Talán még lehetne várni pár napot, hogy 2017 utolsó lemezei is befussanak, de a lényegen már semmi sem fog változtatni: az elmúlt esztendő nem volt túl izmos zeneileg. Voltak persze jó lemezek, de ezúttal nem lehet azt mondani, hogy egy csomó jó album kimaradt volna, hiszen ezen a 20-as listán gyakorlatilag már minden épkézláb lemez rajta van, tokkal-vonóval. Sőt, egy EP-t is tiszteletbeli albummá kellett kineveznem, hogy összejöjjön egy nyamvadt top 20.
Mindettől függetlenül, senkiben nem lehet hiányérzet, hiszen így is voltak régi-új újdonságok, volt mit hallgatni, de erről később. Számszerűleg kb.: 1-6 helyezettek: 10 pont, 7-15 helyezettek: 9 pont, 16-20 helyezettek a 8 pontosak.
20. Hard Action - Hot Wired Beat
A finn Hard Action klasszikus skandináv rock'n'rollt játszik. Nagy istenük lehet Nicke Andersson, mert az alap Hellacopters-féle pokolrock mellett az Imperial State Electric visszafogottabb, kissé nyálasabb dolgait is megidézik. Nagyjából úgy kell elképzelni, hogy a nyitó Free Fall úgy mászik az ember arcába, mintha a Deadheads nyomná, a Nothing Ever Changed viszont már egy tedd ide-tedd oda, kompromisszumos dalocska, amúgy ISE-módra. Nagyjából ez a kettősség váltogatja az egész albumot.
19. Dead Quiet - Grand Rites
Mi ez a hisztérikus énekhang, mik ezek a nyugalom megzavarására alkalmas riffek? Csak nem Kevin Keegan, az egykori Barn Burner énekes-gitárosa gyűjtött maga köré néhány obskúrus, kanadai bandában edződött metáltestvért? De bizony! Azt nem merem mondani, hogy a zene jobb, mint a Barn Burner, de az biztos, hogy komplexebb, összetettebb, bonyolultabb. Néhány nap ismerkedés után még korántsem mutatta meg minden mélységét, szóval néhány hét múlva biztos előrébb kerülne, de most ennyi az annyi.
18. Motorfinger - Evilution
A Soundgardent idéző zenekarnév nem a véletlen műve. A Motorfinger előszeretettel merít Seattle keserves melódiáiból, na meg a kilencvenes évek egyenes vonalú rockzenéiből, meg mintha egy kis modoros Disturbed is lenne benne. Sajnos a hangzás nem valami fickós, és a hat dal is inkább EP, mint nagylemez, de ez a 25 perc annyira pikk-pakk össze van rakva, annyira albumszaga van, hogy mindenképp ide kívánkozik.
17. De Forbandede - S/T
A De Forbandede szépen keretbe foglalata a 2017-es évet: kiadták az első lemezüket februárban, majd némi hatásszünet után kidobták a másodikat decemberben. A kettő közül az elsőt érzem erősebbnek – igaz, a másodiknak még nagyon nem is volt ideje leülepedni. Valahogy a második albumra nem nagyon jutottak olyan dalok, mint a Vi Troede Kun Pa Livet, vagy a jók kis Ma Dit Liv Ga Op I Ild. Akinek bejön a Skraeckoedlan, annak jó eséllyel ez is tetszeni fog.
16. Night - Raft of the World
A svédeknél semmiből nincs hiány, de talán az ikergitáros retrós hard rock/metálból van a legnagyobb a választék. A Night nem annyira metálos, mint az Enforcer, nem annyira hard rockos, mint a Horisont, szóval leginkább valahol a kettő határmezsgyéjén egyensúlyozva adagolja a jó kis ökölrázós himnuszokat.
15. John Hoyles - Night Flight
A Witchcraft és a Troubled Horse egykori, a Spiders jelenlegi gitárosa idén adta ki első szólóalbumát, ami némileg egyszerűbb muzsikát rejt, mint amit a vonatkozó zenekarok alapján feltételezni lehetne. Persze annyira azért mégsem, hiszen végső soron ez is csak jó kis ősrock, de a tipikus hard rock helyett itt egy kicsit lazább, punkosabb, koszosabb, garázsosabb a megközelítés.
