Tavalyi lemezek érnek még? Hát persze hogy érnek, nehogy már elkezdjünk finnyáskodni, mert akkor remekművek tűnnek el a kollektív emlékezet süllyesztőjében. Megemlékeznék három tavalyi nagyszerű albumról kutyafuttában, amik kivétel nélkül felfértek volna az év végi listára, amennyiben időben találkozok velük. Ez egy ilyen meglepő stíluskavalkád lesz a változatosság jegyében. Ja, nem, ősrock lesz mindegyik.
Serpent
Nekromant
2015
Transubtans Records
Egy szerzői kiadásban megjelent EP és egy nagylemez után szerződött a svéd Serpent a Transubstans Recordshoz, ahol is a tavalyi év végén jött ki a Nekromant címre hallgató album. A Transubstans a világ első számú ősrock-keltetője, ahol olyan ragadozók cseperedtek fel és szabadultak a világra, mint a Graveyard, vagy a Graviators, így hát nem kell azon csodálkozni, hogy a Serpent is tökéletesen illeszkedik a kiadó által favorizált stílusba. Tehát a hívószavak: vintage, ősrock, minőség. Ha azt mondom, hogy Sabbathos, akkor nem mondtam semmit, de ha azt, hogy a zene kiforrottsága és az énekdallamok heroikussága a Graviatorsra emlékeztet, akkor talán egy kicsit már pontosabb a kép.
A nyitó, kissé monoton kezdésű Hounds Of Hell nem érintett meg különösebben, ugyan már itt is vannak jobb pillanatok, de összességében egy átlagos ősrock dalocska ez, a stílus kötelező, elmaradhatatlan hozzávalóival, de aztán jön a Doom On You, és ott már totális leborulás van! Akinek ez az ízes gitározás-gitározgatás nem önti el a jóleső melegséggel a lelkét, annak valószínűleg nem is érdemes tovább próbálkoznia a lemezzel. Mint az apály és a dagály úgy váltogatják egymást a lassabb és tempósabb dalok, majd jön Hey You és az a becsurgatós riff.
Wheel In The Sky
Heading For The Night
2015
The Sign Records
A tavalyi év utolsó napjaiban jött ki a svéd Wheel In The Sky első albuma, amit leginkább azoknak tudnék ajánlani, akiknek bejött a legutóbbi Vidunder, hiszen mindkét zenekar ezt a Stones-alapú, tempós, ’60-as évekbeli, ősi rock and rollt nyomja. A nemzetiségen, a zenei világon, a hangzáson kívül közös pont még a két zenekarban, hogy nagyon hasonlók a dalok, ezáltal egy kicsit olyan érzésem van, mintha néhány nótának többször is nekifutottak volna. Viszont mindenképpen pozitívum, hogy a Vidundertől sokkal összetettebb, kiforrottabb, komolyabb lett a végeredmény. A korszak naiv rácsodálkozása és pszichedelikus vibrálása tempós, dallamos, bugis köntösbe csomagolva.
Az album a The Sign Records gondozásában jelent meg. Úgy érzem, jó lesz odafigyelni rájuk, hiszen náluk van a szintén remek Nocturnalia és a szintén svéd (mi más) Hällas is, akiknek a szintén a tavalyi év végén megjelent anyagukra sem lehet nagyon rosszat mondani, szóval könnyen lehet, hogy egy új üstökös robbant be az ősrock-specifikus kiadók eddig sem unalmas vérkeringésébe.
Demon Head
Ride The Wilderness
2015
Wolf Biker Records
A többiekkel ellentétben a Demon Head nem év végi termés, hanem még tavaszi, de a nagy dömpingben valahogy elsiklottam mellette, és csak idén csodálkoztam rá nagyszerűségükre. ’70-es évekbeli ősrock, proto-metál, szentimentális dallamokkal nyakon öntve, mintha csak a Snakeskin Angels és a Kalas legjobb pillanatai lennének összemixelve. Egyszerű riffek ízesen, érzéssel, hihetetlenül feszesen előadva, gördülékeny masszává gyúrva, majd az egészet a fejedre borítva. A hangzás döbbenetesen élő, koszos, szutyok, mintha csak a szomszéd szobából zajonganának az előemberek: a gitárok úgy szólnak, mint a dorong, a dobos kőbaltával csépeli a cájgot, az énekes pedig maga a megtestesült pusztulat! Ez az a zene, amire azt mondaná az ember: ezek biztos svédek. Hát nem, dánok.
Az orgona csak néha tűnik fel színező jelleggel, de akkor jelenlét van. Nem is tudom, mikor hallottam ennyire tökéletes okkult, doomrock slágergyűjteményt. Mindenki megtalálja benne magának valót, legyen szó himnikus dallamokról, hősködős gitárszólókról, vagy igazi szenvedéllyel körbecsipkézett rockdalokról - ha pedig arra vagy kíváncsi, hogy milyen az igazi, vánszorgós doom metál, akkor térdelj le a Worthless előtt! Ha időben találkozok vele, akkor tuti, hogy a top 10 környékén kötött volna ki. Nagyon komoly muzsika!
Utolsó kommentek