Tankcsapda
Urai vagyunk a helyzetnek
2014
A magyar foci szerelmesei más szemüvegen át látják a világot, mint az átlagos halandók. Például Debrecenről nem a Virágkarnevál, a Nagytemplom, esetleg a Tankcsapda jut eszükbe először, hanem a Loki. A Loki kapcsán pedig a következő hívószavak ugranak be a hazai foci legendáriumából: konda, sertéstenyésztés, kilométerekről érezhető disznószarszag, illetve a Loki új stadionja kapcsán már megszületett a 21.század eddigi legjobb magyar drapija: Új az ólatok, de a trágya a régi benne. Ezeken nem kell megsértődni, ezek vicces dolgok. Szóval, mikor a debreceni Tankcsapda zenekar közismerten Lokista frontembere az új lemezén, a Semmi pánik című számot egy olyan sorral kezdi, hogy "Diszkrét szarszag lengi be a várost", akkor azon bizony mosolyog a műértő közönség.
A Tankcsapda életpályáját három korszakra bontanám:
Aranykor 1989-2002
Nincs mese, a stíluson belül egytől egyig definitív soralbumok születtek a zenekar első tíz évében, még a koncertlemezzel (Eleven) és a válogatással (Tankológia) sem tudtak hibázni. A kezdeti punkos zene egyre jobban besúlyosodott, a kilencvenes évek közepére a Tankcsapda lett az ország piacvezető rockzenekara, akik a koncerten még a szart is kirugdosták az emberekből.
A kiegyezés kora 2002-2012
A csúcson maradni nehezebb, mint odakerülni. A lendület némileg alábbhagyott, amire jó példa minden idők egyik legunalmasabb TCS-dala, az Örökké tart, ami még a kereskedelmi rádiók ingerküszöbét is átütötte. Ebben az időszakban is voltak jó dalok, korrekt albumok, mint a Minden jót, de a lemezek már nem képviselték a korábban megszokott brutális minőséget.
A Depresszió vezérletével megjelentek a klónzenekarok, mint megannyi beszőrösödött Mókus őrs, akik a saját hajuknál fogva előrángatott kínrímeikkel próbálták elfedni a zeneiség hiányát, és azt, hogy egy az egyben a TCS receptjét próbálják újrahasznosítani
Reformkor 2012-
Cseresznye helyett Sidi, lemezbolt helyett benzinkút. Az új felállás első albuma a Rockmafia Debrecen, amit már a kijelölt benzinkutakon lehetett megvásárolni, ahol van már Tankcsapdás sör/bor/pálinka de talán még metszőolló is. Az új kor kihívásaira jól reagált a zenekar, a lemezipar dinamikus döglődése közben találtak egy alternatív, mindenki számára elérhető terjesztési módot. Az új felállás Rockmafiája viszont nem lett túl jó, sőt, talán az első olyan TCS-lemez, ahol hiányzott a lendület és még jó dalok sem nagyon voltak.
Régen minden sokkal jobb volt. A Tankcsapda is, ezen kár is vitatkozni. Ugyanakkor felesleges és hiábavaló a régi időket visszasírni, sokkal fontosabb, hogy az új lemez, az Urai vagyunk a helyzetnek sokkal jobb lett az előző Rockmaffiától, és lazán hozza a kiegyezés kori lemezek szintjét: nem tökéletes, de a stílus egyszerűségét tekintve a dalok nagy része kifejezetten élvezetes
Lukács dalszövegeit szinte már előre le lehet kottázni: zene a minden, elpusztul a világ, rohadt politika, tekereg a kígyó, bébi!, stb. Szállóigévé váló dalszöveget talán ezúttal sem sikerült összehozni, mégis úgy érzem, hogy a TCS sarkalatos pontját jelentő nyelvi lelemények rég sikerültek ilyen jól. Az énekdallamok végig jól elkülöníthetők, minden dal jól beazonosítható karakterrel rendelkezik - ebből a szempontból is nagyon erős a kontraszt a TCS és az ő stílusukat hasznosító cserkészcsapatok között, akiknél nagyjából annyiban merül ki a kreativitás, hogy minden sornak rímelnie kell a következőre.
