A kultikus magasságokba emelkedett első rész után, máris itt a Fültágító augusztusi kiadása! Idézzük fel újra a nyár legforróbb rockslágereit, a fülledt kánikulák világot felperzselő soundtrackjeit! Szakértő válogatásunkban egyaránt találkozni ifjú reménységekkel, öreg rájákkal, nagy visszatérőkkel, és senki által nem ismert titkos favoritokkal. Igen, jól látod, a hiánypótló, ismeretterjesztő, tudattágító- és módosító, tényfeltáró válogatás-sorozat újra pusztít!
Mastodon - The Motherload
A Mastodon új albuma nagyot ütött elsőre, de a hullámai azért már kezdenek csillapodni. Teljesen korrekt erődemonstráció, néhány nagyon komoly nótával, de azért volt már jobb is
Uriah Heep - Can't Take That Away
Tradicionális megközelítés, szárnyaló melódiák, Eddás Hammondok. Az elmúlt évek egyik legjobb öreglemeze.
Forus - Movement
A francia Forus egyfajta Wilhelm Scream-pótlék lenne. Dallamos hc hipergyors tempóban, időnként csordavokálokkal, a stílushoz képest komplex zenével, kissé gyerekhangú énekessel. Akinek nem jött be a tavalyi AWS-lemez, annak talán érdemes megpróbálni.
X-Ray Harpoons - Explosions
Nincs mese, az X-Ray Harpoons első albuma az idei nyár egyik nagy durranása volt, úgyhogy teljesen természetes, hogy innen sem hiányozhat a diszkók egyik legnagyobb slágere.
Mojo Jazz Mob - Tornado Torpedo
Már volt egyszer szó korábban a német Mojo Jazz Mobról, vártam is nagyon az új lemezt, de sajnos túl nagy fába vágták a fejszét. 70 perc ebből az zenéből nagyon sok, főleg úgy, hogy szinte végig ugyanazt a sémát ismételgetik. Azért a lemez végére jutott néhány jóféle nóta, a Tornado Torpedo sistergős riffjeiből még elfért volna egy pár az albumon.
Captain Ivory - Baroness
A detroiti blues rockerek első albumán a konvencionális blues keveredik a modern, indie-s érzésvilággal, és ehhez még jön némi Zeppelinezés is. Kellemes eresztés!
Impure Wilhelmina - Chest
Öt lemezzel ezelőtt egyfajta sludge-os, post metálos hardcore-ral indított az Impure Wilhelmina, ami mostanra egy furcsa, kategorizálhatatlan zenére változott. A hc ugyan még most is benne van néhol a muzsikában, de az ének már végig szomorkásan dallamos, búvalbaszott, egy kicsit talán Katatóniás.
Rideon - I Want a Lady Tonight
Senki nem tudja, hogy mi szükség van az ötezredik AC/DC-klónra, de most itt van egy újabb.
A fantasztikus összeállítást egy svéd retrós, ősrockos blokkal koronáznám meg.
The Random Riots - Playin' for Lucifer
A Random Riots első albuma garázsrockos szellemben fogant. Korai AC/DC, Stooges, Rolling Stones a csapásirány. Az album színvonala nem egységes végig, de van rajta néhány rohadt jó bugizós nóta, például ez is.
The Flight Reaction - Falling Through Color
A Flight Reaction hangulatában a hiper-szuper Movementset idézi. Szintén Göteborg, szintén retróhuszárok, de még nem akkora királyok, mint Movementsék, mindenesetre debütáló album gyanánt ez igencsak istenes lett.
Three Seasons - Drowning
Az újoncok után a Three Seasons már igazi szőrös tökű veteránnak számít a rockdiszkók színpadán. Transubstans Records, áporodott, szutymadék hangzás, örömzenélés korlátok nélkül.
Jeremy Irons & The Ratgang Malibus - Spirit Knife
Az imádnivalóan slágeres Bloom után azt vártam, hogy a harmadik albummal folytatják a könnyedebb a vonalat. Hát nem, olyan bonyolult, nehezen befogadható lett a Spirit Knife, hogy még a svéd ősrockra alaposan rágyógyult füllel is hónapok kellettek neki, mire nagy nehezen fel tudtam dolgozni a dózist. A legdurvább pszichedelikus agymenés, amit csak el lehet képzelni, természetesen a hetvenes évek nagyjainak csapásvonalán. A retró divatra magasról tevő, 8-10 perces dalok megalkuvás nélkül, hipnotikus, valóban pszichedelikus gitárjátékkal és dallamokkal, az énekes meg egy állat. Nem adja meg könnyen magát, de beszarsz-behugyozol, nagyon ínyencfalat!
Utolsó kommentek