Beyond the Sixth Seal
The Resurrection Of Everything Tough
2007
Metal Blade
Nagyon úgy néz ki, hogy manapság stoner-láz van. Legalábbis egyre több zenekart látni amerikai benzinkutasnak öltözni, southern dolgokat pengetni; erőteljes arcszőrzet, déli zászlós póló, cigirágó szájba, ahogy apu is csinálja. A legtöbb helyen csak a festéket kapirgálják, hiába veszik le vizionálósan és hangzásban a stoner-standardet, a megfejtéshez nem kerülnek közelebb. Itt van viszont a Beyond the Sixth Seal, akik egyenest az ultimate sztónert nyomják. Felületes szemlélők szerint ez melodikus death metal, de aki nem teljesen süket az hallja, hogy ez bizony füstös mocskos beleszarós stoner-rock a javából.
Iszonyat súlyos primitív riffek, síró gitárok, a végtelenbe búgó szólók. Mocskos hányaveti rakendroll, mégis olyan érzés van benne, hogy első hallásra elkapja az embert. Itt nem a szokásos klisék elpuffogtatása megy, hanem innovációval közelítenek a napsütötte sivatagi témákhoz. A zene nagyon könnyen befogadható, viszont az énekhang hat láb mélyről felbugyogó halálhörgés, amitől minden jobb érzésű ember messzire menekül. Valószínűleg emiatt nem lesz soha siker a BTSS. A primitív énekhangot viszont jól hangsúlyozza zene dallamossága, sokszínűsége. A dalok számtalan hangulati elem között váltakoznak, vannak bulizós rakendrollok meg nyugisabb cigizgetős-jammelgetős nóták. A közös bennük, hogy mindegyikbe sikerült belecsempészni egy csomó fasza riffet, meg király szólót, amit éjszaka fölébredve brunyálás közben lehet dúdolgatni, mert piszok addiktív, és beleragad az ember fülébe. Egy kis kedvcsinálónak itt van az instrumentális, és egyben legnyugodtabb tétel The Law You Have Sworn, ebben nincs hörgés, viszont sírnak a gitárok, mi az isten a stoner, ha nem ez?
A BTSS-ről nekem valahogy mindig egy disznóvágás jut eszembe. Mikor a kucu kiszabadul az életére törő vademberek elől, szaladgál az udvaron, beszalad a garázsba, a szemében felcsillan a reménysugár, hogy talán nem is akarják bántani, mégnem fejberúgja a gumicsizmás böllér. Megölik a nemes vadat, az ártatlan állatot. Az emberek pedig disznó vicceket mesélnek, disznó módjára viselkednek, miközben könyékig turkálnak az előbb még lélegző entitás belsőségeiben. A nagy kérdés, hogy vajon ha a disznók lennének az emberek, akkor ők is rendeznének embervágást, vagy nem? Vajon ők is csinálnának ilyen poénokat? Biztos, hogy nem. Viszont a disznóvágáskor legalább lehet inni, és az ember túlteszi magát az ilyen filozófiai kérdéseken.
Na, de visszatérve a lemezre: akkora himnuszok vannak rajta, hogy nem igaz. Az olyan tempós nótáktól kezdve, mint a Nothing To Prove, az istencsászár Feral Dreamer-en át, egészen a záró 7 perces monumentális, jammelős-elszállós erődemonstrációig, aminek mi más lehetne neve, mint Monument.
A Beyond the Sixth Seal mögött, a the Red Chord zenekar két prominense Mike McKenzie és Greg Weeks lakozik. Belehallgattam én az RC-be is, de az a közelében nincs ennek. Mckenzie monoton hörgése, és a szanaszét szabdalt, kissé öncélú matekmetal nekem már túl sok. Az RC helyett inkább nyomnák a BTSS-t, annál is inkább, mert az utóbbi időben az ilyen rakendroll bandák nyomják a legszebb szívből jövő gitárszólókat, mint a BTSS, DBS, na meg a legendás AWS.
Utolsó kommentek