Svölk
Svölk 'Em All
2011
Napalm Records
Első blikkre a korai Metallica ugrott be a Svölk kapcsán, hiszen a lemezcím, és a borítón látható Flying V-k is erre engedtek következtetni, úgyhogy nagy meglepetés volt, mikor az első hallgatásnál szembesültem vele, hogy thrash majmolás helyett jóféle stoner muzsikát nyomatnak a norvég anyaszomorítók. Hamisítatlan délies ízek, redneck hangulat, kockás ing, fejsze, szőrös riffek, mocskos dallamok, egyenesen a fagyos északról. A zenekar saját stílusát nemes egyszerűséggel csak skandináv medvemetálként szokta aposztrofálni, és ezzel nem is lőttek nagyon mellé.
A zene minősége, és a beleszarós paraszt hangulat engem egy kicsit emlékeztet a szintén norvég Kvelertakra, de itt rögtön véget is érnek a hasonlóságok, hiszen a Svölk zenéje jóval könnyedebb, szellősebb, és a roppant szimpatikus norvég rikácsolás helyett itt inkább klasszikus angolszász rock énekhang hallható. A Svölk 'Em All a 2009-es debüt újrakiadása, megtoldva néhány dallal az első EP-ről. Nagy pacsi a Napalmnak, hogy nem hagyták az ismeretlenség posványában elveszni ezt a két évvel ezelőtti gyöngyszemet. Ha most nincs ez az újrakiadás, akkor valószínűleg még mindig csak néhány norvég kocsmabútor bólogatna olyan dalokra, mint a Sweet Agony, vagy a Miss Alcohol.
Jelen állás szerint a 52-nál állatabb nyitódalt nem tudok elképzelni: húz, mint egy igavonó barom, a riffek nem tévednek, az énekes a saját határait feszegeti, belassult szóló, és annyira patent az egész dal, hogy csak sztóner himnuszként lehet rá hivatkozni. Aki az első dal után nem kattan rá a medvemetálra, az valószínűleg be van oltva a jó zenék ellen.
A Svölk muzsikája leginkább ’70-es, ‘80-as évek klasszikus rock/metál alapjaira építkezik, de szinte mindegyik dalt belengi a Trouble szelleme, hol riffekben, hol gitárharmóniákban, hol végeláthatatlan ikerszólókban. Egyébként az egyik gitáros kísértetiesen úgy néz ki, mint Bruce Franklin Trouble gityós a '90-es évek elején.
Lehetne kiemelni dalokat, hogy az Anchor mennyire állat, hogy a Miss Alcohol micsoda egy szívhez szóló gyönyörűség, hogy a zakatoló Inferno ellenállhatatlan, és a Warm Within dallamait napokig nem tudja az ember kiverni a fejéből, de a lényeg az, hogy 2011 egyik legfaszább lemeze a Svölk 'Em All. Ha tudnék gitározni, akkor ilyen zenét szeretnék játszani. Néhány hónap múlva jön az új lemez, már kizárólag friss dalokkal. Várom.
Utolsó kommentek