Címkék

ac/dc (1) ágnes (1) akusztik (1) alice in chains (1) american sharks (1) amon amarth (1) anodizer (1) anthrax (3) anywhere (1) asg (4) avenged sevenfold (2) az év legjobb lemezei (6) a wilhelm scream (1) baby woodrose (1) bad religion (2) bakelit (1) bandcamp (5) barn burner (2) baroness (1) bear fight! (1) beast (1) been obscene (4) beggars and gentry (2) beyond the sixth seal (1) bible of the devil (1) birds of prey (1) bison (1) black cowgirl (2) black flag (1) black metal (1) black out (1) black sabbath (4) black sheriff (1) black skies (1) blake (1) blind myself (1) blood island raiders (1) blues (9) boozehounds of hell (1) bridge to solace (1) bullet for my valentine (1) bungalow bums (1) burst (1) cadence delicate (1) candlemass (1) carcass (1) cardinals folly (1) castle (1) charred walls of the damned (1) chief rebel angel (1) children (1) chilean fuzz (1) christian metal (1) chris cornell (1) chrome locust (1) church of the cosmic skull (1) cliff burton (1) cobra death (1) comeback kid (1) control denied (1) crag dweller (2) cryhavoc (1) cynic (1) dal (1) dalriada (1) dead lord (1) dead pegasus (1) deak bill gyula (2) death (1) death by stereo (2) death metal (5) death n roll (5) demon head (1) depresszió (1) desert rock (8) devilicious (1) de wolff (1) dimension zero (1) doom (29) dream theater (1) dvd (2) egonaut (1) entombed (2) experimental (8) fields of locust (1) film (2) final fight (1) folk (1) fültágító (2) gallows (2) ganon (1) garage (10) ghost (1) glass and ashes (1) god damn (2) gojira (1) göteborg (1) grand magus (2) graveyard (1) groove metal (1) grunge (4) habibi (1) haelo (1) hard rock (43) hatebreed (1) haw (1) hbo (1) hc/punk (31) heaven and hell (1) heavy metal (23) hella (1) helltrain (1) henry rollins (1) hesher (1) hjortene (1) horisont (1) horses on fire (1) hypnos 69 (1) iggy and the stooges (1) ignite (1) in flames (1) iron maiden (3) isten háta mögött (3) i am heresy (1) junkies (1) kabbalah (1) kadavar (1) kaihoro (1) kalas (1) kamchatka (1) ka tet (1) kerrang! (1) killswitch engage (1) king giant (1) könyv (2) korog (1) kurouma (1) kvelertak (3) la dispute (1) lemezborítók (2) lemmy (1) lewd flesh (1) los disidentes del sucio motel (1) m1 (1) magma rise (1) magyar rock lexikon (1) manny ribera (1) Märvel (1) mastodon (1) melodic death metal (5) metal (12) metalcore (5) metallica (3) metal hammer (3) metal machine music (1) mex (1) middlemist red (1) mojo jazz mob (1) monster magnet (2) mood (3) moon coven (1) motörhead (3) mr2 (1) mustasch (3) napalm records (1) naptár (1) nikki sixx (1) noise (1) nők a pult mögött (1) norma jean (1) novadriver (1) obscure (1) orango (1) ozone mama (1) p3 rockster (1) pagan altar (1) palace in thunderland (2) pantera (2) part time killer (1) phono one (1) pogometer (1) post hc (4) post metal (5) priestess (2) progressive string quartet (1) prog metal (11) prog rock (12) psychedelic (29) raised fist (2) revolver (1) ripley under water (1) rising (1) rock (7) rockerpipik (1) rock n roll (28) ruiner (1) scars on broadway (1) screaming trees (2) seamount (1) seattle (1) serpent (1) shadows fall (1) singles (1) sixx am (1) skyron orchestra (1) slayer (2) slingblade (1) slipknot (1) slowgold (1) slow season (1) sludge (6) smoke blow (2) snakeskin angels (1) SNFU (1) soad (2) soen (1) soilwork (2) sorozat (1) soundtrack (1) southern metal (1) spacegoat (1) space rock (10) sparzanza (1) spidergawd (1) spotify (3) steak (1) stoner (52) stratus (1) subscribe (2) summer hits (1) suplecs (1) svölk (2) szub magazin (2) tackleberry (1) taliban airways (1) tank86 (1) tankcsapda (3) testament (1) the absence (1) the baboon show (1) the bluestation (1) the carpet knights (1) the coathangers (1) the damned things (1) the devil and the almighty blues (2) the drowning (2) the good the bad and the zugly (2) the graviators (3) the haunted (1) the infected (1) the iron maidens (2) the mars volta (2) the movements (3) the mushroom river band (1) the oath (1) the red chord (1) the sade (1) the shrine (1) the sigit (1) the third bardo (1) the treatment (1) the trousers (2) the wandering midget (1) the x-ray harpoons (1) thrash (9) tobeatic (1) töketlen rocksajtó (1) top 10 (2) toundra (1) tourniquet (1) tribute (3) triclops! (2) trivium (1) troubled horse (1) unhold (1) válogatás (8) vintage rocks (32) vinum sabbatum (2) vinyl (1) volbeat (1) wall of sleep (3) wheel in the sky (1) witchcraft (1) yava (1) zodiac (1)

