korog, Blind Myself, Wall of Sleep, Chief Rebel Angel, Watch My Dying, Subscirbe,  stb)  nemzetközi mércével is minőséginek mondható zenekarunk. Lehet, hogy néhány ezer embernél több soha nem ismeri meg őket, de attól még nyugodtan lehet az elmúlt bő évtizedet a magyar rockzene eddigi legjobb szakaszának tekinteni. A zenével nincs baj, sem itthon, sem külföldön, minden mással viszont igen.

A magyar rockerek legnagyobb baja az egyistenhit. Nem akarok Ossianozni, de ezt tényleg velük lehet a legjobban párhuzamba állítani. A jelenkori harmincasok az Ossianon szocializálódtak jobbik esetben (rosszabbik esetben az Akelán), lehet tagadni, meg pofákat vágni, de ez akkor is így van. Az Acélszív az én mentálhigiénés fejlődésemben is kulcsszerepet játszott, tökéletesen megértem a kémiát, ami miatt az Ossian mai fejjel mosolyogtató külsőségei el tudják kapni a rockzenével először találkozó fiatalt. Az energikus zene mellett ott a csordaszellem, az együvé tartozás varázsa, egy markáns identitás, ahol nincs semlegesség, le kell tenni a garast, hogy hús, vagy hal.

Acélszív

Konvencionális műfaj szigorú szabályrendszerrel, a ’80-as évek óta ugyan a zenei falak már ledőltek, de a rocker néplélekben szinte semmiféle változás nem történt, továbbra is a pumacipővel kitaposott út a legegyszerűbb, egy Ossianos nem hajlandó a megszokottól egy kicsivel eltérőbb zenei világ befogadására, és ez szinte ráhúzható mindenkire. Csak az Ossian, csak a Tankcsapda, csak a Metallica, amit nem ismerek, azt nem is akarom megismerni, nehogy megzavarja a lelkivilágomat. Az egyistenhit nem engedi az ingadozást, csak az Ossian, csak a Rammstein, csak a hasonló zenei környezet, bármi, ami eltér a bevált formuláktól, annak esélye sincs a boldogulásra, csak értetlenség és közöny jut neki.

Ez egyébként nemcsak a harmincasokra jellemző generációs probléma, a fiatalabb korosztály is hasonlóan csőlátású, csak nekik adott esetben már nem az Ossian a szentségük, hanem matekmetál, a djent, meg a mindenféle coreságok. Ezzel még önmagában nem is lenne baj, de ez a fajta destruktív szemlélet vezetett oda, hogy manapság már nemcsak a tradicionális metál lett egy önismétlő műfaj, hanem gyakorlatilag kipusztultak az innovatív, előre mutató zenék, de még a hagyományos metált valamilyen szinten korszerű formában tálaló zenekarok is teljesen begyepesedtek. Meg lehet nézni, hogy az ezredforduló környékének meghatározó zenekarai (Soilwork, Dark Tranquillity, Amorphis, KSE, My Dying Bride, stb) milyen reménytelenül unalmas lemezeket adtak ki idén, de nem is kell feltétlen az elmúlt hónapokra támaszkodni, mert már vagy öt éve csak helyben toporognak.


A közöny és a tespedtség, mint egy kórság úgy rágja évek óta az egyetemes rockzene szervezetét. Pedig jó zenék vannak most is, de őket nem ismeri senki, mivel a rockzene kiszolgáló személyzete, a rocksajtó, nem bölcs tanácsadóként kutatja és mutatja be a zenéket, hanem kivénhedt madame-ként csak a jól bevált ribancokat hajlandó futtatni. A nemzetközi rocksajtó 2013-ra eljutott arra a pontra, hogy kb. annyira hiteles, tájékozott, és felkészült, mint a magukat hírtelevízióként futtató párttévék. A hazai rocksajtó pedig egyenes lenyomata a nemzetközinek. Önálló gondolat nulla, ami kint is megy, arra ők is rábuknak, minden más esélytelen.

A leglangyosabb rockmagazin  

A ’90-es évekbeli Metal Hammerekhez rengeteg kellemes gyerekkori élmény köt, nemcsak hiánypótlóként szolgált az információs sivatagban, de iránytűkként is funkcionált a csintalan metálos gyerekek számára, hogy milyen kazettákra is érdemes elkölteni a zsebpénzt. Az anyalapból átemelt írásokban tombolt a gonzó újságírás, és az az interjúkon szakadni lehetett a röhögéstől, és akkor ott volt még a szintén magas humorfaktorral rendelkező Súgd Meg Nekünk rovat. Mai fejjel is csak azt tudom mondani, hogy a korabeli Hammer egy komoly mértékadó magazin volt, éppen ezért nagyon durva a kontraszt a hőskorszak, és a jelenlegi Hammer között, amiben zenei ismeretterjesztés helyett már lengén öltözött menyecskék meresztgetik a hátsójukat.

Nagyjából 7-8 éve van leszállóágban a Hammer, de a lejtőn már sokkal korábban elindult. A ’90-es évek közepén elszakadtak az anyacégtől, ez a lapban kezdetben még nem okozott észrevehető változásokat, de megindult az önállósodás, szép lassan felépült az egész magyar szubkultúrát átkaroló konglomerátum, ami az újság mellett lemezboltot, lemezkiadót, koncertszervezést, és az összes nagyobb független metálkiadó kizárólagos hazai terjesztését foglalta magában, de mindeközben az újság színvonala folyamatos mélyrepülésbe kezdett, és a sok bába között valaki megitta a fürdővizet, vagy hogy mondják. Annak idején már a suliba menet megvettem és elkezdtem olvasgatni a Hammert, szinte egy-két nap alatt felzabáltam az impresszum utolsó karakteréig az egész lapot, még most is veszem, de általában napokig bontatlanul hánykolódik a kocsiban, és tényleg semmi késztetést nem érzek rá, hogy átlapozzam, mert nagyjából pontosan lehet tudni, hogy semmi érdekes nincs benne.

