Ignite
Our Darkest Days Live
2012
Century Media
Remélhetőleg már mindenki lecsekkolta legalább egyszer az Ignite művészetét élőben, hiszen az elmúlt bő évtizedben szinte évenként járnak hozzánk koncertezni. Aki mégsem tudná, hogy miről van szó, az a YouTube-on hosszú órákon át böngészheti a jobbnál-jobb Ignite anyagokat, a legendás kézikamerás Szigetestől kezdve, a hangulatos brazilon át, egészen a sokkamerás profi belga felvételig. A Téglás Zoli vezette Ignite egész egyszerűen a világ egyik legkirályabb koncertzenekara, és már nagyon ideje volt, hogy ez a tény végre egy hivatalos DVD formájában is manifesztálódjon.
Alapból nem szeretem a zenei DVD-ket, mert néhány klasszikust leszámítva egyszerűen nem tudom türelmesen végigülni őket. Két kezemen meg tudom számolni mennyit néztem meg eddig egynél többször, ahhoz meg, hogy melyiket néztem meg háromnál többször elég talán két ujjam is. Egy jó koncertanyag megunhatatlan, de ha már kép is társul hozzá, akkor valahogy sosem azt kapom, amit látni szeretnék. A vágószobában szokták legtöbbször elcseszni a dolgokat, vagy nincs ritmusa a képanyagnak, vagy a másodpercenkénti két-három vágástól kifolyik az ember szeme, és szétdurran az agya. Egy kézikamerás felvétel adott esetben sokkal jobban vissza adja egy koncert hangulatát, mint a hiper-szuper technikai erődemonstrációk. Nagyjából ezért nincs kedvem még letölteni sem a zenei DVD-ket, ezzel szemben az Our Darkest Days Live-ot nemcsak megvettem, de 2 hónap alatt már megnéztem vagy hatszor, úgyhogy fasza.
A DVD live részét a 2008-as Ignite turné lipcsei állomásán rögzítették, ami valószínűleg a történelem első és egyetlen Ignite klubkoncertje lehetett, ahol gyakorlatilag nem volt érdemi stage diving - jó, a Veteran alatt azért sikerült egy delikvensnek feljutnia a színpadra. Nyilván a DVD-felvétel miatt nem lett volna szerencsés, hogy a színpadon kolbászoló rajongók véletlenül eltaknyoljanak valamiben, úgyhogy ez valahol érthető is. A koncertanyag egy-két daltól eltekintve az utolsó két lemezre építkezik, és így természetesen egy gyenge nótát nem találni köztük. Az Ignite a rengeteg koncert, és a különböző projektek miatt nem valami termékeny lemezfronton, de A Place Called Home (2000) és az Our Darkest Days (2006) is olyan megkerülhetetlen klasszikus, hogyha akarnának sem tudnának gyenge setlistet összeállítani belőlük.
Sokadjára is rá kell csodálkozni az Ignite hibátlanságára: a szűk keretek ellenére változatos muzsika, értelmes szövegek, letaglózó lendület, dallamos hardcore, megvadult rock. Berakod a lemezt, elkezdődik a Bleeding, és onnantól folyamatos headbang, éneklés, szobapogó, szőnyegmosh. A vágás ugyan egy kicsit kapkodó, de ehhez a zenéhez ez illik, így jön át az energia, és ennek ellenére azért maradt egy kis bootleg hangulata a képi világnak. Az egyetlen ami nem tetszett, hogy nem nagyon volt fókusz a közönségen, és csak villanásokra lehet látni azt az elmebeteg pogózást, amit a a németek a Fear is Our Tradition, vagy a Who Sold Out Now? alatt leművelnek.
A DVD-n a két klip mellett van még a Bleeding klipjének werkfilmje, egy bő 30 perces interjús anyag, amit a legutóbbi lemez készítése közben vettek fel, és ahol a zenekar tagjain kívül a producer Cameron Webb is megszólal. Mindenképpen a digipak verziót érdemes keresni, mert ott még egy bónusz CD is figyel a tokban, amire a koncert pörgősre vágott hanganyaga került fel, tehát kivágták a dobszólót, a Sea Shepherd fényezéseket, meg az egyéb közjátékokat. Nem hinném, hogy a közeljövőben bármilyen zenei DVD-be is belenéznék, úgyhogy mindenképpen ez az év legjobbja. Kötelező vétel!
Utolsó kommentek