Mustasch
The New Sound Of The True Best
2011
Gain Music
A válogatásoknak régen sem volt sok értelme, a mai letöltős világban meg pláne nincs, mivel mindenki olyan válogatást eszkábál össze magának, amilyet csak akar, már akinek szüksége van ilyesmire. A best of lemezek mindig is a zeneipar kóros csökevényei voltak, hiszen a friss tartalom hamis illúziójába csomagolt, kifejezetten divatembereknek szóló egységcsomagok semmit nem tettek hozzá a világ jobbá tételéhez. Kultúrember nem foglakozik ilyesmivel. A zenei érdekességeket/különlegességeket, illetve a kultikus magasságokba emelkedett ismeretterjesztő anyagokat leszámítva nyugodtan kijelenthető, hogy az összes best of, greatest hits, és társaik nem érnek egy kalap szart sem. A kivétel erősíti a szabályt alapon most mégis meg kell említeni a Mustasch 10 éves gyűjteményes válogatását, ami azért pusztít ám, de hirtelen.
Már néhány hallgatás után meg voltam róla győződve, hogy a Cult, Mustasch álnéven elkészítette az év albumát, aztán most utánanéztem, és megvilágosodtam, hogy ez nem a Cult, csak egy újabb svéd rockszörny, a mikrofonnál egy klónozott svéd Ian Astbury, és szétrúgják a házat. A Cult lüktetése, és Astbury jellegzetes nyújtásai és bébizése, ettől jobban nem is lehet leírni a Mustascht.
Nem tudom hol a büdös picsában bujkáltak 10 évig, mert széleskörű zenei ismereteim ellenére, eddig még említés szintjén sem találkoztam a Mustasch névvel, csak most akadtak fenn a zenei hálómon, ráadásul teljesen véletlenül, hiszen ha nem sorlemeznek véltem volna a válogatást, akkor valószínűleg még most sem ordítanám reggelente a kocsiban, full hangerő mellett, a Parasite, vagy a Dogwash örökbecsű sorait. Mindössze egy új dal van a lemezen, az Angel´s Share (Cultabb a Cultnál), az összes többi korábbi Mustasch lemezekről lett összegereblyézve, leporolva, felpolírozva, újra feljátszva, egységes hangzásba csomagolva. Töltelék itt már tényleg nincs, 13 hibátlan rock/metál himnusz, aminek hatására az ember azonnal szeretne megismerkedni a teljes diszkográfiával, és megállapítani, hogy ez bizony hatalmas zene, még ha nem is túl eredeti. Azon meg már tényleg nem lepődök meg, hogy egy svéd zenekar, hogy tudja ennyire ízesen nyomni ezt a tipikusan amerikai országutas, benzinkutas, sivatagba hugyozós muzsikát.
Dalt kiemelni nincs értelme, mert mindegyik felér egy lórúgással, de talán a Double Nature az, ami a legjobban pusztít, egy igazi monumentális dörgedelem, a refrént szanaszét riffelik a vonósok, egyszerűen epic!
Utolsó kommentek