Talán akkor vesztették el teljesen a realitás talaját, mikor teljesen ráálltak erre az operázós-énekesnős metálra, és azóta nagyjából néhány ember nem túl szerteágazó ízlését tükrözi az újság. Persze van rengeteg stílus, és a Hammer mindenhova próbál belecsipkedni, de szinte kizárólag a bevált nevekre szorítkoznak, amivel ki lehet elégíteni a magyar rocker egyistenhitének nem túl magas igényeit. Olyan itt már nincs, hogy zenei ismeretterjesztés, csak kizárólag a bejáratott nevek, és amikor nagyon naprakésznek akarnak tűnni a rockzene undergroundjából, akkor a rengeteg király retró banda közül kiválasztják a legszarabbat, és azt teszik a címlapra. Nyilván a kereslet-kínálat törvénye dönt itt is, de azért nem volt ez mindig így. Az internet terjedésével ugyan jelentősen csökkent a Hammer monopol helyzete, de a bázisuk azért elég nagy volt ahhoz, hogy szinte egyedüli zenei magazinként élték túl a nyomtatott sajtó dinamikus leépülését. Még mindig komoly erő van mögöttük, ezért sajnálatos, hogy az egyik legfontosabb küldetésüknek, az ismeretlen zenék felkarolásának nem tudnak megfelelni, mivel fogalmuk sincs róla, hogy mi zajlik a világban. Az elmúlt 7-8 évben egyszerűen nincs olyan zene, amit a Hammer révén ismertem volna meg, viszont tucatjával vannak az olyan zenekarok, akik zseniálisak, de a Hammernél nem is tudnak a létezésükről, mert annyira lefoglalja őket, hogy meglegyen a lapban a szükséges pukimetál mennyiség.


Hadd ne mondjam, hogy a legjobb dolgok mindig az undergroundból jönnek. A Hammer akkor vesztette el végleg a küldetéstudatát, mikor megszüntették a válogatás CD-mellékletet, mondván, már úgyis mindenki letölti, meghallgatja a neten, semmi szükség rá. Igen, bazmeg, amit ismernek, arra kíváncsiak, az meghallgatják, pontosan azért kéne ismeretterjesztő jelleggel a senki által nem ismert zenekarokat népszerűsíteni a mellékleten, mondjuk például az angol Hammernél nem derogál olyan ismeretlen zenekarokat feltenni a mellékeltre, mint a Spacegoat, ezzel szemben a magyar Hammernél mikor volt melléklet, akkor is ezt a reménytelen szimfonikus csodákat nyomták. Semmi mást nem kéne csinálni, csak a grabancánál fogva kikapni egy embert a szerkesztőségben, azok közül, akik hónapról-hónapra termelik a dögunalmas lemezkritikákat, leültetni az ipsét a Bandcamp elé, kicserélni a hallókészülékben az elemeket, és akkor megdöbbenve hallaná, hogy a szerződés nélküli, vagy sufnikiadónál tengődő zenekarokból tucatjaival vannak olyanok, akik megzabálják reggelire a Hammernél hypeolt zenéket, és valószínűleg ingyen és bérmentve fel lehetne tenni őket egy válogatásra, hogy szerencsétlen magyar rocker naphosszat ne a Depressziót meg az Ossiant hallgassa, amíg teljesen beléjük nem süketül. Nyilván ezek is nagyon remek muzsikák azoknak, akik erre izgulnak, tényleg semmi bajom egyikkel sem, kellenek ezek is beugró zenének, csak hadd nyíljon már minden virág.

Annyi pozitívumot tudok mondani a Hammer újkori tevékenységével kapcsolatban, hogy az viszont nagyon derék, hogy a Moodtól az IHM-ig, legalább 30-40 király magyar metállemezt adott ki a Hammer Records, és a terjesztésnek köszönhetően be is lehet őket normális áron szerezni, azon a néhány helyen, ahol még lehet lemezeket kapni.

Rockmagazinok a neten, avagy a csőlátás magabiztossá tesz.

Rögtön az elején ki kell emelnem, hogy a kivétel erősíti a szabályt, a Lángoló Gitártok az egyetlen netes rockzenére specializálódott magazin, amit ajánlani tudok. Ott azért ha néhanapján rock/metálzenéről van szó, akkor általában nem fejeli le az ember az unalomtól a klaviatúrát, vagy a laptopot, mint szinte az összes többi pályatársnál. Külön jó pont, hogy komolyan áldoznak az ismeretterjesztés oltárán is, például olyan nagyszerű zenéket ismertem meg ott, mint a Litmus, vagy az Orcus Chylde, szóval nagyjából hozzák azt, amit egy ilyesfajta médiumtól elvárok.

A magyar netes magazinokkal sok egyéb mellett az a legfőbb baj, hogy fogalmuk nincs semmiről. El kell ismerni, hogy van ugyan egyfajta szórakoztató jellege annak, mikor beindul a copypaste gépezet, és szóról-szóra elkezdik nyomatni a legkisebb változatás nélkül a nemzetközi hírfolyam mínuszos híreit, de azt azért hamar meg lehet unni, hogy képtelenek olyan tartalmat generálni, amire érdemes lenne kattintani.


Miért is szoktunk olvasni magazinokat neten? Hát mondjuk én speciel azért, mert igényem van az információra, arról, ami érdekel, egyfajta stílusra/tartalomra, amire szükségem van. Stílus, na az amivel nem lehet találkozni náluk, nem tudnak írni, pakolják a mondatokat egymás után, rosszabb esetben a közhelyeket, és egyszerűen az olvasás után semmi nem ragad meg belőle az emberben. Szerintem van egyfajta titkos verseny a magyar rockmagazinok között, hogy melyikük tud unalmasabb lenni, mert az iszonyatos semmitmondó írásokat mással már tényleg nem lehet magyarázni. A legjobb, mikor egyfajta dörzsölt újságíróként próbálják magukat feltüntetni, és cikként/recenziókként hivatkoznak az irományukra (kedvenc fordulatom: cikkem tárgya), tényleg olyan, mintha egy professzor úgy tartana előadást, hogy egy félbevágott krumplival rajzol a táblára, közben gesztikulál, mutogat, a hallgatóság mereszti a szemét, és próbálja kivenni, hogy mi van a táblára írva, de szart sem látni belőle. Már akkor sem látni semmit, mikor írja, de mikor megszárad a krumpli, na akkor aztán már tényleg teljes a homály, a hallgatóság meg értetlenül néz egymásra: ez meg mi a fasz lenne? Tényleg nem a rosszindulat mondatja velem, a rockzene hallgatójaként, információra éhes végfelhasználójaként siralmasnak találom a színvonalat. De hogy ne legyek ennyire gané, mondok azért egy pozitívumot is: beteges íráskényszer. Ez is több mint a semmi.

