Ripley Under Water
Call Me Now!
2008
Mindig meglep, hogy honnan veszik a magyar zenekarok maguknak a bátorságot, hogy zenéljenek, hiszen manapság lemezeladás, mint olyan nem létezik, normális koncerthely szintén nem nagyon van, a média sem tolja különösebben az underground zenéket. Mit akarnak hát ezek? Bizony, oly korban élünk-e földön, amikor a minőségi zene nincs elismerve, ennek ellenére állandóan felbukkan valami jó kis banda, aminek hallatán fel kell kiáltani: azt a hétszázát neki, kutya meg a mája! A Ripley Under Water nem egy új zenekar, hiszen 2004-ben alakította a Greff András, és Koltay Tamás, akik ketten legalább 6 klasszikus magyar doom lemezen játszottak, felsorolni nem fogom őket, aki nem ismeri az első Wall Of Sleep lemezt, vagy a négy Mood albumot, annak már úgyis mindegy. A Ripley Under Water viszont nem doom, hanem rock'n'roll.
Amiket hallgatni szoktam r'n'r lemezeket azok vagy punkos, vagy hácés, vagy death metálos vadhajtásokkal rendelkeznek, így teljesen meglepett, hogy sehol egy hörgés sehol egy morgás, mégis húzós meg ütős a muzsika, és rendesen hallgatatja magát. Igazából nem is tudom, mihez hasonlítani, mert én ilyesmi zenéket nem nagyon hallgatok, talán a Hellacopterst lehetne felhozni sormintának. A dalok közt van egy Mötley Crüe feldolgozás, a Public Enemy #1, ez tetszik a legkevésbé, bár a kezdőriff jó kis bolondos, de kissé monoton nekem.
Egy RUW dal úgy épül fel, hogy van egy jó kis sodró lendületű riff, amire rájön a nem túlbonyolított, viszont célnak tökéletesen megfelelő énekdallam. Vannak jó kis óóóó-zások, szólók is befigyelnek, majd újból refrén, tehát ilyen hagyományos felépítésű dalok, semmi felesleges cicoma, viszont van benne húzás rendesen, ez a tipikus berúgós/bulizós zene. Igazából egy dolog nem tetszik benne, hogy néhol kicsit túlvariálják, egész pontosan az egyébként kiváló Connectedből kicsit sok az 5 perc. Bármennyire is ütős a refrén nem kéne 28-szor elnyomni a dal végén. A Chief Rebel Angel pont azért szakít annyira, mert mindig akkor hagyják abba, amikor már többet nem lehet kihozni az adott témából.
A Bright Life nagy kedvencem, a központi riff pofonegyszerű, de ugyanakkor zseniális, az énekdallam hasonlóan eltalálva, királyság! Lehet, hogy akik betéve tudják a komplett, Wildhearts, Hellacopters katalógust, azok talán felfedeznek ismerős dolgokat, de nekem az öt saját dalból 4 hihetetlen eredetinek, és erősnek tűnik. A címadó Call Me Now! Is jól el van találva, kissé Bad Religion módra hadarós az énekdallam, de itt is olyan fasza riffekkel van átszőve, hogy nem lehet neki ellenállni.
Egyszerű, fogós, húzós, dallamos rockzene. Először még kicsit szögletesnek tűnt a dolog, de 2-3 hallgatás után helyére kerülnek a dolgok. A Call Me Now! EP-t innen tessék letölteni, meglátod jó lesz!
Utolsó kommentek