Tankcsapda
Minden jót
2009
Alexandra Records
Minél sikeresebb a Tankcsapda, annál inkább lehet rajta fogásokat találni, hiszen ez a Tankcsapda már nyilvánvalóan nem az a Tankcsapda, mint egykor volt. Kifejezetten vicces, mikor olyanok ekézik a TCS-t, akik a Jönnek a férgek idején még legfeljebb a csattogós szárnyú lepkét tologatták a hátsó udvarban, vagy még azt sem. A szövegektől kezdve, a rossz hangzáson át, egészen a zenészek felkészültségéig széles a skála, amibe kapaszkodva lehet hirdetni az igét: "Na, ezek is eladták magukat". Aki a hangzásban vagy Lukács kínrímeiben keresi a TCS gyenge pontját, az egyszerűen nem érti a Csapda lényegét, hogy itt elsősorban a hangulat és a mondanivaló a fontos, és nagyjából senkit nem érdekel, hogy a dobhangzás nem felel meg a legújabb trendeknek, hiszen eddig a legborzalmasabb hangzású Jönnek a férgek majdhogynem a legjobb TCS lemez.
A Tankcsapda elég jól jött ki az elmúlt évekből, igaz a lemezek már nem olyanok, mint az első tíz évben, de a fokozott médiaérdeklődés sem darálta be őket, nem mentek le kutyába, kivéve persze a Valami Amerikás ostobaságot. A zenekar idén 20 éves, a tagok átlagéletkora már valahol 40 év körül, ketten családapák, Lukács vegetáriánus, ezektől már tényleg nem lehet azt várni, hogy a sajtótájékoztatón odaszarjanak egyet az asztalra, és megdobálják vele a firkászokat. Lukács evangéliuma némileg megváltozott: ez itt már a nem Fordulj fel, hanem a Minden jót. Boldogságos Tankcsapda megérkezett!
2009-ben már nem nagyon lehet elmagyarázni, hogy a Jönnek a férgek 94-ben micsoda katarzis volt a 15-16 éves nyiladozó elméknek. A brutálisan zajos-kásás hangzás, a Lukácsból előtörő magvas gondolatok, és a zenei innováció egy egész generációnak nyitotta fel a szemét. Nemzedéki himnuszok egész sora volt azon a lemezen, akárcsak az Ember tervezen. Az első hat klasszikus Tankcsapda albumnak mindenképp ezek voltak a vezérbikái, ezek voltak azok a lemezek, amiknek hatására az Agyarország lenyomta Magyarországot. Emlékszik még valaki 2001 elejére, mikor a király rejtélyes módon fejbe lőtte magát? Az újságosnál a Világgazdaságtól a Magyar Horgászig nem volt olyan lap, amelyik nem Jimmy képmásával próbálta eladni magát. A celeb-korszak hajnalán még csak tanulgatta az ország Zámbó Árpi és a Zám-Boys nevét, de az eladási listát már 13 Jimmy album vezette, hiszen mikor vegyenek az emberek Jimmy lemezt, ha nem akkor, mikor a mester fejbe lövi magát. Szóval tényleg úgy tűnt, hogy mindenki bolond ebben az országban, és ekkor jelent meg az új Tankcsapda album, aminek a címe Agyarország volt, és a 13 Jimmy lemezt a megjelenés hetében beelőzte a MAHASZ-listán igazságot szolgáltatva ezzel a józan észnek, és középsőujjat felmutatva a mentálhigiéniás közállapotoknak. Az ilyen dolgok miatt sosem fogok rosszat mondani a Tankcsapdára, mert nagyon kellenek ők ide, még akkor is, ha az utóbbi lemezek nem igazán jöttek be, és 4-5 hallgatás után az új lemezről is kiderült, hogy ez sem lesz egy újabb definitív Csapda album.
A Tankcsapda dalokat három csoportba lehet sorolni: az első halmazban vannak a piálós/pipázós/pinázós punkos hangvételű rock'n'rollok. A második csoportban kapnak helyet a "beteg a föld, rohadt a rendszer, mindenkinek kurvaanyja" tipusú zúzdák, a harmadik kalap pedig a személyes hangvételű lassabb témázgatások színtere, meg itt vannak a kortalan meghatározhatatlan klasszikusok, mint a Hiába szóltam, vagy a Van ördög, van isten. A TCS lemezek nagy erőssége, hogy a három csoportot egyenlő arányban adagolták, az utóbbi lemezeken viszont elcsúszott az egészséges egyensúly, és az első csoport került túlsúlyba, meg előbújtak ezek a buta infantilis dalocskák, mint az Üdvözöl a pokol, meg a Szappanopera.
Az új lemezen még inkább az első csoport kapott szerepet: gyakorlatilag a Minden jót 12 dalából 10 rock and roll, ami még nem lenne baj, de igazából csak 3-4 mondható Tankcsapda szinten is erősnek. Főleg a Nincs fék, és a Nézz szét belül sikerült odabaszósra, valamint a Köszönet Doktor, amiről a címe alapján azt hittem, hogy Lukács végre elkezdi boncolgatni a paraszolvencia kérdéskörét, de nem. A klasszikus Motörheades túrással felvezetett furcsa hangvételű Mindentől távol refrénje kissé bárgyúnak tűnik, de ez is a jobbak közé tartozik, nem úgy, mint a Mire vagy Kíváncsi, aminek refrénje eddig a Tankcsapda mélypontja.
Legjobban az Új nap vár, és a Lazán csak tetszik, ez az a letisztult, érett, de ugyanakkor markáns Tankcsapda, amit egy 20 éves zenekartól várok. Persze a bulizós számokkal sincs nagy probléma, mert mindegyik megüt egy bizonyos szintet, Cseresznye több helyen is nagyon jó kis témákat tologat, és Lukács legújabb evangéliumait továbbra is teli torokból fogják üvölteni a népek a koncerteken, de én összességében egy komolyabb/felnőttebb lemezre vártam. Nyilván már soha többet nem lesznek olyan dühösek, energikusak, mint a kezdetben, de azért jobban is lehetne éreztetni, hogy ez egy 20 éves zenekar. Igazából minél többet hallgatom, annál jobban tetszik, tipikusan a zene, ami sok újat már nem nyújt, de kellemes hallgatnivaló, és a régi időkre visszakacsingató dalszövegek is jól esnek.
Hiányzik a Rohadt a hely, és a Mikor a srác elkínzott zseniális gitárszólója, a Lopott könyvek súlya, a Magzat a méhben lendülete, a Van ördög van isten hidegrázása, és gyanítom, hogy a mai 15-16 évesek sem firkálják teli a tankönyveiket a Köszönet Doktor soraival, mint mi annak idején a Jönnek a férgekkel, de ettől függetlenül ez egy korrekt rockos album, egy korrekt újkori Tankcsapda lemez. Nem adták el magukat, nem mentek át kommerszbe, egyszerűen arról van szó, hogy folyamatosan változnak, szelídülnek, most éppen ilyenek. A Köszönet Doktor klipje nem egy nagy durranás, a zene sokkal jobb, a legjobb TCS-klip pedig továbbra is a Hiába szóltam.
Utolsó kommentek