Oké, nem lehet a magyar rocksajtótól Pulitzer-díjas írásokat várni, rendben, valahogy túlteszem magam rajta, de mi a helyzet a naprakész információkkal? No, itt sem lehet okunk panaszra, a copypaste-féle hírgyártásnak egy egész bizarr mutációját művelik a szakma jeles képviselői, a legkisebb változtatás nélkül képesek lehozni a Blabbermouth híreit: Macskamici stúdióba vonult, Gipszjakab új lemezt ad ki, és mindezt úgy tálalják, mintha ők szarták volna a spanyolviaszt, hallgasd meg az xy új szöveges videóját, tényleg, hova szarjak? Mérnöki precizitással kitapasztalható az ingerküszöb, ami alatt egy zenekar már nem bír hírértékkel, nagyjából a nagyobb független metálkiadók promóciós anyagait még képesek visszaöklendezni, de utána megáll náluk a tudomány. Tényleg csak magamat tudom ismételni: nagyjából úgy működnek a rockmagazinok, hogy kieresztgetik a kis ütött-kopott antennáikat, gyermeki lelkesedéssel ugranak minden kis rádiójelre, de arról fogalmuk sincs, hogy a modern vadászgépek már a radar alatt repülnek, és olyan kifinomult műszerekkel rendelkeznek, amik elérhetetlenek a Sokol rádiójuk számára, és ennek következtében gyakorlatilag fogalmuk nincs mi róla, hogy történik a körülöttük. Been Obscene, Suplecs, Bearfight, God Damn, Black Cowgirl, King Giant tényleg nem kezdem el sorolni, mert soha nem érek a végére.


A rockmagazinok csőlátásán csak akkor tud utat törni egy underground zenekar, ha valamelyik nagyobb független kiadó leigazolja őket, különben csak olyan szintű hype-nál vesznek észre valakit, mint amit megérdemelten a Kvelertak, vagy amit érdemtelenül a Ghost kapott. Ha most tűnne fel egy Slayer vagy Metallica, hát nem sok esélyük lenne bekerülni a hírfolyamba. Itt ez a nagy internetes világsztráda, ami a rockmagazinok számára legfeljebb csak egy ingoványos sáros földút, de még a ’80-as évek kazettákat cserélgetős világában is gyorsabban terjedtek a zenék, mint napjaink csőlátású rockújságíróinál. A viszonylag népszerű, fősodorba tartozó metál még soha nem volt olyan mélyen, mint napjainkban, ezért is rossz olvasni, hogy az unalmas kortárs metált nyalogatják, mikor fürtökben lógnak a jobbnál-jobb stoner rock, meg retró bandák. Nehéz megmondani, hogy melyik volt előbb. A magyar rockerek egyistenhite formálta ilyenre a rocksajtót, vagy fordítva, de az biztos, hogy már tökéletes közöttük a szimbiózis. Boldogan élnek a kis világukban. Vak vezet világtalant.

Lehet persze jönni azzal, hogy milyen sokan olvassák őket, de itt az olvasókat már nem az érdekli, hogy mit írnak, hanem hogy kiről írják. Elárulom, ha egy Metallicás hírbe bemásolod a vecsési babos káposzta receptjét, azt is ugyanúgy fogják lájkolni, mint Hetfield legújabb tetkóját, de most Hetfield tetkójával még nagyot is mondtam, mert ennyire érdekfeszítőek azért nem szoktak lenni a hírek. Például vegyünk két Léggitár-posztot, potenciálisan mindkettő több ezer olvasóhoz jutott el az Index blogketrecén keresztül, Léggitáros mércével mérve közepes Metallicás poszt = 77 komment, korábban talán két ember, most már talán nyolc is ismeri az országban a Snakeskin Angelst, óriási zene, az év eddigi legjobbja (a poszt szintén) = 1 darab komment, és még az is a bloggert basztatja. Így működik a magyar rocker egyistenhite: Metallica - like, Megadeth - like, Ossian - like, Depresszió - gigalike, Snakeskin Angels, Taliban Airways -  nem ismerem, tehát nem érdekel, inkább hallgatom az Akelát.

No, mindegy. A lényeg, hogy az impotens magyar rocksajtó mellett szerencsére vannak jó kis blogok, akik azért időnként adnak a kultúrának.

A posztban az elmúlt évek legnagyobb, és legalulértékeltebb zenéiből hallható kedvcsináló, a közös nevező bennük az, hogy a magyar és a nemzetközi rocksajtónak fogalma sincs egyikről sem. Tényleg csak találomra néhány a rengetegből.

 

43 komment

Címkék: metal heavy metal metal hammer töketlen rocksajtó

A bejegyzés trackback címe:

https://leggitar.blog.hu/api/trackback/id/tr585343722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Caracalla 2013.06.05. 12:41:06

Nekem ugyan nincs ilyen szeles ralatasom a sajtora, de a szemelyes ismerosok koreben mindig meglep, hogy emberek tok ugyanazokat a zeneket hallgatjak, mint kb 5-10 eve, amikor meg egyutt jartunk veluk Ossian meg Pokolgep koncertre a Pecsaba.

Szoval igazi "aha" elmeny volt olvasni a posztot.

O86 2013.06.05. 22:37:55

Igen, teljesen egyetértek. Anno, 8 évvel ezelőtt a helyi rockkocsmában elkezdett szólni a Slipknot a zenegépből, és az egyik haver simán ledivatrockerezett amiatt, mert tetszett a zenéjük, mondván az Ossian, és a Pokolgép az igazi metál. És örülhetek, ha a mai napig találok a zenegépben Slipknot-ot. Black Veil Brides-ról, és Shinedown-ról már nem is álmodhatok...

petrol pet 2013.06.05. 23:55:58

Lángoló gitárTOK?? :)

bluevoodoo 2013.06.06. 00:12:56

Nagyon sok dologban igazad van, a csőlátás és az "egyistenhit" (nagyon jó megfogalmazás :)) olyan mértékben jellemzi a hazai rockzenét hallgató közönséget, amit én még sehol máshol a világon nem láttam. Érdekes módon a 80-as évek végétől a 90-es évek végéig tartó 10-12 évben (a hazai thrash felfutásától a nagy true metal comebackig) nem annyira volt ez jellemző, viszont azzal, hogy az Ossian visszatérésére épült fel itthon egy komplett piac (volt ugye a nagy arccal kikiáltott NWOHHM-vonal is, akik közül tán már csak a Demonlord üzemel, rájuk sem kíváncsiak 10.000-es tömegek), széles körben teret nyert az a mentalitás, hogy ami naprakész, eredeti, az divatmajomkodás vagy felesleges modernkedés. Egyébként az általad leszólt fiatal mindenféle core-os/matekos közönséget én sokkal nyitottabbnak látom a tényleg a korral lépést tartani próbáló, eredeti zenékre, náluk nem az ósön, hanem ezek az agresszív, de sokszor nem túl komolyan vehető bandák jelentik a "kaput", ami után aztán továbblépnek.

