Chris Cornell
Scream
2009
Universal
Kedves Chris!
Remélem levelem jó egészségben talál! Azért is aggódok állapotod felől, mert az új szólóalbumod alapján agyilag nem vagy éppen csúcsformában. Mondjuk az Audioslave meg az Euphoria Morning sem volt egy Soundgarden, de azok legalább bele illeszthetőek voltak a tágan értelmezett zene kategóriába. Persze ahány ember, annyi vélemény (vagy, ahogy tanult kollégád mondta: a vélemény is olyan, mint a segg, mindenkinek van belőle egy), de a Scream lemez kapcsán szinte csak egy kérdés fogalmazódik meg mindenkiben: „mi ez a szar, bazmeg?”
Az odáig rendben van, hogy te egy poplemezt akartál csinálni, és kipróbálni valami újat, de akkor miért nem olyan lett a végeredmény, amin élő (vagy annak tűnő) hangszeres popzene van, és nem ez az idióta prüntyögés? És egyáltalán, ki ez a híres Timbaland? Hol jegyzik? És ha jegyzik is valahol, ki nem szarja le a monoton gépi puttyogását? Mostantól akkor ez lesz? Annak idején Matt Cameron pakolta alád az alapot, most pedig megelégszel egy ismétlődő szakaszokból álló programmal, amiből árad az üresség? Persze lehet vakítani a népet, hogy Timbaland eddig kikkel dolgozott, meg hogy milyen igényes zene ez, de aki nem teljesen süket az pontosan hallja a totális jellegtelenséget. Akkor ezek után ez lesz, Chris Cornell diszkóritmusban?
A zene valami modern R&B, vagy micsoda, a stílusra jellemző csuklás-szerű vokálokkal, és erőteljes műanyag szaggal. A legrosszabb az egészben, hogy énekelni nem felejtettél el, több helyen is fasza kis énektémák tűnnek elő az effekterdő alól, de a környezet teljesen súlytalanná teszi az egészet. Egyedül Two Drink Minimium blues-os/harmonikás kesergője értékelhető a lemezen, a többi tracket (dalnak ne nevezzük őket) agyonüti a mütymürütty és a diszkóritmus. A sok mélypont között legkínosabb a Long Gone és a Never Far Away, ahol Dr. Alban mellett érezni egy jó adag Ace Of Base-t is. Kedves Chris, ha már ennyire kultiválod a 90-es évek svéd zenéit, nem gondolod, hogy az egynótás (félnótás) fogorvos helyett, inkább az Entombed-féle vonalhoz kéne igazodni?
A lemez nem azért szar, mert pop, hanem mert üres és élettelen, ne is áltasd magad, hogy idővel majd megszeretik az emberek, mert nem fogják. A szarnak megvan az a tulajdonsága, hogy hosszú idő után is megmarad a szaga. Tudod, lemezben nem szoktam csalódni, mert a legjobb családban is előfordul, hogy kisiklanak a dolgok, és szar lesz egy album. Ilyenkor csak vállat rántok, és hallgatok mást, de te aprópénzre váltottad a tehetségedet némi médiakurválkodásért cserébe. Szégyelld magad!
Zárom soraimat, ezt jól elbasztad. A gitárt meg ne bántsd, nem ő tehet róla.
Utolsó kommentek