Blind Myself
Budapest, 7 fok, eső
2009
Edge
Az előzetesen letölthető 3 dal alapján nagyon fáztam az új Blind Myself lemeztől, hiszen még a legutóbbi két anyag gyakorlatilag pöc-röff működött, addig az új daloknál hosszas tologatás után sem akartak felbőgni a lóerők. Igazából nem is nagyon tudom, hogy mi volt a gond, talán szokni kell a magyarul megszólaló Blindot, esetleg nem hallgattam eleget, mindenestre az előzetesen kuszaságnak tűnő Szemgerenda többszöri hallgatás után egy elmebeteg metál himnusz, és a másik két dal is teljesen rendben van. Az a helyzet, hogy kell egy kis idő a daloknak, nem működik rögtön a történet.
„A változók és az állandók nem kötnek békét, nem osztanak áldást.” Mondja a költő.
Az állandósság és a változás jegyében zajlik az új Blind lemez. Az állandóságot Tóth Gergő kopasz feje jelenti a tagságban, a változást pedig a lemezről-lemezre cserélődő zenészek. Állandó, hiszen a zene továbbra is egyfajta kategorizálhatatlan metál durvulat, viszont van 3 új ember, új logó, és a legutóbbi Sólyomszemes kísérlet után, itt már minden dal ékes magyar nyelven szólal meg, az IHM-es Palikával való konspiráció eredményeként. A zene nem sokat módosult: a felületes szemlélőknek ez továbbra is az agresszív idegbetegek zenéje marad, az ínyenc műkedvelők viszont elégedetten fognak csettinteni a Legyek vagy a Pomogácsok hallatán.
Szerencsére a szövegeket jól sikerült integrálni, és egyáltalán nem lettek IHM-esek, talán csak a magmát ejakulaló Nem megy a hegy alatt ugrott be az „alibi értelmiség” kedvenc zenekara. Igazából nem tudom, hogy mi volt a cél a magyar szövegekkel, mert azt nem hinném, hogy valaki csak az miatt hallgatja most meg őket, mert végre magyarul van. Mindenestre jól sült el a dolog, bár az biztos, hogy szokni kell a dolgot, és csak a Legyekben lett egy kicsit szájbarágós a dalszöveg.
Hallottam már olyan véleményt is, hogy az első dal címe, amit se kimondani, se leírni nem lehet, legfeljebb copy-paste-elni aszongya hogy: Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért egy kicsit erőltetett, de szerintem még mindig jobb mintha elkelkáposztástalaníthatatlanságoskodásaitokért lett volna, nem is beszélve a rettenetes töredezettségmentesíthetetlenségeskedéseitekért.
A zenét igazán nem nagyon tudom mihez hasonlítani, maradjunk annyiban, hogy továbbra is súlyos, dühös, de ugyanakkor dallamos zene. Egyenes folytatása az előző lemeznek, de talán egy picivel kevesebb az a fajta emlékezetes gitározgatás, amitől az Ancient Scream Therapy istenkirály volt. Szalkai Tibi továbbra is benne volt a zeneszerzésben, de valószínűleg már az Idorunak félreteszi a jobb témákat, egyedül a Legyek elején van az a jófajta gitárvernyogtatás.
Igazából egy problémám van csak a lemezzel, nem hallom a plusz gitárt. Nyilván süket is vagyok, de az első hallgatás óta nyomozom az erőt, amit a két gitártól várnék, de a Szemgerendán meg a Judas Priest feldolgozáson kívül, laikus füllel nem nagyon hallom, hogy hol van itt a két gitáros. Jó, nyilván a Blind nem az a tipikus ikerharmóniás akármi, ahol perceken át felváltva nyomják a szólókat, de én kicsit keveslem a díszítéseket.
Mindent összevetve az előző két lemezt erősebbnek érzem, ez persze nem azt jelenti, hogy ez gyengébb lenne, hanem azt, hogy azok nekem valahogy egységesebbek voltak. Most nincs az a spirituális leborulás, mint az Illegal Society vagy a When One Day Ends, és nincs olyan könnyen ható sláger, mint a Worst-Case Scenario vagy a Wise-Men of the West.
A kiállítás nagyon profi, és csakúgy, mint legutóbb most is van egy bónusz dvd, amin van 3 klip meg egy ilyen, meg rajta van a 2007-es PeCsa koncert, többkamerás, látványos profi produkció. Klip még nincs, viszont a lemez trailere valami elképesztően fasza lett. A Stargate módra pörgő-morgó csatornafedél egyszerűen kurvajó.
Utolsó kommentek