A sajtóval kapcsolatban is részben értek csak egyet, nekem pl. a Lángoló pont olyan, amit néha megnézek, de nem kap el az a sokszor számomra elitistának tűnő hozzáállás/stílus, amit ők tolnak, cserébe a shockmagazin.hu-n nagyon igényes írásokkal lehet találkozni, főleg a klasszikus lemezeket bemutató írásaikban, ahol főleg Draveczki-Ury Ádám nagyon komoly melót tesz abba, hogy mindenféle részlet után leásson archív anyagokba, de a perifériára eső független kiadós/magánkiadásban próbálkozó zenekarok dolgaival is rendszeresen találkozni náluk. A hammeres Lénárd Lacival többször diskuráltunk már arról, hogy miért ennyire felülreprezentáltak az amúgy is széles körben ismert és népszerű zenekarok, és a válasz az volt, hogy ugye a weblapon nézik a statisztikákat, és ha van egy bejegyzés egy ismertebb zenekarról, azt sokszor annyian nyitják meg, mint egy tökismeretlen bandáról szóló hírt, üzleti vállalkozásnál pedig vhol védhető álláspont az, hogy a kattintások hozzák a fenntartáshoz/működéshez elengedhetetlen lóvét (még akkor is, ha ez nekem nem feltétlenül szimpatikus).

A hazai őskövületekről igen diplomatikusan írtál, az én véleményem sarkosabb, én kifejezetten károsnak tartom a 30 éve működő metalzenekarok ilyen fokú felülreprezentáltságát mind a sajtóban, mint a koncerteket tekintve, ugyanis eltelt lassan 15 év, amikor a koncertszervezők rászoktak arra, hogy ezeknek a bandáknak az állandó felléptetésével (pl. az összes fesztiválon nagyjából ugyanaz a 15-20 magyar banda játszik) biztonsági játékot játsszanak, ezáltal tehetséges fiatal bandáknak esélye sincs/nem volt arra, hogy olyan közönségnek mutassák meg magukat méltó körülmények közt, akik esetleg egy plakát, flyer alapján nem mentek volna el egy klubbulira. Nyilván ezeknek a zenekaroknak is megvan a maga közönsége, de az vhol iszonyatos szegénységi bizonyítvány az országra nézve, hogy tizenéves-huszonéves zenehallgatók teljesen komolyan harsogják 2013-ban a 15-20 éve lejárt szavatosságú rockervagyokvállalom-jellegű szövegeket. Nyilván ezek a zenék, szövegek is tekinthetők kordokumentumnak, ez rendben is van, de sok külföldi ismerőssel erről folytatott ill. némi külföldön leélt idő után egyszerűen értetlenül állok azelőtt a jelenség előtt, hogy a hazai rockerek fejében még mindig 1987 van, és az a mentalitás, hogy aki nincs velünk, az ellenség. Pláne, hogy közben az egész rock/metal műfaj olyan szerteágazó lett, annyi irányzat van, hogy nem értem, miért zárja be magát egy sötét, lepusztult, nyirkos szobába az, aki közben egy 5 szintes, 80 hálószobás kastélyban nézelődhetne kedvére.

virgo 2013.06.06. 08:04:47

Nem tudom, én a Judas Priest-en meg a Queensryche-on szocializálódtam (amiről pont a Metal Hammerben olvastam először).

a cikkíró abban téved, hogy a közönség hozzáállását kritizálja, ahelyett hogy észrevenne, a metal-mint műfaj- évek óta halott. Semmi újat nem tud már hozni, és valóban beleragadt saját kliséibe. ennek a zenének a keretein belül nemigen lehet már innovatívnak, pláne eredetinek lenni. Vissza kell térni a jó öreg Hard Rock/Blues vonalhoz, abban még van kraft...

kennyking 2013.06.06. 08:23:01

Sajnos maga a műfaj elkezdett döglődni a kilencvenes évek közepén-elején.Persze, jellennek meg kimagasló zenekarok ( amik el is jutnak a szélesebb fogyasztói körökhöz, pl. Pantera vagy Paradise lost), de alapvetően a metal underground zene lett.( Ami nem feltétlen baj).De a nyolcvanas évek már nem jönnek vissza, most ez van.Ma már egy koncertnek a varázsa ( ha van még olyan) sem olyan, mint anno a legendás időkben.

Sir Galahad 2013.06.06. 08:46:31

A lehető legidétlenebb hozzáállás az, hogy a zenehallgató (a választópolgár, a vásárló, stb.) a hülye, és mi jobban tudjuk, mit kéne hogy hallgasson (kire szavazzon, mit vásároljon). Nem lehet, hogy a szerző által istenített, közönségre tukmálni ajánlott zenekarok a szarok? Nekem is megvan a magam régi kedvence, de hallgatok időnként új bandákat is - nem győztek meg. A rocksajtó meg nyilván úgy működik, hogy elsősorban azokról ír, akikre a közönség kíváncsi, különben lehúzhatnák a rolót. Engem sokkal jobban zavar pl. a Petőfi rádió hozzáállása, ami állítólag közpénzből finanszírozott közszolgálati adó, mégis egy szűk réteg zenei kedvenceit nyomja - hard rockot, heavy metalt sosem hallottam ott.

nnnnnnnn 2013.06.06. 08:54:50

ennyi erővel minden beteg. aki irodalmat olvas, annak is csak x része olvas kortárs irodalmat például. arról nem is beszélve hogy annyi zenekar van hogy már követhetetlen. nincs is ideje az embereknek rendesen leülni meghallgatni egy valag új zenét. ráadásul egy csomó régi zenekar régi lemeze ezerszer jobb mint az újak.