14. Lykantropi - S/T
2017 nem a vintage rock éve volt. A színtéren úrrá lett az általános minőségromlás, a fáradtság, az önismétlés, megjelent egy erősen hájpolt, meglehetősen középszerű tinibanda is a Greta Van Fleet személyében, szóval elég erősen kipukkadás szaga van már a dolognak. Nem akarok hosszúra nyúlt felsorolást tartani, de többek között a Kadavar és a Three Seasons is alaposan elcseszte az eddig hibátlan renoméját. Hol vannak már a dicső idők, mikor minden hétre jutott egy remek ősrock?! A retrónak egyetlen szeglete, a nénis zenék zegzugos világa volt az, ami hozta a kötelezően elvárt magas színvonalat ( a lista ötöde nénis zene). A svéd Lykantropi debütje egyből nyakon vágott, egyszerű, de okos szerkezetével, ellenállhatatlanan melódiáival, libabőrös hangulataival.
13. War Cloud - S/T
A Ripple Music az elmúlt években az egyik legjobb, legmegbízhatóbb zsánerkiadónak bizonyult. Azt ugyan nem lehet mondani, hogy minden kiadványuk egységesen erős lenne, de az biztos, hogy nagyon jól feltérképezték a színteret, és az év végi listázásnál mindig megbízhatóan befut egy-két versenyzőjük (jövőre remélhetőleg majd az Ozone Mama). A War Cloud stoneres redneck muzsikája egy kicsit a The Shrine-ra emlékeztet, de azért annyira még nem jók, meg annyira azért nem is viccesek.
12. Orango - The Mules Of Nana
11. Horisont - About Time
A Horisont is beállt egy adott ritmusba, kétévenként megbízhatóan leszállítja az összegyűlt dalokat, hol feszesebb, hol lazább koncepcióban összefogva. Kicsit talán már unalmas is ez a monotonitás, de azért a dalok többségét még így is végig kell headbangelni. Gitárszólók: 8 pont, dalok: 9 pont, régi Galaktikákat idéző borító: 10 pont.
10. Pain of Salvation - In The Passing Light Of Day
Tavaly volt egy kiváló Fates Warning, idén meg egy remek Pain Of Salvation. Nagyjából ennyi maradt 2017-re az ezredforduló előtti metálból.
9. The Night Flight Orchestra - Amber Galactic
Az NFO ismét megírta a Stranger Things sorozat nem hivatalos betétdalait. A VHS-korszak hangalámondásos klasszikusai elevenednek meg a karate kölykökkel, BMX banditákkal, koptatott márványfarmerekkel, hófehér teniszzoknikkal, dauerolt hajakkal, brutális 80-as évek hangulattal. A Soilworkről teljesen leszoktam az elmúlt tíz évben, többek közt a modoros, nyámnyila énekhang miatt, ide viszont tökéletesen passzol Speed dallamosabb rekesztése. Igazából ez a kicsit nyálas, kicsit giccses NFO már zeneileg is sokkal izgalmasabb, mint a Soilwork – mondom ezt úgy, hogy ez a Foreigner-féle AOR nem igazán az én világom.
8. The Quill – Born From Fire
Visszatért a régi énekes és a régi basszer, de a klasszikus felállás nem hozott automatikus színvonal-emelkedést. Jó, mondjuk nehéz is lett volna űberelni az előző lemezt, hiszen a Tiger Blood egy közel tökéletes album volt (meg az előző énekes is jobban nyomta). Valahogy olyan enerváltan, rutinszagúan indul a lemez, de azért még így is hallgattatja magát, hogy aztán a Spirit and the Sparktól felfelé már csak nyakfájdító, kőkemény himnuszok maradjanak.