Amit én nagyon hiányolok a jelenkori a Tankcsapdából, hogy hiányzik belőle zenei intellektus. Nyilván zeneileg sosem volt túlbonyolítva a történet, de az első hat lemez azért is emelkedik ki, mert az adott szűk keretek ellenére változatos volt. Ezen a földön, Mikor a srác, Lopott könyvek, Tavasszal, Rohadt a hely, Van ördög, van isten, de mondhatnám a Hiába szóltam végtelenül gonosz húzását is. Ezek azok a dalok, hangulatok, amik már tizensok éve hiányoznak a TCS-ből. Cseresznye soha nem volt egy virtuóz gitáros, de a Férgeken nagyon elkapott valamit, ami még lemezeken keresztül kitartott. Sidi technikailag lehet, hogy jobb, de a játékában nincs mélység, nincs benne súly, nem érzi a lassabb dolgokat. Nem várok forradalmi megoldásokat, és bőven megelégedek azzal, hogy csak ezeket az újrahasznosított, kamionról leesett gitártémákat használja, de sajnos nincs igazán bennük átütő erő, a szólók pedig csak céltalan körözgetéseknek tűnnek mondjuk egy Mikor a sráchoz képest.
Két hét ismerkedés után talán 3-4 gitártémát tudok felidézni, például az Olyan mint rég, vagy a Lélekhangokból kezdése is emlékezetes, az Ektomorfos Zotya üvöltözésével színesített Koponyák és csontvázakban is jól sikerült megragadni az apokaliptikus hangulatot. A mai modern TCS-ben szinte egyáltalán nincs már lassabb, súlyosabb nóta. Vagyis most is van Ez egy ilyen nap, de a felütése ennek is inkább az Örökké tartra hajaz. Néhány szólisztikus részt leszámítva Lukács szinte soha nem hagyja magára a zenét. A régi TCS például azért is volt jó, mert a Férgeken, vagy Az ember tervezen minden dalnak volt önálló zenei arculata, egy jó kezdőriff, egy jó kis Motörheades zúzás, egy gitártéma, és nemcsak a dalszöveg ritmizálása vitte a hátán a dalokat. Motörhead persze most is van - nem is rossz - meg vannak ilyen modernebb kirohanások, de a zeneileg súlyosabb-komolyabb témák továbbra is hiányoznak. Ennek ellenére, azért az összkép sokkal dögösebb, fémesebb lett, mint az utóbbi albumokon
Összességében azért nem rossz a helyzet, az első hat albumhoz ugyan nem ér fel, de a Rockmafiától nagyságrendekkel jobb, és a kiegyezés kori lemezeket is veri minőségben. A lemez 11 dalából legalább 6-7 kifejezetten kellemes rocknóta. A Vörös rúzs nagyon unalmas és az Egy ilyen nap is úgy kezdődik, mintha az Örökké tart meg a Most múlik pontosan szerelemgyereke lenne, de ezúttal nincs cikis nóta, leszámítva a Köpök rátok dalszövegét. Kicsit szerintem álságos, hogy a zenekar igazából leszarja a fikázókat, de azért már a sokadik dalt szentelik a témának, és az elmúlt években sem nagyon lehetett olvasni velük olyan interjút, ahol ne ez lett volna a központi kérdés. Egy zenekarnak nem az a dolga, hogy a vélt vagy valós fikázókra ilyen szinten reflektáljon, főleg, hogy a TCS már rég átvitte azt a szintet, hogy a negatív vélemények bármit is számítanának a zenekar megítélésben.
Zárszó gyanánt tekintsük meg a Köpök rátok klipjét, ahol Lukács szépen helyreteszi a szarrágó firkászokat, meg a trollkodó, sötét pincékben bujkáló girhes tizenhét éveseket. Ez a dal az Index és a mindenkori fikázók elleni vicces/unalmas cicaharc legutóbbi felvonása:
Utolsó kommentek