Don Valentino 2013.06.06. 09:36:03

az újságíró azt várja el, h az ember napi 20 zkr-ral megismerkedjen, mert kb naponta alakul ennyi, egyszerűen követhetetlen a mennyiség
ehhez túl fáradtak az emberek, nem az van, mint a 80-as években, h egyéb gondod sincs, mint zenét hallgatni
a mostani ezerfelől áradó információszennyezésben szétbaszódik az ember, nem lesz érdeklődő
hány zkr-ra elég egy élet, hogy igazán megismerjük, megszeressük? 20-30? és akkor már nagyon rá van az ember gyógyulva a fémzenére
nem beszélve arról, h esetleg az ember nem csak zenével foglalkozik, hanem mondjuk van más érdeklődési tikkje is

cd melléklet azért nincs se a metal hammerben, se sehol, mert a fele (vagy mégtöbb) minden újságnak remitenda, alacsonyabb példányszámmal már nem lehet nekiugrani országos terjesztésnek, és nem lehet pénzzel bírni a gyártást 27%-os áfával
(ebben jók a netes újságok)

egyébként a rock és a metál - ha tetszik, ha nem - lejárt műfaj, bár kimúlni nem akar (mondhatnánk: "örök és elpusztíthatatlan")

ahhoz, h újra beinduljon, előröl kellene kezdeni az egészet

Pas de probleme 2013.06.06. 09:50:30

Well, én a kilencvenes években voltam "nagy" metalista, bár már akkor is inkább "retró" zenékre izgultam.
Időm sincs erre a hobbyra, az is tény - de valahogy nem emléxem arra, hogy érdemi új élmény ért volna azóta.
Az egyik baj szerintem az, hogy a rockot is megszállta az a rohadt politika. Szívesen hallgatom pl. Gidóék rádióadóját, de kétségbeejtő, hogy a magyar zenére vonatkozó kérések 90%-a valamelyik fasiszta galeri zenéire vonatkozik. Nem mondom, van köztük olyan, ami egész hallgatható lenne, ha nem azt tennék alá szövegként, amit. De sajnos általában fordítva van: pocsék, amatőr garázszenét tolnak a képünkbe az üresfejű náci dumákkal. Helló, Kárpátia.
Bocs, hogy idekeverem a politikát - de tényleg azt hiszem, ez az egyik baj.
Pedig lehetne "világszinten" is: a két paraszttól metál az ész! Nyomjátok fijjúk!

Cinkes 2013.06.06. 09:51:23

Nekem van egy kevésbé bonyolult elméletem erről. Mondjuk egész egyszerűen a bandák 90%-a unalmas és csak hasonlítani akarnak valamire aminek meg gagyiság a vége. Az utóbbi tíz évben megjelent zenekarok közül (nem csak magyarokról beszélek) meghallgattam vagy 200-at és nem kell plusz ujjakat növesztenem, hogy meg tudjam számolni hányban volt fantázia...

KiB99 powermetal.blog.hu 2013.06.06. 09:58:03

sziasztok
végigolvastam a cikket és az eddigi hozzászólásokat
sok mindenben van igaza mindenkinek
sajnos manapság (nálunk meg már jó ideje) szinte üldözik a komolyabb rock/metal zenéket a médiában (itt főleg rádió/tv-re gondolok)
van ugyan 1-1 adó, ahol van ilyen műsor, de összességében siralmas a felhozatal
azzal nem értek egyet, hogy mostanában nincsenek jó zenekarok
rengeteg nagyon jó zene van, de valóban egy élet is kevés végighallgatni...és akkor nem csinálsz mást
a rádiók, zene tv-k koncepciója egyenesen nevetséges
nyomatják ezeket a tucat pop-szarokat
én is megkaptam már, hogy amiket hallgatok, azok totál egyformák
ebben van igazság, bár nem teljesen
csak az a különbség az egyforma metal, és az egyforma pop között, hogy a metalban kell tudni ZENÉLNI!!!!!!

elég csak végignézni a "tehetségkutató" műsorokat
1-1 kivételtől eltekintve alig hallható igényes rock-zene, pontosan látszik, mi az, amit mindenki hallgat

fiatalokkal kapcsolatba: ez a csőlátás, amit írtatok, tökéletes megfogalmazás
belő magának 4-5 zenekart, ami a top, a többi meg szar
és képtelenség meggyőzni, hogy nincs igaza
nekem a lejátszómon jelenleg kb 35 zenekar (nem összes természetesen) albuma van fenn, és ezeknek a legtöbbje már a 2000es években alakult
de igyekszem időről-időre mindig hozzánézni valami újat
van közte hard-rock, power, heavy, folk, death
muszáj nyitottnak lenni
(ennek ellenére fújom én is a régi Gép, Manowar, Maiden számokat, csak hogy néhányat említsek))

szóval amit ebből az össze-vissza írásból megpróbáltam kihozni az az, hogy a jelenlegi stílusformáló (szörnyen hangzik) világ hozzáállása a metalhoz (és egyátalán a rock-hoz) nem túl "segítőkész"
a egyszeri embernek magának kell utánajárnia szinte mindennek, és a közösség se segít...mert nem menő

Oh Dae Su 2013.06.06. 10:25:51

Sok mindennel egyetértek, de az tény, hogy a szerző által belinkelt zenék úgy szarok, ahogy vannak! Gyenge Kyuss utánérzés mind. Ez lenne a metal innovációja? Azt pedig külön fájlalom, hogy az új Dark Tranquillity lemezt unalmasnak tartod. Az év lemeze eddig!

Hurrá Torpedó · http://www.youtube.com/watch?v=br-D7UneS0E 2013.06.06. 10:32:04

hú amikor a MH válogatás albumon, még ilyeneket lehetett találni hogy Soilwork, My Dying Bride, Avantasia, Opeth. Az jó világ volt.

Most hogy állandóan rohanás van, meló, család, miegymás, nem érek rá net előtt lógni és jó zenéket együteseket keresgetni. Még a "nagy" zenekarok új CD-i is kimaradnak sokszor, mert nincs idő. Sokszor észnélkül leviszek a kocsiba valamit, de lehet hogy ott sincs idő meghallgatni. Arra hogy előtte válogassak is, szinte teljesen kizárt.

