Amon Amarth
Twilight of the Thunder God
2008
Metal Blade
Az Amon Amarth évek óta megbízható képviselője az északi viking metálnak, nem csinálnak semmi különöset csak minden lemezzel egyre feljebb lépnek a metál zenekarok virtuális mászókáján. Az október végén induló The Unholy Alliance Tour keretében pedig a Slayer, Mastodon, és a Trivium előtt fognak emberkedni, úgyhogy egyik kézzel most tényleg megfogták az isten (ördög) lábát. Az Amon Amarth nekem azért szimpatikus, mert hiába szedik elő a legnagyobb metálkliséket, valahogy mégsem lesznek nevetségesek, talán azért, mert ezzel viking a témával nem nagyon lehet viccelni, jön Odin a nyolclábú lovával, és felaprít mindenkit.Az előző With Oden on Our Side-hoz képest semmilyen változás nincs: ugyanaz a jellegzetes hangzás, nem az a tipikus svédes, de az nem is baj.
A nyitó címadó gyönyörűség egy igazi dallamos kezdés, vendégszólózik Roope Latvala a Children Of Bodomból, hát Roope nem nagyon erőltette meg magát, tekert egyet oszt jól van. A COB-nál kezdik már tömegtermelésben termelni a szólókat, pedig azt csak akkor kéne erőltetni, ha tényleg ki akar jönni. A középtempós kissé lapos Free Will Sacrifice után jön a lemez legnagyobb húzónótája a Guardians of Asgaard, amiben a szebb napokat látott LG Petrov vendéghörög, jól felépített király nóta, a szóló is sokkal jobban illeszkedik itt, mint a nyitószámban, és tényleg nagy élmény hallani egyszerre két ilyen impozáns torkot. A Where Is Your God?, jó kérdés, nem jött át, viszont az azt követő Varyags Of Miklagaard megint a jó kis dallamos riffeléssel rendelkezik, úgy látszik minden második nótába raknak csak kakaót.
A No Fear For The Setting Sun szaggatott riffelése emlékeztet kissé a korai göteborgi-vonalra, de ugyanakkor itt jön le legjobban az Amon Amarth legnagyobb hibája: mindig van egy fasza kezdőriff, de 1-2 perc után az ember elveszti a fonalat, mert bejön a szokvány őrlés, meg Johan Hegg nem túl változatos bömbölése. The hero szintén zenész. A Live For The Kill-ben az Apocalyptica vendégszerepel, nem is rossz a visszafogott szerény csellózgatás, gondolom nem akarták felbőszíteni a vikingeket, senki sem akar egy baltát a hangszerébe.
A záró Embrace Of The Endless Ocean megint jól indul, a két gitáros jól tolja, de valami innen is hiányzik. Valószínűleg minden számot úgy írnak, hogy koncerten tudják csinálni a jellegzetes szinkron-headbanget, mert a dalok nagy többsége középrészen kezd kifulladni, és akkor jön az ordas gondolat, hogy mást kéne már hallgatni. Valami kis megfoghatatlan plusz hiányzik az AA-ból, valami olyan, aminek hatására előkapok egy baltát, és mennydörgő "THIS IS RAGNARÖK" ordítások közepette szétverem az íróasztalt.
De amúgy jó ez, a szövegekből meglehet tanulni a komplett Skandináv mitológiát, meg lehet rá zúzni, meg ilyenek.
A meglepetéseiről híres Metal Blade ezúttal tényleg bedurvult: a különleges limitált verzióhoz nemcsak extra cd és dvd jár, hanem a zenekar tagjai műanyag bábu formájában, úgyhogy az igazi gyűjtők most már bábozhatnak is, miközben hallgatják a veretes muzsikát. Mi lesz a következő, Unearth-ös legó?
Utolsó kommentek