Címkék

ac/dc (1) ágnes (1) akusztik (1) alice in chains (1) american sharks (1) amon amarth (1) anodizer (1) anthrax (3) anywhere (1) asg (4) avenged sevenfold (2) az év legjobb lemezei (6) a wilhelm scream (1) baby woodrose (1) bad religion (2) bakelit (1) bandcamp (5) barn burner (2) baroness (1) bear fight! (1) beast (1) been obscene (4) beggars and gentry (2) beyond the sixth seal (1) bible of the devil (1) birds of prey (1) bison (1) black cowgirl (2) black flag (1) black metal (1) black out (1) black sabbath (4) black sheriff (1) black skies (1) blake (1) blind myself (1) blood island raiders (1) blues (9) boozehounds of hell (1) bridge to solace (1) bullet for my valentine (1) bungalow bums (1) burst (1) cadence delicate (1) candlemass (1) carcass (1) cardinals folly (1) castle (1) charred walls of the damned (1) chief rebel angel (1) children (1) chilean fuzz (1) christian metal (1) chris cornell (1) chrome locust (1) church of the cosmic skull (1) cliff burton (1) cobra death (1) comeback kid (1) control denied (1) crag dweller (2) cryhavoc (1) cynic (1) dal (1) dalriada (1) dead lord (1) dead pegasus (1) deak bill gyula (2) death (1) death by stereo (2) death metal (5) death n roll (5) demon head (1) depresszió (1) desert rock (8) devilicious (1) de wolff (1) dimension zero (1) doom (29) dream theater (1) dvd (2) egonaut (1) entombed (2) experimental (8) fields of locust (1) film (2) final fight (1) folk (1) fültágító (2) gallows (2) ganon (1) garage (10) ghost (1) glass and ashes (1) god damn (2) gojira (1) göteborg (1) grand magus (2) graveyard (1) groove metal (1) grunge (4) habibi (1) haelo (1) hard rock (43) hatebreed (1) haw (1) hbo (1) hc/punk (31) heaven and hell (1) heavy metal (23) hella (1) helltrain (1) henry rollins (1) hesher (1) hjortene (1) horisont (1) horses on fire (1) hypnos 69 (1) iggy and the stooges (1) ignite (1) in flames (1) iron maiden (3) isten háta mögött (3) i am heresy (1) junkies (1) kabbalah (1) kadavar (1) kaihoro (1) kalas (1) kamchatka (1) ka tet (1) kerrang! (1) killswitch engage (1) king giant (1) könyv (2) korog (1) kurouma (1) kvelertak (3) la dispute (1) lemezborítók (2) lemmy (1) lewd flesh (1) los disidentes del sucio motel (1) m1 (1) magma rise (1) magyar rock lexikon (1) manny ribera (1) Märvel (1) mastodon (1) melodic death metal (5) metal (12) metalcore (5) metallica (3) metal hammer (3) metal machine music (1) mex (1) middlemist red (1) mojo jazz mob (1) monster magnet (2) mood (3) moon coven (1) motörhead (3) mr2 (1) mustasch (3) napalm records (1) naptár (1) nikki sixx (1) noise (1) nők a pult mögött (1) norma jean (1) novadriver (1) obscure (1) orango (1) ozone mama (1) p3 rockster (1) pagan altar (1) palace in thunderland (2) pantera (2) part time killer (1) phono one (1) pogometer (1) post hc (4) post metal (5) priestess (2) progressive string quartet (1) prog metal (11) prog rock (12) psychedelic (29) raised fist (2) revolver (1) ripley under water (1) rising (1) rock (7) rockerpipik (1) rock n roll (28) ruiner (1) scars on broadway (1) screaming trees (2) seamount (1) seattle (1) serpent (1) shadows fall (1) singles (1) sixx am (1) skyron orchestra (1) slayer (2) slingblade (1) slipknot (1) slowgold (1) slow season (1) sludge (6) smoke blow (2) snakeskin angels (1) SNFU (1) soad (2) soen (1) soilwork (2) sorozat (1) soundtrack (1) southern metal (1) spacegoat (1) space rock (10) sparzanza (1) spidergawd (1) spotify (3) steak (1) stoner (52) stratus (1) subscribe (2) summer hits (1) suplecs (1) svölk (2) szub magazin (2) tackleberry (1) taliban airways (1) tank86 (1) tankcsapda (3) testament (1) the absence (1) the baboon show (1) the bluestation (1) the carpet knights (1) the coathangers (1) the damned things (1) the devil and the almighty blues (2) the drowning (2) the good the bad and the zugly (2) the graviators (3) the haunted (1) the infected (1) the iron maidens (2) the mars volta (2) the movements (3) the mushroom river band (1) the oath (1) the red chord (1) the sade (1) the shrine (1) the sigit (1) the third bardo (1) the treatment (1) the trousers (2) the wandering midget (1) the x-ray harpoons (1) thrash (9) tobeatic (1) töketlen rocksajtó (1) top 10 (2) toundra (1) tourniquet (1) tribute (3) triclops! (2) trivium (1) troubled horse (1) unhold (1) válogatás (8) vintage rocks (32) vinum sabbatum (2) vinyl (1) volbeat (1) wall of sleep (3) wheel in the sky (1) witchcraft (1) yava (1) zodiac (1)

