Isten Háta Mögött
Ű
2010
EMI Music Services
Két hosszú évet kellett várni, hogy a Kényelmetlen szörnyeteg után, egy újabb furcsa teremtmény bukkanjon elő az Isten Háta Mögött szülőcsatornájából. A terhesség hónapjai nem teltek eseménytelenül, hiszen Bokros Csaba alapító gitáros helyére Sándor Dániel érkezett, mint kütyüs, a zenekart pedig leszerződtette az underground magyar metálzenék legnagyobb barátja, az EMI. Egy multinál az Isten Háta Mögött, hát hol élünk? Itt már lehetett sejteni, hogy ez nem lesz egy tiszta fialás, ráadásként pedig jött az indexes dalpremiernek álcázott médiahack, aminek hatására minden rendes IHM fan minimum bazmegolni kezdett, a még meg sem született jövevényre. Szerencsére a Közkút nem került fel a lemezre, és az egész anyagot meghallgatva azért nem is olyan rossz a leányzó fekvése.
Talán majd azoknak jön be nagyon az Ű, akik eddig nem ismerték, vagy nem értették az IHM-et, de akik tisztában vannak az első három album zsenialitásával, azoknak ez valószínűleg karcsú lesz. Hosszú hónapok után most hallgattam meg újra az első három lemezt, és próbáltam mindenféle nosztalgia nélkül objektíven megítélni őket, keresve a hibákat és a gyenge pontokat. Továbbra is azon szilárd állásponton vagyok, hogy az eddigi IHM anyagok az egyetemes zenetörténelem megkerülhetetlen alappillérei, és bizony meglehetősen éles a kontraszt az Ű, és elődjei között. A korábbi lemezek tükrében ez csak egy szénsavmentes IHM, egy IHM-light. Nem biztos, hogy rosszabb, de elsőre nagyon furcsa.
Igazából nincs nagy változás: a dalszövegek, a lemez címe, a szokásos IHM-es manírok, és a bizarr zenei relációs jelek, melyeket ezer közül is felismerni. Kevesebb a gitár, több a nyugis rész, hiányzik nagyon a metálos disszonancia, és a fejet lecsavaró apokaliptikus állapotok, de ez továbbra is IHM, és nem valami MR2 Petőfis prüntyögős alterfos, amire a Közkút alapján számítani lehetett. Nincs új Köztáv, nincs új Szabó, nincs új Juhász, nincs új Kéjgáz, van viszont 8 új dal, és egyikre sem lehet azt mondani, hogy rossz lenne. Igényes, minőségi, letisztult rockzene, csak valahogy hiányzik belőle az elődök addikciója, a késztetés, hogy semmi mást ne hallgassak.
Alapjában véve jól sikerült az IHM és a kütyük találkozása, főleg a Hídavatás, az Áttelelés, és a Leányzó fekvése, ami elég erőteljesen mutatja az új irányt. Hatásokat nem nagyon tudok megnevezni, mivel nem nagyon ismerek ilyen kütyüs zenéket, maradjunk annyiban, hogy a Leányzó fekvésének közepén, a gyermekkori Képújságok kezdő témája ugrik be. Vannak aztán a már megszokott IHM-es hangulatok, mint például az Alig Akarom, vagy a Szerető, vagy a Mindenki Áll vége. Igazából nem is olyan rossz a lemez, egyenletes a színvonal, és érződik rajta az örömzenélés, nem zenei kurválkodásból lett ilyen. Tartok tőle, hogy a koncerten ezek a dalok sem nagyon fognak hangzásban elütni a régiektől, szóval, ha túltettük magunkat a multival való lepaktáláson, és az elsőre sokkoló új elemeken, akkor még akár be is jöhet.
Már csak az a nagy kérdés, hogy kinek fog ez tetszeni, mert az Ű, egy felmutatott középsőujj a progmetálosoknak, de más meg nem nagyon hallgat ilyen zenét, ebből lesz majd a tipikŰs árvajelleg. Az MR2 okosai, a zenei szólásszabadság jegyében, valamelyik dalra majd biztos összevágnak egy három és fél perces gitártoktól mentes verziót, de el nem tudom képzelni, hogy miből lehetne itt sláger. Az IHM úgy lett kommerszebb, hogy sokkal nehezebben hallgatható.
Kíváncsi vagyok az EMI-nak milyen tervei vannak az IHM-mel, mert ebben a zenében még mindig rengeteg a hangos gitár, nagyon sok hallgatást igényel, és olyan távol van a magyar közízléstől, amilyen messze csak lehet. Az EMI pedig nem arról volt híres, hogy az undergroundot kinövő metál zenekarokat felkarolja, és egyszerűen nem értem hol van nekik ebben a biznisz, mert ebből a zenéből még brutális médianyomással sem lehet 1-2 ezer lemeznél többet eladni. Én az EMI helyében megszerezném a régi lemezek kiadási jogait, csinálnék klippet az Orionra meg a Juhászra, befizetném rádiókba/tévékbe, oszt hadd szóljon a magaskultúra.
Mindenki áll, most talán ez a kedvencem az Ű-ről
Utolsó kommentek