7. Troubled Horse - Revolution on Repeat
Öt évvel a debüt után szép nagyra nőtt a Troubled Horse. Ez itt már nem tétova útkeresés, hanem visszavonhatatlanul az élvonal, a svéd hard rock 2017-es csúcsteljesítménye. A countryzást szinte teljesen tartalékra tették és elkezdtek jó értelemben graveyardosodni. Az erő majd szétfeszíti az albumot – azt ne mondom, hogy falakat dönt le, de a függöny azért meglibben tőle. Brutális gitárpornózás faltól-falig, a színtér egyik legjobb énekesével megturbózva – a track7-ben is mit csinál már az állatja?
6. The Devil And The Almighty Blues - II
5. Wolvespirit - Blue Eyes
Mostanában kezdek visszamenőlegesen megismerkedni a Wolvespirit lemezeivel és rejtély, hogy maradhattak eddig rejtve előttem ezzel a tökéletes zsánerzenével: pulzáló ősrock, hápogó orgona, flóverpóver himnuszok, ameddig a szem ellát, a mikrofon mögött pedig egy igazi boszorkány tartja a szeánszot. Dalokat felesleges kiemelni, de a You Know That I`m Evil, vagy az I Want To Love maga a nagybetűs ROCK, a seggrázós Space Rockin Woman pedig az első Movementsre is felfért volna.
4. Taiga Woods - S/T
Létezik-e csodálatosabb muzsika az énekelgetős-gitározgatós stonernél? Nem tudunk ilyenről. A norvég Taiga Woods parádés debütje a szép emlékű Been Obscene-t jutatatja eszembe, annyi különbséggel, hogy ők már nem a QOTSA groteszk vonalát viszik, hanem csak simán beletaposnak a gázpedálba. Fülledt, benzingőzös generátor party a skandináv erdőségekből.
3. Dream Machine - The Illusion
A zenekar, amelyik a gizda 440 Hz helyett 432 Hz-re hangolja a cuccost! A zenekar amelyik bojkottálja a facebookot!! A zenekar, amelyik nem használ okostelefont!!! A zenekar, amelyiket kirúgta a kiadója egy interjú miatt!!!! Lássuk be: 2017-ben nem volt menőbb, nem volt metálabb zenekar a Dream Machinenél! Persze a menőség önmagában mit sem számítana, ha a Melton házaspár a pszichedelikus vintage rocknak nem ezt az ellenállhatatlanul pusztító, kegyetlenül gyilkos válfaját művelné. Elég egy pillantás az All For A Chance klipjébe, hogy minden egészséges férfiember azonnal szerelemre lobbanjon, az orgona mögött fürge ujjacskákkal klimpírozó frontasszony láttán. Mintha csak a Doors és az ABBA legjobb pillanatait mixelte volna össze egy kőkemény pszichedelikus banda. Nagyon süti!
2. Dream Machine - Breaking the Circle
A Dream Machine aztán decemberben kiadott egy újabb lemezt és hát ezen is rohadt nagy zene hallható! Nem igazán tudok dönteni a két album között, mert a debüt karcos gitárjátékát nagyon hiányolom, arról nem is beszélve, hogy Matthew Melton azokat a jó kis gitárszólóit is szinte a nullára redukálta – ugyanakkor a második albumon még jobban ráfeküdtek az énekdallamokra, a progosabb megközelítésre, a színvonal pedig végig egyenletes, nem fulladtak ki, mint a végére egy kicsit ellaposodó debütön.
1. Spidergawd - IV
2014-ben a 4. hely, 2015-ben a 11. hely, 2016-ban a 3. hely, 2017-ben pedig ELSŐ! Négy év alatt négy nagylemez, hibát nem találni egyikben sem. A kezdeti kísérletezgetősebb hangvételt mára már teljesen felváltották a gördülékeny rockdalok, amiktől egycsapásra seggre ül az ember. A Spidergawd esetében szó sincs visszatekintgetésről: korszerűek, frissek, változatosak, azonnal felismerhetőek. Ahol 2017-ben még mindig nem tudják, hogy mi az a Spidergawd, hát ott szart sem tudnak a zenéről!
