Vajon szüksége van a világnak egy olyan válogatásra, ami összefoglalja az elmúlt időszak legjobb zenéit, különös tekintettel azokra a bandákra, amik nem kapnak elég figyelmet, pedig megérdemelnék? Micsoda kérdés, égető szükség van egy ilyen stílusokon átívelő, hűsítő válogatásra ezekben a nehéz napokban! (a képen: fülcimpában a Spotify logója. Fültágító, vágod?) Ráadásul van egy csomó zene, ahol esetleg csak egy vagy kettő, vagy csak néhány dal tetszik, vagy jó az egész, de valamiért mégsem lesz megemlítve a blogon, mert azért mindennek van határa. Szóval tök jó lesz: lehet, hogy az első dal nem tetszik, de a másodiktól eldobod az agyadat, vagy éppen a legvégén sikerül találni egy gyöngyszemet. Természetesen mind a tíz dal főnökség.
Ebből majd lehet, hogy visszatérő sorozat lesz, hiszen így sokkal egyszerűbb tartani a lépést, és időben felzárkóztatni a kedves olvasókat a legjobb zenéket illetően. (Meg azért sokkal egyszerűbb összedobálni egy playlistet, mint szenvedni ebben a rohadt melegben a lemezkritikáknak álcázott fingreszelésekkel.)
Elsősorban a nem kifejezetten nyilvánvaló zenéken lesz a hangsúly, de persze becsúszhat néhány nagyobb, vagy ha úgy tetszik mainstream cím is, mint például most a Korog. Heh. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek közül a későbbiekben majd nem lesz valamelyik részletesen is boncolgatva.
No, júniusi fültágító, a megkerülhetetlen válogatás! Nem hülyeségből mondom, hogy mindegyik dal fasza. Alább néhány mondatos ajánlók, majd az ultimate playlist. Hajrá!
Supercharger - Like A Pit Bull
A dán Supercharger harmadik albumán olyan korszakos svéd egyéniségek vendégszerepelnek, mint Riff-Ralf a Mustaschból, vagy Nicke Borg az egykori Backyard Babiesből. A Like A Pit Bullban ugyan pont nem énekel egyik sem, de ettől ez még egy rohadtul tökös nyitás, igazi falrugdosós jóság. Klip: Hungover in Hamburg.
Manny Ribera - If I Lose
A világ legjobb lemezkiadójának (Transubstans Records) legújabb találmánya. Ez most kivételesen nem egy tipikus svéd retró, hanem valamivel hagyományosabb hard rock, valahol a ’90-es évek elejéről, természetesen a szokásos svéd minőségben. Klip: Kissed The Sun, Lagerboy,
Triggerfinger - Game
A Triggerfinger lenne a belga Queens of the Stone Age. Idén már sokadszorra jönnek a Szigetre, a nagyszámú holland–belga populáció legnagyobb örömére. A lemezen vannak rohadt nagy dalok, de 52 perc egy kicsit sok nekem ebből a zenéből. Klip: Perfect Match
SERVERS - Save Me from Myself
A SERVERS az egyik legtehetségesebb banda a jelenlegi metálos felhozatalból, legalábbis nálam ezzel az első lemezzel eléggé kivágták a rezet. A dallamvezetés és a sodró lendületű dalok kapcsán sokszor beugrik a Prong meg a Killing Joke. Becsúszott néhány tölteléknek tűnő kompozíció, de érdemes lesz rájuk odafigyelni! Klip: Universes & Supernovas.
D'accord - Here Lies Greed
Nagyívű, epikus, hippi hangulatú, filmzenés jellegű ősrockot nyomnak a norvégok, ráadásul még a furulya is előkerül benne, szóval nem lehet nem szeretni.
Skambankt - Anonyme Hatere
A Skambankt egy húszéves zenekar, de igazából csak az utolsó tíz évük volt aktív, ekkor kezdték el kisebb-nagyobb rendszerességgel adagolni a hagyományos rock/metál muzsikát tartalmazó lemezeiket. A norvég nyelv, a sramlis dallamok, és a rohadtul ragacsos refrének miatt egy kicsit Eurovíziós hangulata van a zenének. Klip: Voodoo.
Vestal Claret - The Cult of the Vestal Claret
A Vestal Claret Phil Swanson kb. ötvenedik zenekara (egyúttal az egyik legtermékenyebb is), ahol a mester a multihangszeres Simon Tuozzoli segítségével áldozik az okkult, tradicionális metál és a Black Sabbath oltárán. A dobhangzás sajnos nagyon pattogós, nem elég erőteljes, amiben azért érződik is a banda projekt jellege. Klip: The Stranger
The Suit - The Dominator
Szimfonikus post-hardcore, metálkóros stíluselemekkel és néhol kissé nyálas dallamokkal megbolondítva. Ez most így elég veszélyesen hangzik elsőre, és a lemez legtöbb dalán és is húztam a számat, de a Dominator nagyon jól össze van rakva. Vannak klipek is az erős idegzetűeknek: Do You Need, Day After Day
Korog - The River's Age
Új énekhang, beteges szaxofon-betétek, de a Korog továbbra is kibaszott jó, sőt, még annál is jobb!. Klip: Shame Of Love, Songs Of Tenebris.
Dwellers - Call of the Hallowed Horn
A Dwellers nagyon komoly! A borító John Dyer Baizley (Kvelertak, Baroness, stb) munkáit idézi, ami nyilván manapság már nem túl eredeti, de akkor is rohadt jól néz ki. A zene pedig pszichedelikus stoner rock, változatos hangszereléssel, lusta hangzással, hangulatos kiszerelésben. Valami plusz azért még hiányzik belőlük. Úgy érzem, hogy majd a következő lemezzel fognak igazán robbantani.
A Call Of The Hallowed Horn a leghosszabb tétel az albumon, szóval nem egy habkönnyű hallgatnivaló, de iszonyat súlyos, és aki az első taktusok alatt nem kezd el eltorzult fejjel légorgonálni, hát annak már tényleg nem tudom, hogy mi kéne.
Utolsó kommentek