Nagyrészt egyetértek a cikkíróval. Nekem is rohadt unalmas már a régiektől a bevált út: rohadt rendszer, piálós bulik, hosszú haj, konfliktus apuval, kinéznek az utcán szövegű zenék. Meg rohadt hiteltelen is már 50+ éves zenészektől. A zene is jórészt ugyanaz, max másfajtaképpen torzítják a szólógitárt. Nincs egy új ötlet. Az újakkal max feszten lehet találkozni, de nem lehet mindenkit felléptetni tokajon, meg oda el sem megyek mert a világ másik fele.

Régen a vidéki klubok tele voltak amatőr, félprofi kis zenekarok koncertjeivel. ilyen ma már abszolút nincs. Több olyan vidéki nagyvárost fel tudok sorolni, ahol régen jártam ilyenen, ma meg már semmi.

libertard 2013.06.06. 10:37:21

Tapasztalatom koránt sem átfogó, de szerintem az új bandákban a kisérletezési kedv minimális. Mostanában újoncok címén pl. én majdnem kizárólag csak a legfantáziátlanabb dühödten-kiabálós-eszetlenül-három-húrt-tépő stílussal találkoztam, amivel önmagában nincs baj, de, hogy nagyítóval kell keresni bármi mást, az elég durva.
Értem én, hogy ez a legegyszerűbb, mert sem énekelni nem kell tudni hozzá, sem úgy nagyon komolyan zenélni megtanulni (gyorsan megjegyzem, én még annyira sem tudok mint ezek a bandák), de akkor minek próbálkozni vele? Tényleg azt hiszik, majd ők, a 129. tök ugyanolyan banda a környéken lesz az, ami majd dühösebben kiabál a mikrofonba, és befut?

Minden tisztelet a kivételnek, persze, mert azért vannak, és miattuk érdemes koncertekre járni.

Kérdés persze, hogy a csőlátás miatt, lenne-e bármi esélye valami eredetinek.

MoriaRT 2013.06.06. 10:45:19

alapvetoen egyetertek. Ezert (is) szoktam ra mostanaban a netradiokra.
mondjuk a magyarok kozott itt sem nagyon van minosegi zenevel, hirekkel ellatott adas. (chronixon nevelkedtem anno) de azert akad 1-2 gyongyszem.

Melchi Zadok 2013.06.06. 11:06:05

@virgo: hmm, ha valamiben nincs már kraft, az pont a hard rock vonal. olyannyira korbe körbe járás megy ott, nem ébvek hanem évtizedek óta, hogy csak na.

Melchi Zadok 2013.06.06. 11:08:05

@Sir Galahad: rocksajtó.. eben az esetben maradjunk a metal hammernél, ami olyan szinten kontraszelektált médium lett, hogy az már egyenesen megmosolyogtató.

vasziljevics 2013.06.06. 11:15:33

hallod te most szidtad az Akelát?

Nihil_AK 2013.06.06. 11:21:44

Én teljesen egyetértek a cikk írójával, kivéve abban, hogy amit én hallgatok, az jobb, mint amit ő hallgat, bárki bármit mond, pedig nincs időm zenéket hallgatni, de nem vagyok csőlátású. Szemétség, hogy nem játszanak a Petőfin Darkthrone-számokat. Mi mindig is kívülállók voltunk, ez a véleményem. Nem támogatja az igényes rock/metalt a médiák. Már nem tudok bemenni a plazába anélkül, hogy ne szóljanak meg a hosszú hajam és a Manowaros felvarróm miatt, mert lenéznek minket. Hol itt az igazság? Minden magyar rockújság csak a pénzért csinálja, ezért arról írnak, amiről. Persze senkit nem akarok megbántani, de az internet azért van. A puding próbája az evés. Ki korán kel, rocksajtót lel. Az anyuci pénzén internetező tinik mindenkit köpködnek, ők meg semmit nem tettek még le az asztalra.
A nyolcvanas évek sosem térnek vissza, pedig akkor de jó volt minden. Emellett leveleznék hasonló ízlésű lányokkal, "Magányos aggyal" jeligére. Long live rokenroll!

spinat 2013.06.06. 11:26:16

mondjuk csak a felét olvastam, de most rockzenéröl van szó vagy metálról?
Amúgy meg az ember 15-30 között nyílik ki, akkor minden új, mindent meg akar hallgatni, aztán megtalálja a maga stílsuát, arra beáll. 30-35 után az emebr már nem kezd el új dolgokat keresni. max komolyzenét. Ezért gondolja mindenki 30 fölött, hogy az újak szarok.
Mondjuk nekem a metál már tizenévesen is csak csörömpölésnek tünt. Lehet nem kellett volna Mozart után közvetlenül Metallicát hallgatnom. Ott vágta el magát nálam a metál :)

Nihil_AK 2013.06.06. 11:31:41

@spinat: Ma akciós lesz a degusztációs menü a Costes-ben, le ne maradj róla! Én a beluga kaviárt ajánlom, fehér delfinből főzik.

virgo 2013.06.06. 11:34:24

@Sonka Neri: Nem véletlenül írtam oda a bluest is. A Hard Rock önmagában csak egy felgyorsított rock'n'roll, és unalmas. Fiatalon még jó volt, de öreg vagyok én már ehhez, ahogy a Lethal Weapon-ben mondanák. Én az utóbbi 10(20) évben szinte csak a Black Crowes-t tartottam emberi fogyasztásra alkalmasnak, arra meg erős jóindulattal se lehet mondani, hogy heavy metal. Ebben persze van egy kis túlzás, de tényleg nagyítóval kell keresgélni hallgatható zenéket. Matekmetál? Ne röhögtessek már, ha matekot akarok hallani a zenében, inkább Cziránku-t (Barbarot) hallgatok. Azok zenélni is tudnak. Maga a heavy matal műfaja sokkal ígéretesebben indult, mint ami napjainkra lett belőle, maradjunk ennyiben.

virgo 2013.06.06. 11:35:47

@Sonka Neri: Ez így halott, verjétek agyon egy baseballütővel, szivességet tesztek neki.

VT22 2013.06.06. 11:44:43

A cikkbe belerejtett zenékről az az érzésem hogy közepes iparosmunka, semmi több. Klisék másolása, angolul megy valami közhelyes szöveg, gitárszólóba meg ne kezdjünk bele, mert belehalnánk.