Utolsó kommentek

  • Kelemen Péter 73: @Akarmiszalami: Erős jellemre vall, ha valaki névvel ekéz valakit, miközben ő ... (2017.06.27. 13:32) Metálos munkahelyi diszkrimináció
  • doomanoid: @Noizeaddikt: Alap! Ráadásul a kiadónál brutálisan jó áron van bakeliten: www... (2017.05.13. 09:35) Született trollok
  • Noizeaddikt: Új kiadvány korai számokból, hellyeah: thegoodthebadandthezugly.bandcamp.com/a... (2017.05.12. 12:10) Született trollok
  • doomanoid: @bedoboember: Hát, nem sok minden. A tavalyihoz képest meglehetősen gyengus vo... (2016.12.01. 22:02) Fáradtan sercegő bakelit
  • bedoboember: Na mi volt idén? (2016.11.30. 15:10) Fáradtan sercegő bakelit
  • cukkmukk: Ez is egyfajta vélemény. Kinek, hogyan ugye, nekem teljesen más. Lehet érdemes... (2016.02.22. 14:10) Fáradtan sercegő bakelit
  • doggfather: @Bruti: akkor próbálgasd, szemezgess! (2016.01.05. 13:56) 2015 legjobb lemezei
  • Bruti: @doggfather: Én a nagy részét nem ismerem, de legalább lesz miből szemezgetni. (2016.01.04. 17:03) 2015 legjobb lemezei
  • Bornyi Márton: Nagyon vártam ezt a listát! Sok ma már kedvenc bandámat ismertem meg itt mint ... (2016.01.04. 14:50) 2015 legjobb lemezei
  • doggfather: nem semmi lista, felét nem is ismerem nemhogy nem hallottam. Utána fogok nézni... (2016.01.04. 09:05) 2015 legjobb lemezei
  • Utolsó 20
Creative Commons Licenc

Fáradtan sercegő bakelit

doomanoid 2016.02.21. 15:00

bakelit.jpg

Bakelit

HBO

2016

Nem mondanám, hogy különösebben rajta tartanám az ujjamat a sorozatipar ütőerén, de azért van néhány kedvencem a jelenlegi felhozatalban (Leftovers, Homeland, Americans, Man Seeking Woman, Kingdom, Walking Dead) és ha sci-fi vagy zenei témában jön ki sorozat, akkor azt legalább a pilot erejéig kipróbálom. Persze lehet, hogy néhány perc után kinyomom, ha műmájer parasztvakításról van szó (Empire), de alapvetően minden zenei stílusra vagy a sci-fi bármelyik válfajára nyitott vagyok. Amikor aztán kijöttek az első hírmorzsák a Vinyl kapcsán, nemcsak kilengett az ősrock-detektorom, hanem egyenesen az arcomba robbant: ’70-es évek, szex and drugs and rock and roll, mocskos zeneipari stiklik, a klasszikus rockzene legnagyobb korszaka, és Zeppelin, és Sabbath, a rendező Martin Scorsese, a készítők között pedig ott van Mick Jagger, aki személyes tapasztalataival fogja a sorozat hitelességét, autentikusságát biztosítani. Ráadásul mindez azon az HBO-n, ahol azért nagyon jól szokták elcsípni az ilyen bennfentes, makroközösségekre fókuszáló sorozatokat, mint például a Newsroom, a Luck, vagy a Treme. Szóval a várakozásaim az egekben voltak, ettől jobban talán csak egy élőszereplős Star Wars-sorozatra indulnék be jobban. Folytatnám is azzal, hogy a tovább után spoileresen folytatom, de a Vinyl/Bakelit sajnos egy olyan sorozat lett, amiből még spoilerezni sem lehet, annyira nem történik benne semmi.



