Sixx:A.M.
The Heroin Diaries Soundtrack
2007
Eleven/Seven Music
Nehéz helyzetben van az ember Nikki Sixx heroinos-muzikális naplójával, hiszen, mint azt mindenki tudja, Nikki a Mötley Crüe basszere, és egyik fő kreatív agya, de az ilyenkor szokásos lózungokat nem tudom prezentálni, mert nálam a Crüe totális fehérfolt. Pontosabban csak egy számot ismerek tőlük (Dr. Feelgood) azt is utálom. Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor elkell ismernem, hogy a tudatlanságom mögött egyfajta zenei-rasszizmus lapul, vagyis mikor egyszer láttam egy olyan Mötley Crüe fotót, ahol valamelyik tag levette a cipőjét, hogy lehessen látni a feketére befestett lábkörmét, na, itt nálam véget is ért a Mötley-sztori. Sok aljasságot el lehet követni: részegen halálos balesetet okozni (Vince Neil), homevideóban cumiztatni Pamela Andersont (Tommy Lee), a nagy jómódban túladagolódni(Nikki Sixx), de egyik miatt sem zárkóznék el egy zenétől, ellenben ha egy férfi festi a lábkörmét, onnan kezdve nálam nincs pardon
Ugye nem vagyok ezzel egyedül, ugye kedves olvasó, ha meglátsz egy festett férfi lábkörmöt, ugye te is fennhangon kezded el énekelni, a Warpigs zenekar egyetlen valamirevaló számának, a Szandálnak örökbecsű sorait:
"Agresszíven figyelnek a lábujj sorok
Tíz darab kisképernyős tévé
Körben a talpon kutyakaki nyomok
Kalapáccsal festeném a lábujjaid kékké”
Amúgy ez a lemezcím egy szóvicc, ugyanis Sixx mellett a két közreműködő kispajtás: James Michael és DJ. Ashba, és az ő kezdőbetűjükből jön ki az AM, reggel hat óra, érted? Ha mondjuk Ashba helyett Petrucci gitározna a lemezen, akkor meg lehetne Sixx P.M., hát nem vicces? Ez esetben valószínűleg jutott volna a lemezre talán néhány emlékezetes riff, mert bizony a gitár eléggé el van itt veszve. Bár az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez inkább amolyan énekre felépített lemez.
Nikki Sixx megtalálta 86-os naplóját, mikor épp második gyerekkorát élte, és orvosos játék közben mindent benyomott magának intravénásan, és ahelyett, hogy beblogolta volna, inkább kiadta könyvben, ez a lemez meg gyakorlatilag a Soundtrackje neki.
Megmondom őszintén nekem legjobban az első szám az X-mas in Hell tetszik, amiben van egy laza spoken word rész, alatta meg halkan valami istenjó akusztikus birizgálás megy, majd gyerekkórus és süteményszag, isteni hangulatos.
A lemez többi része sem rossz, de ez inkább ilyen háttérzene, ha az ember odafigyel rá, túl sok érdekfeszítő dolgot nem talál benne, legfeljebb tudós fejjel lehet hümmögni rajta, hogy "jajj, ezek a szegény sztárok, csak a drogok meg a balhé, jajaj"
A dalok amúgy nem rosszak, de valahogy mire elérnek a refrénig, megfárad az egész. A Wilhelm Scream óta nagyon szkeptikus vagyok, hogy mi dallamos, meg mi nem, és itt érződik, hogy valami nagyon nagy ívűt, valami nagyon konceptet, valami nagyon alapvetőt akartak összehozni, de a jobb pillanatokról is vagy a Savatage vagy a Bon Jovi ugrik be. Igen ez volt itt mindenki kedvence, a jó kis összehasonlítós rész. Igazából a zenéről nem is nagyon lehet mit mondani, mert borzasztó átlagos, ha nem egy A-kategóriás sztárhoz lenne köthető, senkit sem érdekelne. Ettől rengeteg noname amcsi banda sokkal jobb dalokat ír.
Utolsó kommentek