The Movements
Grains Of Oats
2006
Alleycat Records
A svéd The Movements zenéjét nem nagyon lehet metálnak nevezni, hiszen a hangos gitárok, gyilkos kétlábgépek, kiömlő belek itt hiányoznak a repertoárból, van helyettük inkább kellemes békebeli pilinckázás, leginkább a 60-as évek szellemében, erőteljes orgonaszó kíséretében. Talán még a rock elnevezés is túlzásnak hat elsőre, hiszen a hangzás és a dallamvilág a beat-korszakra emlékeztető megoldásai még a mostani nagy retrózásban is furcsának tűnhetnek, de a felületes kapargatás után egyből feltűnik, hogy a popularitás, és a látszólagos könnyedség ellenére, valami kibaszott súlyos zenét játszanak a göteborgi legények.
Alapvetően tehát ott van az énekben ez a 60-as évek vonal: Beatles, Animals, ilyesmi, és ezt támogatják meg egy jókora pszichedelikus elszállt ősrock lökettel, garage hangzással, naiv hippi hangulattal, aminek a végeredménye egy hihetetlenül feszes, dögös, vintage muzsika. Igen, ez az igazi vintage zene. Akik az új Opeth kapcsán vintage-hangzást emlegetnek, azok egyszerűen nem tudják, hogy mit beszélnek, mert hiába bérelnek egy Hammondot a múzeumból, oda még tartalom is kéne.
A Movements zenei világát leginkább talán a Third Bardóhoz lehetne hasonlítani, a jelenkor nagyjai közül pedig a Baby Woodrose játszik hasonló elvetemült jóságot.
David Henriksson egyes dallamaiban ott van beat-korszak hangulata, de ugyanakkor a rock, a vadság, és a szőr sem hiányzik a torkából. Az elszállt füstös zene hihetetlenül ragadós, a dalokat telepakolták hipnotikus énekdallamokkal, erőteljes háttérvokálokkal, punkos lendülettel, és a zenészek néhol megkockáztatnak egy-egy rövidebb szólisztikus részt is. Minden apró zugban találni valami kis érdekességet: a Conceptual Love egy igazi beat-kesergő, az alap rakendrollnak induló Image in the Mirror refrénjében olyan kalapálást rendeznek, mintha egy alaposan bepipázott, bepálinkázott Beatles nyomulna a hangszereken, az Instead of Catching a Disease meglepetésszerűen támad le a csintalan női háttérvokáljaival, a Space Autopsy pedig egy akkora space rock nóta, hogy a fal adja a másikat. Hatalmas nagy császár zene!
A Grains of Oats volt a Movements első nagylemeze, és ezt a szintű tomboló zsenialitást sajnos a második anyagukon már meg sem tudták közelíteni. A For Sardines Space Is No Problem egy koncept-album volt, amiben az eddigi egyetlen skandináv űrhajós sztoriját zenésítették meg, és többszöri hallgatás után emberi fogyasztásra alkalmatlannak találtam. A jók kis dallamok helyét ott már teljesen átvette a kaotika, és a Hawkwind-imádat. A progos, megborult számokat, valószínűleg atom beállva komponálhatták a srácok, miközben közelítettek egy ismeretlen égitest felé. Jó, annyira azért nem volt rossz, csak inkább furcsa.
A zenekar 10 éves jubileuma alkalmából idén kiadtak egy válogatást, hat új dallal, amik ugyan még nem érik el a zabszemes színvonalat, de egész hangulatosak, és egyértelmű a visszakanyarodás az egyszerűbb megközelítés felé, ami sokkal jobban is megy nekik.
Utolsó kommentek