A Vinyl elsőre rohadt jól néz ki: New York,’70-es évek eleje, a lemezipar egzotikus világa, a kort idéző hajak és barkók, tökéletesen megdizájnolt ingek és trapézgatyák, de még a huszonötödik, takarásban lévő statisztán is autentikus a szemüvegkeret, mégis olyan az egésznek a hangulata, mint egy elfuserált jelmezbálnak. Nem igazán tudom megítélni, hogy a rendezőn, a vágószobán, az operatőrön, vagy a forgatókönyvön múlik-e a dolog, de a Bakelit a szinte tökéletes külsőségek ellenére semmi hangulattal nem rendelkezik. Ez már csak azért is furcsa, mert manapság azért már nem számít kuriózumnak, hogy egy sorozat mondjuk a ’70-es években vagy évtizedekkel korábban játszódik - a Mad Mentől az Americansig rengeteg példa bizonyítja, hogy vizuálisan, hangulatban szinte tökéletesen meg lehet idézni egy adott korszakot. Talán nem az egyik legnagyobb klasszikust kéne idecitálnom, de a BBC tíz évvel ezelőtt készített egy Life on Mars című sorozatot, ami szintén a hetvenes években játszódik, szintén rengeteg zenével, és olyan szinten ízes, szagos, élettel teli, tökéletes megidézése a hetvenes évekbeli korszellemnek, hogy szinte lemászik a képernyőről. Ehhez képest a Bakelit világa annyira kiszámított, annyira steril, annyira jelmezbál, hogy szinte várom már, mikor kap valaki elő egy telót és szelfizik egyet.

vinyl05.jpg
Scorsese már nem először ugrik bele a sorozatok világába, hiszen a Gengszterkorzó képében már letett asztalra egy elég korrekt stílusgyakorlatot, ezért is furcsa, hogy mintha nem lenne tisztában a platform adta lehetőségekkel. A kétórás pilot tele van feleslegesen elhúzott jelenetekkel, művészinek szánt lassításokkal és beállításokkal - a megvalósítás mindenképpen filmes hatású, de borzasztó nehézkes, és feleslegesen túlhúzott. Igazából azt sem tudom eldönteni, hogy ez a sorozat most a zeneiparról szól, vagy egy maffiatörténet zenei köntösben? A főszereplő lemezmágnást alakító Bobby Cannavale olyan szenvtelen arccal cigizget az asztalfőnél a pilot elején, mintha egy gengszterfilm castingján lenne. Később sem tudok szabadulni a gondolattól, hogy itt igazából már megvannak a leosztott szerepek, csak a rivális bandákat, gengsztereket lemezcégek, és a velük szoros szimbiózisban élő ügyvédek, ügynökök, rádiósok alakítják. A naturalista, brutális jeleneteket mintha csak a Gengszterkorzóból kopizták volna ide. Mondjuk ez a fajta funkciótlan keménykedés már a SoA-ban is nagy kedvencem volt, hiszen akkor lesz egy sorozat igazán menő és hiteles, ha kiszúrnak egy szemet, vagy legalább leharapják valakinek az orrát, de az is lehet, hogy Scorsesenél egyfajta szériatartozék, hogy premier plánban időnként szét kell verni egy koponyát. Mert a lemezipar brutális, mert itt kábóznak, dugnak meg eltaposnak, de szerencsére a rendezőtől távol áll mindenféle vásári öncélúság, egyfajta cinkos távolságtartással szemléli az eseményeket, mint mikor a Gengszterkorzóban levágott fejeket küldözgettek egymásnak a rivális italnagykereskedők, majd a sokkoló pillanatokat laza dixieland muzsikával oldotta fel az alkotó.

vinyl06.jpg
Persze lehet, hogy ez igazából egy teljesen jó sorozat, csak nekem nem fekszik ez a formanyelv, amit Scorsese használ. Pedig a mester katalógusából több kedvencem is van, például a Taxisofőrt vagy a Casinót elég sokszor megnéztem annak idején, a Gengszterkorzó is tetszett alapvetően - még ha az utolsó évadot már nem is fejeztem be -, de a Bakelit pilotja borzasztóan mesterkéltnek tűnik. Egy kicsit olyan érzésem van, hogy idejött a mozi egyik nagy királya, hogy előadást tartson a sorozat-rajongó gyerekeknek, projector helyett betol egy 40 éve használatos, szekrény méretű írásvetítőt, a közönség soraiból pedig halk kuncogás hallatszik, mikor néhány perc múlva lefüstöl a szerkezet. A sorozatműfaj egyik alapvető követelménye, hogy végig fenn kell tartani az érdeklődést, a késztetést, hogy megnézzem a következő részt, a Bakelit pedig már itt el is bukott, ugyanis szinte egyetlen olyan szegmense nincs, amiért várnám a következő részt: a sztori unalmas, a karakterek szintén, és a castingosnak is jár egy alapos seggberúgás a gizda, táposcsirke Plantért. Ezt a szintet egy random kiválasztott HBO/AMC/FX-sorozat magasan felülmúlja.