Lehet mondani hogy az Ossian közhelyes, de legalább nem erőlködtek külföldre beállni tizenkettőegytucatnak, hanem magyarul énekelnek magyar közönségnek.

spinat 2013.06.06. 12:38:41

@Nihil_AK: hogy te micsuda szavakat ismersz. De tényleg érdekelne, hogy delfinböl vajon hogy lehet kaviárt fözni.

Nihil_AK 2013.06.06. 13:05:33

@spinat: Láttam a Spektrumon - csak ismeretterjesztő csatornákat nézek meg pornót - úgyhogy lehet. A Mythbusters második évadában volt, a két szakállas egy Volgával ment érte.

Vrana Zoltán 2013.06.06. 13:33:26

"A Hammer akkor vesztette el végleg a küldetéstudatát, mikor megszüntették a válogatás CD-mellékletet, mondván, már úgyis mindenki letölti, meghallgatja a neten, semmi szükség rá. Igen, bazmeg, amit ismernek, arra kíváncsiak, az meghallgatják, pontosan azért kéne ismeretterjesztő jelleggel a senki által nem ismert zenekarokat népszerűsíteni a mellékleten, mondjuk például az angol Hammernél nem derogál olyan ismeretlen zenekarokat feltenni a mellékeltre, mint a Spacegoat, ezzel szemben a magyar Hammernél mikor volt melléklet, akkor is ezt a reménytelen szimfonikus csodákat nyomták."

tételmondat.

mert nekem aztán megirhatják formátlan stilusérzékpangást túlkompenzáló jelzősszerkezethalmozó jelentéktelen cikkecskékben, hogy "atompuskává torzitott gitárszerenád a pokol bugyrából feltölő riffvulkán közepette, amit Kris Møtalson szögekkel kivert torkából előtőrő dallamzivatar tesz teljessé".

mert az ilyesmitől pont nem zenét hallgatni lesz kedvem.

de ha van 1 cédére való anyag, az pont jó, 60-80 perc alatt azért elfárad a fül ha ennyi újat kell értelmezni :)

NoNight · http://anothernonight.blog.hu/ 2013.06.06. 13:44:08

A cikkben van sok igazság, de bizonyos látásmódokkal nem tudok egyetérteni, és néhány indokot is hiányolok.

Először is: miért van az, hogy az Ossian/Akela/Pokolgép/Tankcsapda/Depresszió (horrible dictu Kárpátia) vonal uralkodik kizárólag?! Nem feltétlenül azért, mert nem volna nagyobb igény a heavy/punk vonalnál igényesebb vagy legalábbis komplexebb muzsikára. Az ok sokkal de sokkal profánabb, amiért egy Demonlord vagy egy Wisdom se tud ezeknek a nyomába érni: amire @VT22: nagyon ráérzett... hogy ezek magyarul vannak.

Tetszik vagy sem, a rock/metal nemcsak hogy rétegzene, de ráadásul még mindig nem az "értelmiségi" rétegeké nagyrészt. A hazai nyelvtudási szinttel sajnos még mindig bajok vannak, pláne ebben a bizonyos rétegben. Ráadásul ők a zenét inkább ama bizonyos berúgós-fetrengős életérzés miatt választják, amihez még jöhet némi lázadás és politika is.

Aki pedig egy kicsit finomabb lélek, az se mindig tud "külföldiül", ezért is futhatott be mondjuk a Dalriada. Ha meg mégis ki tudja nyitni jobban magának a világot, akkor is inkább a bejáratottságuk miatt jobban jelenlevő zenéket találja meg. Ezzel sincs még nagy baj, hiszen azért mindegy, hogy a Metallica, Maiden, illetve "vadhajtásként" a Bon Jovi vagy a Nightwish lesz az, ezeket lehet nem szeretni, de csak letettek valamit az asztalra... de csak kevesen lépnek tovább mélyebb bugyrokba, ahol ugyanúgy vannak fokozatok, mondjuk például a Hammerfall-Helloween-Sabaton szinten. De ezt eljátszhatjuk akármilyen más "alstílussal", legfeljebb ott már az első vonal ismertsége is jobban háttérben van.

Az pedig nem feltétlenül baj, ha valakik beállnak egy adott minőségre, és ott azért mindig hozzák az elvárhatót... vagy akár még önmagukhoz képest is lehetnek jobbak. Pont a MDB esetében volt egy leszálló ág a 2006-os lemezzel, és csak most találtak vissza önmagukhoz a tavalyi lemezzel meg a mostani EP-vel (az Evinta az egy külön történet). Ha szereted egy szakács főztjét, akkor szívesen eszed tőle többször is ugyanazt, és attól még a szakács is örömmel készítheti el a kajákat újra és újra a saját tudományán és ízvilágán belül.

A nyomtatott és az online sajtó tekintetében van igazság, de 1. ott is a közönséget szolgálják ki, 2. már akkora az információáradat a mai világban, hogy az embernek jóval nehezebb belőle kiszűrni a lényeget, 3. jól mondták más kommentelők is, hogy kevés az olyan ember, akinek csak ez a zene tölti ki az életét, mindenkinak van munkája/tanulmányai/családja/más hobbija.

A baj egyébként is komplexebb, hogy kizárólag az újságokra kenjük. Azért a rádiónak és a tévének még most is nagy a súlya, pláne, hogy azok is elburjánzottak a neten. Ehhez képest ott még mindig sokkal jobban alul van reprezentálva a stílus!

Én is nagyon sajnálom egyébként, hogy már nem 10-12 éve vagyunk, amikor nagyon jó felhozatal volt a Sziget Hammer színpadán a különféle magyar bandákból, akik nagyon is jól nyomták... én főleg a prog-goth vonalat (Dethroners, Without Face, Sunseth Sphere, Dying Fields, De Facto, Da Capo) hiányolom, de szerintem mindenki be tudja helyettesíteni a maga neveit és stílusát.