Utolsó kommentek

  • Kelemen Péter 73: @Akarmiszalami: Erős jellemre vall, ha valaki névvel ekéz valakit, miközben ő ... (2017.06.27. 13:32) Metálos munkahelyi diszkrimináció
  • doomanoid: @Noizeaddikt: Alap! Ráadásul a kiadónál brutálisan jó áron van bakeliten: www... (2017.05.13. 09:35) Született trollok
  • Noizeaddikt: Új kiadvány korai számokból, hellyeah: thegoodthebadandthezugly.bandcamp.com/a... (2017.05.12. 12:10) Született trollok
  • doomanoid: @bedoboember: Hát, nem sok minden. A tavalyihoz képest meglehetősen gyengus vo... (2016.12.01. 22:02) Fáradtan sercegő bakelit
  • bedoboember: Na mi volt idén? (2016.11.30. 15:10) Fáradtan sercegő bakelit
  • cukkmukk: Ez is egyfajta vélemény. Kinek, hogyan ugye, nekem teljesen más. Lehet érdemes... (2016.02.22. 14:10) Fáradtan sercegő bakelit
  • doggfather: @Bruti: akkor próbálgasd, szemezgess! (2016.01.05. 13:56) 2015 legjobb lemezei
  • Bruti: @doggfather: Én a nagy részét nem ismerem, de legalább lesz miből szemezgetni. (2016.01.04. 17:03) 2015 legjobb lemezei
  • Bornyi Márton: Nagyon vártam ezt a listát! Sok ma már kedvenc bandámat ismertem meg itt mint ... (2016.01.04. 14:50) 2015 legjobb lemezei
  • doggfather: nem semmi lista, felét nem is ismerem nemhogy nem hallottam. Utána fogok nézni... (2016.01.04. 09:05) 2015 legjobb lemezei
  • Utolsó 20
Creative Commons Licenc

A lépfene rákfenéje

doomanoid 2008.11.19. 15:12


Anthrax

Stomp 442

1995

Elektra

Mindig furcsára sikerülnek azok a lemezek, ahol az éveken át ismert logót lecserélik egy újra. Az Anthrax 1995-ben jutott arra az álláspontra, hogy a régi logó helyett jöjjön valami új, mert változott a világ, és többé az Anthrax portékát nem lehet ilyen huligán logóval eladni. 95-ben állítólag rossz idők jártak a metálra, hiszen Angliában a média már minden faszt torokra kapott, amire ráírták a britpop szót, Amerikában pedig a Seattle és a poszt-punk tombolt, amivel semmi baj nem volt azon kívül, hogy szegény metál zenekarokkal nem akart foglalkozni a média. Pedig a felszín alatt nagy dolgok történtek, például Angliában azért elkészült a Draconian Times, ami egymaga legyűri az egész britpop katyvaszt, északon volt egy Slaughter of the Soul, a tengerentúlon egy Symbolic meg egy NOLA, hogy itthonról az Ember Tervezt, mint korszakos jelentőségű albumot el ne felejtsem. Szóval korántsem volt azért olyan rossz a helyzet 95-ben, legalábbis rengeteg klasszikus lemez született akkoriban, de az Anthrax pénzügyileg érzékeny alapítói úgy gondolták, hogy az új albumot nem kéne a szokásos huligán betűtípussal piacra dobni, mert esetleg majd nem fogy annyira.

Szerencsére a zenében már nem kötöttek kompromisszumot, és nem próbáltak meg igazodni a korszellemhez, hanem csináltak egy fasza zúzós-riffes albumot. A Sound of White Noise lemezzel jól sikerült az Anthrax az átállása 90-es évekre, hiszen John Bush személyében nemcsak a legjobb énekest igazolták le, hanem egy kreatív agyat is, aki kivette a részét a dalszerzésből is. Bush érkezésével sikerült szakítani a régi speed/thrash formulákkal, és felvenni a 90-es évek ritmusát, és jobbak lettek, mint korábban. A Stomp 442 az előző lemez folytatása, némileg dühösebb, fémesebb formában.

A nyitó Random Acts of Senseless Violence rögtön meg is mutatja, hogy milyen az, mikor egy igazi énekes írja az énekdallamokat, mert a csóringer előző énekes Belladonnának Scott Ian írta, (továbbiakban csak $cott) hogy mit is kéne énekelni, az pedig köztudott, hogy $cott inkább a feszes ritmusozásnak és a pénzügyeknek a mestere. A Random amellett, hogy elképesztő dal, még egy bitang gitárszólóval is rendelkezik, és a kezdő csikorgás meg a gitárhangzás kissé ipari jelleget kölcsönöz neki, ami azért szépen végigkíséri a lemezt, nem véletlenül van egy roncsokból összetákolt golyóbis a borítón, az egész lemez ilyen morcos, rideg néhol indusztriális csikorgásokkal teli valami.