A pilotban elhangzó zenék elvileg tökéletesen megidézhetnék az adott korszakot, de ezek is csak kivagyiságból vannak itt, igazából egyiknek sincs funkciója: a főszereplő bekábózva haluzik egyet és bevágnak gyorsan valami zenét, a főszereplő visszaemlékezik bohó fiatalságára, és már jön is a kis zenés szösszenet - kicsit talán sokszor mondom, hogy főszereplő, de tényleg egy akkora sármőrről beszélünk, hogy szinte nincs is nélküle jelenet. A legviccesebb, mikor a főszereplő átvedlik rajongóvá, bebotorkál valami klubba, a statiszták tisztes távolságból rokiznak a művészúr mellett, nehogy a lábára lépjenek, miközben Cannavalle mimikájával tolmácsolja a kialakult helyzetet: Gyerekek, BULI VAN, nagyon nagy a zene! Ezáltal persze a koncertfelvételek is nagyjából annyira hitelesek és realisztikusak, mint mikor Hujber Feri a Tankcsapdára rázta a rongyot a Valami Amerikában, vagy melyikben.

vinyl07.jpg

Nem tudom Jagger mennyit tett hozzá a végeredményhez, mint szakmai konzulens, de tartok tőle, hogy a bennfentes zeneipari stiklik nagyjából azon a szinten fognak maradni, hogy a kiadók megkenik a rádiósokat, majd együtt szívják a kokót a pörgő bakelitről. Egészen döbbenetes, hogy ezzel a korszakkal, ezzel a zenei világgal, és nem utolsó sorban ezzel a csatornával, hogy sikerült összehozni ezt. Nem akarok túlzásokba esni és nyilvánvalóan nem ismerek, nem ismerhetek minden HBO-s sorozatot, de megkockáztatom, hogy sztori szempontjából ennyire érdektelen, megvalósítás szempontjából ennyire béna sorozat még nem nagyon jött ki az HBO neve alatt.
vinyl03.gif
Van egy olyan sorozat, aminek az a címe, hogy Flesh and Bone, és a balettről szól (balett: felnőtt nők és férfiak tütüben emelgetik a lábukat). Soha nem érdekelt a balett, semmilyen szinten, eddig kb. nulla balett-előadást láttam, a témával kapcsolatos ismereteim is nagyjából ezen a szinten mozognak, mégis besózva vártam az újabb részeket, mert úgy volt megcsinálva, mert olyanok voltak a karakterek, mert olyan magával ragadó volt a hangulata, olyan súlya volt, hogy egy számomra teljesen irreleváns témát is el tudtak adni. Mert napjainkban egy jó sorozat sokkal teljesebb élményt tud adni, mint egy jó film. És akkor most itt a ’70-es évek, a pilot alapján elég markáns ősrock-jelenléttel és csináltak belőle ezt az izét.

vinyl01.gif
No, mindegy. A második részt azért még meg fogom nézni, mert az az Allen Coulter fogja rendezni, aki többek között a SoA, a Rubicon és a Damages pilotját is rendezte, szóval mondhatni nagykutya a témában, aki tisztában van azzal, hogy is kéne ennek a dolognak működnie. Nyilván a sztori már nem lesz sokkal jobb, de talán valamilyen szinten sikerül kirángatni a sorozatot ebből a zenés, jelmezbálos Gengszterkorzóból.

Aki meg hiteles, autentikus, és nem utolsósorban jó zenés filmet akar látni, az inkább nézze meg a Kopaszkutyát!

 

3 komment

Címkék: sorozat vinyl hbo bakelit vintage rocks

A bejegyzés trackback címe:

https://leggitar.blog.hu/api/trackback/id/tr168406774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cukkmukk 2016.02.22. 14:10:45

Ez is egyfajta vélemény. Kinek, hogyan ugye, nekem teljesen más. Lehet érdemes lenne idetenni mellé a teljes első rész linkjét, hogy más is megnézhesse (ha már reg nélkül feltették a GO-ra). ad.adverticum.net/C/3671752/3671741/369140000?

doomanoid 2016.12.01. 22:02:30

@bedoboember: Hát, nem sok minden. A tavalyihoz képest meglehetősen gyengus volt ez az év, de talán az év végére egy 20-as listát össze lehet belőlük majd kukázni.
süti beállítások módosítása