Oh Dae Su 2013.06.06. 14:40:35

@no-night: Ajjajjj... A Dalriadát idekeverni nagy hiba volt. Nihil_AK szeme mindjárt fennakad és hörögve lefordul a székről... :)

sdani 2013.06.06. 19:33:19

Szerintem elég jól látszik a hozzászólásokon is, hogy mi itt a probléma: az, hogy a túlzottan szétdivergált stílusirányzatok annyira eltérőek, hogy ami az egyik metálosnak orgazmust okoz, az a másik metálosbúl csak hányingert vált ki. Ezért nem lehet széles spektrumú újságot kiadni, mert a zenék többségét nem fogják szeretni az emberek, és ezért nem fogják megvenni az újságot. A kisebb rétegnek szóló, specifikusabb újságokra meg nincs piac.

A jövő a tematikus blogoké és az olyan ajánlásokon alapuló rádiócsatornáké, mint pl a pandora vagy a lastfm. Azzal egyátalán nem értek egyet, hogy a modern rock csak önismétlésből állna (persze femerül, hogy milyen szinten lehet önismétlésről beszélni, elvégre minden rock bandában 5o éve van gitár meg dob. :-), mostanában nagyon sok remek fiatal együttest találtam köszönhetően a youtube oldalsávjának (Samsara Bules experiment, Stoned Jesus, Colour Haze).

Azon meg lehet keseregni, hogy nem vállalnak be kis/noname együtteseket a klubbok, de azért valja be őszintén mindenki, ő maga mennyi saját pénzt áldozna arra, hogy egy nem befutott banda koncertezzen a termében, amire lehet, hogy még 2o-an se mennek el? (emlékszem, a kétezres évek elején volt egy rádiós műsorvezető (talán az estfm-en), aki saját pénzen idehívott egy csomó nagynevű punk bandát, és a vége az lett, hogy hatalmasat bukott)

Vadkeleti Bölcs 2013.06.07. 18:34:28

@virgo: "a metal-mint műfaj- évek óta halott. Semmi újat nem tud már hozni, és valóban beleragadt saját kliséibe. ennek a zenének a keretein belül nemigen lehet már innovatívnak, pláne eredetinek lenni."
Menj haza, részeg vagy. Pont a betokosodott csőlátásod miatt gondolod ezt. Mindig mindenben lehet újat csinálni, csak képzelőerő és kreativitás kell hozzá.

Vadkeleti Bölcs 2013.06.07. 18:47:32

Kicsit off:
Elmesélném, hogyan fejeztem be a koncertje járást. 5-6 éve, hirtelen minden egyistenhitű rocker hungarista lett. A pokolgépes farmerkabátokra, mindenhova felkerült egy Nagy-Magyarország felvarró.
Persze, aki nem hordta az mocskos divat rocker lett. Nálam ez tette be a kaput a haza rocker társadalomnál. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Korábban pedig a poharat az a jelenség töltögette, amit más is írt hozzászólásban: ha nem a jól bevált oszján-gép-depresszió szentháromságot hallgattad, nem volt hosszú hajad, uram bocsá még a rocker divat szerint sem öltözködtél, akkor te már csak egy divat rocker lettél.
Hát köszönöm, én ezekből a fa.fejekből nem kérek, inkább elhallgatom magamnak a zenét.
Érdekes, hogy itt külföldön elkezdtem újra koncertekre járni és ezt a jelenséget hírből sem hallottam még.

ezrrl 2013.07.07. 12:02:46

Mai napig,bár évente egyre kevesebb alkalommal találok nagyon érdekes hallgatnivalókat!Ezeket a következő oldalaknak köszönhetem:dionysosrising;passzió;shock...stb.

BlackeySabbath 2013.10.27. 15:57:03

Az internettel kinyílt a világ mindenki számára, ha valakinek van igénye másra, azt megtalálja. Szerintem nem kell mindenkinek szuperigényes zenerajongónak lennie. Mert ugye az, hogy mi a jó az elég szubjektív. Pl a belinkelt zenék nekem nagyon nem jönnek be, viszont világosan látszik belőlük a Te ízlésvilágod egy része. Különbözőek vagyunk és ez a jó. Nem olvasod a Hammert már olyan lelkesedéssel? Nem rosszabb mint régen, csak már "kinőttél" belőle. Már nem akarod a posztert kiragasztani a faladra :) Hidd el jó ez így ahogy van. A zenének az a lényege, hogy az adott időpontban elkapja a hangulatod. Ha ezt megtette, már soha többet nem fogod elereszteni. Sok fiatal fejjel megszeretett zenén, ma csak mosolyognék. De most már emlékek társulnak hozzájuk és így már örökre az enyémek lettek. Ezzel az írásoddal nekem semmi újat nem mondtál, viszont megbántottál egy jó pár zenekart a rajongóikkal együtt. Most kellett ezt :)

DarkBuddha 2013.10.28. 15:12:13

Ha ezt te nem írod meg, akkor nekem kellett volna. Tervezek írni egy tanulmányt arról hogy miért szar az OSsián :D

Ratsui82 2013.10.29. 13:12:04

@ezrrl: Passzió,Shock már veteránoknak számítanak, ránéztem a dionysosra, tematikailag és tartalomban jók,de betűméretileg katasztrófa,ha azon változtatnak komoly jövő várhat rájuk.

Asidotus 2013.10.31. 11:35:34

Röviden összefoglalva a posztot:
Nem futottak be az író kedvencei, és ezért hibás a rocksajtó és az igénytelen közönség.

Bornyitó 2014.05.12. 19:21:54

Mostanában ajánlották a léggitárt, látom h nem olvassák sokan, de elkezdtem belehallgatni a 2013 legjobb lemezei posztba. az hagyján h a listából kb 4 lemezt ismertem (ez mondjuk engem minősít..) de kurvafasza zenéket fedezek fel és ez eléggé tetszik! végre az újdonság varázsa!
egy ideig bele voltak süppedve a 70-es évek hard rock szekcióba Deep Purple, Judas Priest, Led Zeppelin stb, imádom ezeket de éreztem h újítani kéne. a mai rock zenéket meg annyira nem ismertem, aztán a mancsban olvastam a Kvelertak-ról, és magával ragadott az erő és a kreativitás, szóval igényem lett új bandák megismerésére, és pl az az 50es lista ebben igencsak hozzásegít, mert máshol ezeket nem találnám meg.. és ezt a blogot olvassák max ezren pedig megérdemelne egy kis odafigyelést.
egyébként ami felbasz a legjobban az az h a Rolling Stone magazin top 500 albuma között nincs Purple.. csak megjegyzem