Legjobb EP-k:
Cosmos Overkill - S/T
Animal Bizarre - Legacy
Cultist - Three Candles
Floating Widget - The Sounds Of The Earth
Az év kommentje az Almighty Blues bandcampjéről: "Odin is headbanging."
Az év csalódása: Kadavar
Az ősrock korunk metálja
Legjobb dalok: (kurva Spotify, nem akarta az igazságot, úgyhogy most csak így három)
Most pedig jöjjön, ami még nem volt, következzen a fantasztikus
bónusz lista!
Az idei viszonylagos uborkaszezon végre lehetőséget adott, hogy belevessem magamat a 45-50 évvel ezelőtti, eddig még ismeretlen zenék tengerébe. Évek óta gyűlt már a to do lista, nem is tudtam, hol kezdjem, de most már úgy vagyok vele, hogy ha holnaptól kezdve soha többet nem ír senki új zenét, mindenki leadja a bontóba a hangszereket, akkor is lesz mit hallgatni néhány évtizedig. Nincs ebben semmi túlzás kb. a 67-től 82-ig terjedő korszak felfoghatatlanul sokszínű, zseniális, korszakalkotó lemezek tucatjait rejti, és most csak arról a szűk szegletről beszélek, akiket én hallgattam, mert néhány kattintás után ismeretlen zenekarok százai bukkantak fel, szóval ez a pár tucat név tényleg csak egy mazsola a tortából. Progosak, bluesosak, folkosak, pszichedelikusak, kemények, lágyak, szívják vagy fújják, eredetiek vagy koppintósak, a lényeg, hogy mindegyik kurvajó! Igazság szerint többet hallgattam ezeket, mint a 2017-es lemezeket.
Valahol persze ezek is új zenék, egy-két név ugyan ismerős, de nekem mind olyan, mintha csak idén születtek volna. Az Arc vagy Stonewall egyetlen, ép ésszel nehezen felfogható zseniális albumai, a Chase már-már giccsbe hajló jazz-rockja, Carol Grimes susogós dallamai, a Jerusalem kőkeménysége, az Andwella, a Heat Exchange, vagy Twenty Sixty Six And Then embertelen (EMBERTELEN) progresszivitása. Ááááh, hatalmas zenék, egytől-egyig.
Andwella - World's End
Arc - ... At This
Atlas - S/T
August Featuring John Piette And Friends
Birth Control - Operation
Camel - S/T
Carol Grimes ...and Delivery - Fools Meeting
Chase - S/T
Czar - S/T
Diabolus - S/T
Doc Rockit - S/T
Duffy - Just In Case You're Interested...
Elonkorjuu - Harvest Time
Faithful Breath - Back On My Hill
Freedom - Freedom At Last
Freedom North - S/T
Golden Earring - S/T
Gypsy - S/T
Hallelujah - Hallelujah Babe
Hard Stuff - Bulletproof
Heat Exchange - Reminiscence
Hot Flash - First Attack! They'll Never Take Us Alive
Jerusalem - S/T
Klaus Lenz Big Band - Aufbruch
Lodestar - Lodestar
Marvin Gardens - 1968
Mendelbaum - S/T
Messengers - First Message
Mogul Thrash - S/T
Patto - Hold Your Fire
Stonewall -Stoner
The Joint - Freak Street
The Norman Haines Band - Den Of Iniquity
The Third Eye - Searching
The Who - Who's Next
Tractor - S/T
Tymepiece - Sweet Release
Zingalé - Peace
Twenty Sixty Six And Then - Reflections On The Future
Waterloo - First Battle
Néhányra már jóárasított bakeliten is sikerült lecsapnom. Az Arc csodálatos lemezét a szó minden értelmében rongyosra hallgattam: ébenfekete csillogását legyalultam, hangjegyeit mohó fekete lyukként nyeltem magamba! Nem akarok a sok gyönyörűség között különbséget tenni, de ez valahogy nagyon adja!
Utolsó kommentek