Vinum Sabbatum
Songs From The Convent
2010
Vinum Sabbatum? Szinte már hallom az obligát kérdést: Kik ezek, és mi a faszt akarnak? Nos, úgy tűnik, hogy Finnországból továbbra is megállás nélkül ömlenek, a Reverend Bizarre virtuális zenei emlőin nevelkedett bandák, akik a nagy előd kimúlása után is szorgosan táplálják a pokol tüzét. A Vinum Sabbatum ugyan nem annyira doom, nem annyira metál, és nem annyira elvetemült, mint a Cardinals Folly, vagy a The Wandering Midget, de nem lehet nem észrevenni, hogy őket is sűrűn beszövi a Reverend Bizarre misztikus hangulata. Az a tipikus sátáni rockzene, amit csak az igazi finn alkoholisták tudnak produkálni, kár hogy nem Helsinki illetőségűek, mert akkor most el tudnék sütni valami primitív szóviccet, mondjuk olyat, hogy Hellsinki.
A Vinum Sabbatum első életjele ez az ötszámos EP, ami inkább csak demó, és aki szereti a Hammonddal vastagon megtámogatott klasszikus hard rockot, az ettől garantáltan be fog pisálni. Annyiban különbözik a fentebb említett zenekarok hangzásvilágától, hogy nem annyira súlyos, az orgona miatt sokkal szellősebb, sokkal lazább az összkép. A hallgató totális megsemmisítése helyett inkább csak rockos játszadozás zajlik. Őskori retrós vintage hangzás, mintha a hangszerek több kiló por, és pókháló alól szólnának. Pszichedelikus hangulat, kidolgozott énekdallamok, Hammond mankókon egyenletesen bicegő monstrum.
Kutyafuttában a dalokról:
Demon Dance
Tipikus belassult finn kezdés, kolompoló kezdőriff, majd jön az orgona, ami szép lassan rákúszik a zenére, és nem ereszti többet. Pofonegyszerű refrén, mégis üt, mint a Finlandia. Az egész anyagra jellemző epikus felépítésű dal, kibaszott atom.
Witch Woman
Nyugis középtempó, erőteljes Purple hatások, és némi hippi-hangulat. Nem annyira alapvető sláger, mint az előző, de nagyon jól össze van rakva ez is.
Angel Of Mourning
Az anyag csúcspontja. Lassan hömpölygő riff, az orgonista itt valószínűleg már rendesen ráborult a Hammondra. A gitárszólóra hápogó női vokálok valami egészen csodálatosak.
Ramblin' Dues
Nem rossz, de ezt nem érzem annyira kiemelkedőnek, mint a többit, inkább csak helykitöltőként szolgál két csúcspont között.
Sunrise Of Tomorrow
Az anyag legdurvább riffjére érkezik az orgona, és aki ettől nem lesz libabőrös, az már tényleg be van oltva a zene ellen. Felvonul a teljes arzenál, bedobnak mindent, a rockzene ősi megbonthatatlan ereje, mikor az ördög templomba ment, síri csend lett odabent.
A zenekar három albumra leszerződött az Eyes Like Snow Recordshoz. Az első nagylemez már el is készült, és valahol itt van a kanyarban, de előbb lesz még egy splitjük a Groan-nal, a Doomanoid Records gondozásában, amihez kivételesen semmi közöm. Szomorú, hogy ez a zene jelenleg még az undergroundban is undergroundnak számít. A nagy független kiadók tolnak ezerrel minden szart, az unalmas golyófejű hc-től kezdve, egészen a nőnek öltözött kisminkelt vámpírokig, még a Black Sabbath és a Deep Purple ősrockjához ésszel, érzéssel, innovációval közeledő zenekarok csak a sufnikiadóknál tengődnek, még el nem tűnnek az ismeretlenben.
Utolsó kommentek