Annyira kiugró sláger nincs rajta, mint az Only, viszont legalább egységes a massza. Ez volt az első lemez ahol Dan Spitz már nem gitározott, mondjuk szerintem nem is hiányzott senkinek, hiszen itt kezdődött az a szép hagyomány, hogy Dimebag vendégszólózik néhány dalban, és a kisegítő gitáros Paul Crook is zseniális szólókat nyomott, meg a dobos Charlie is, sőt, a pénzügyes ritmusgitáros is belepiszkolt néhány helyen a szólókba. A dalok annak ellenére változatosak, hogy látszólag egy kaptafára készült zúzások, egyedül csak a félig akusztikus, félig furcsa lemezt záró Bare kivétel. Mindig mást Anthrax lemezt érzek a legerősebbnek, de talán ez az egyetlen, ahol mindegyik dal telitalálat. Nem adja meg könnyen magát, de nem is lehet ráunni.

Mindenképp meg kell említeni a világ egyik legalulértékeltebb gitárosát Paul Crook-ot, aki valami elképesztően zseniális szólókat nyom a lemezen. Crook hat éven át volt az Anthrax-ben , szétszólózta az agyát, az ezt követő lemezen ő volt a hangmérnök, de igazán sosem vették be az Anthraxbe; szerepelt fotókon, játszott a koncerteken, de teljes jogú tag sosem lett belőle. Szerintem azért, mert $cott"bizniszmen"Ian kiszámolta: ha csak négyfelé kell osztani a lóvét, az sokkal jobb, mintha öt része lenne a tortának. Talán nem kéne mindig a mocskos anyagiakat felhozni, de mivel sikerült Busht is elvadítaniuk azzal, hogy néhány hakni kedvéért újra összeálltak a korábban milliószor szétfikázott Belladonnával, teljesen egyértelmű, hogy az Anthrax lépéseit csak a pénz vezérli. Semmi baj nincs Caggiano-val, meg az új énekes gyerekkel, de aki látta 96-ban a Pecsában Busht a tömegbe ugrani, meg Crook-ot a Random Acts szólóját tolni, az pontosan tudja, hogy melyik volt eddig a legerősebb Anthrax felállás.

Ez volt a második lemez, amit az Elektra adott ki (meg az utolsó is), de nem lett olyan siker, mint az elődje, állítólag a kiadót nem nagyon érdekelte ez a lemez, mindenesetre a blog írója határozottan emlékszik rá, hogy a 96-os PeCsa koncertnek még a Danubius Rádióban is volt promója, ami lehet, hogy csak a hazai szervezőnek volt köszönhető, de akkor is. Meg egy kisebb kiadónál valószínűleg nem lett volna pénz arra, hogy a borítót Storm Thorgerson készítse el, aki a legendás Pink Floyd, Yes, Led Zeppelin borítók révén elég drága és felfutatott művésznek számított. Szóval a lemez leginkább azért nem lett sikeres, mert nem voltak rajta slágerek, de szerintem a legnagyobb probléma az volt, hogy az ilyen súlyos zenéhez nem kellet volna ilyen élénk színvilágú vicceskedő klippecskét csinálni:

 

4 komment

Címkék: metal anthrax

A bejegyzés trackback címe:

https://leggitar.blog.hu/api/trackback/id/tr66777859

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ddrum77 2008.11.19. 20:44:55

első!
egyébként meg imádom ezt a lemezt, meg a következőt is.
amikor itt jártak pár éve ebben a felállásban, a dedikálásnál egyenesen Bush nyújtotta a kezét, "hi, how are you?" szóval nagy élmény volt.
scott ian meg szégyellje magát, amiért szétcseszte a legjobb felállást egy kis pénzes hakni kedvéért.
láttam 1-2 videot az új énekessel, egy Phil Anselmo imitátor.
RIP John Bush's Anthrax

syllogz 2008.11.20. 07:05:39

:headbangs furiously:

koszi, mar regen hallgattam oket, ma ujra megteszem;)

Pala 2008.11.20. 08:36:20

Én a Stomppal ismertem meg az Anthraxet, minden más lemezét ehhez viszonyítom, és a mai napig ezt hallgatom a leggyakrabban.
Amúgy tudja valaki, mi az a 442 az album címében?

Egyébként Joe Belladonnát nem szintén Rosenfeld (alias Scott Ian) fúrta ki a bandából?

Mikor Sodrócki 2008.11.20. 13:00:04

1995 ? Akkor én még hozzátenném a The Gathering Mandylion albumát is !
süti beállítások módosítása