Chief Rebel Angel
Death Rock City
2007
Edge
Ha jobban megnézzük, a Chief Rebel Angel nem nagyon játszik mást, mint a Motörhead vagy a korai Tankcsapda, tehát akár sikeresek is lehetnének itthon, ha mondjuk, eljutnának azokhoz az emberekhez, akit érdekel az ilyesfajta mjuzik. Mondjuk, ha a Petőfi tényleg közszolgálati lenne, akkor játszhatná ezt a kiváló magyar zenekart. De a Petőfi, mint tudjuk szar, sőt az ORTT már azt is megállapította, hogy nem közszolgálati, mondjuk az is egy jó kérdés, hogy minek az ORTT, de ne térjünk el a tárgytól, mert ha végigmegyek ezen a gondolatmeneten még kiderül, hogy semminek sincs értelme. A CRA-t úgy lehetne betájolni legjobban, hogy a Motörhead és a 10 évvel ezelőtti Entombed szerelemgyereke, a zseniális To Ride...lemezzel a kézben kiabál a lépcsőházban.
Az intró után berobbanó három dal rögtön meg is mutatja, hogy miről van szó: beleszarás, elsöprő lendület, dallamos istencsapások, húznak, mint az igáslovak. Tökéletes az időzítés, mikor az ember ráunna, már vége is a dalnak, és jöhet a következő. Külön jó pont, hogy az ilyen pokolrokk anyagoktól szokatlanul nem ugyanazt a két Motörhead meg AC/DC riffet ismételgetik, hanem mindegyik dal jól elkülöníthető, és rendelkezik speciális ízzel. Vannak visszafogott részek, fülsértő szaxi-sírás, meg úgy üvölthető gyönyörűség az egész. Egy év intenzív hallgatás után sem unok rá a dalokra, azokra sem amiket a különböző BPRNR válogatásokról már régebbről ismerek. A lemezt záró Astoriában pedig az IHM-es Egyedi Péter is megkapja a végzet pengetőjét. Egyedi lemez, de nem ezért lett egyedi. Kínos szóviccek szevasztok. A hangzás is egész jó lett, zengő-búgó mocskos akármi. 30 perc az egész, nem is kell több.
A tavalyi év legjobb bemutatkozása, a legjobb borítóval. Mert ugyan nincs benne semmi blikkfang, de nagyon jól szemlélteti az egyszerűséget, és ennek ellenére jelentőségteljes. A Death Rock City borítóját az énekes-basszer Felföldi Péter alkotta, aki a legutóbbi Wall Of Sleep lemezzel is nagyot csinált.
Visszatérve a lemezre, hogy mennyire hiánypótló ez az anyag, megpróbálom egy szeszes példával szemléltetni, így talán érthető lesz. A lemez elsőre fájni fog, de utána isten. Szóval kirakják a pultra a sok piát, egyik nevesebb, mint a másik. Elegáns poharakban, koktélok napernyővel meg citromszelettel. Megkóstolgatod őket, hmm, nem is rossz, nem is rossz, de valahogy nem az igazi. Aztán öntenek egy egyszerű mosatlan vizespohárba házi pálinkát (ez a Death Rock City), és rögtön utána kapsz. Beleszagolsz, az orrodat szinte marja a tömény, megiszod és fejbevág, ez az amit kerestél! A szád büdös lesz tőle, ég a beled, forog veled a világ, nem tudsz egyenesen járni, de ettől legalább embernek érzed magad.
Utolsó kommentek