Suplecs
Mad Oak Redoux
2011
Small Stone Records
New Orleans, klasszikus trió felállás, szőr, sör, por, mocsok, délies vadromantika, sivatag, mocsár, szúnyogok. Aki ezen támpontok alapján sem tud elképzelni a lelki füleivel egy jól behatárolható zenei világot, az valószínűleg rossz helyen kolbászol. A Suplecs zenekart nagyjából így lehet körülírni, és piszkosul jó zenét játszanak, és ráadásul kurvára ismeretlenek, így minden feltétel adott, hogy a piacvezető zeneblog is leboruljon az új lemezük kapcsán, ami meglehetősen fickósra sikeredett.
A Suplecs dicsőséges tevékenysége bő tíz évvel ezelőtt kezdődött, és a trió azóta is változatlan felállásban halad, a meg nem értett zsenik rögös országútján. Szépen komótosan léteztek, koncerteztek, haladtak egyenesen az underground legendaság irányába, és beálltak egy stabil 2-3 éves lemezmegjelenési periódusra. Aztán az igazi nagy durranást ígérő, Pepper Keenan által pátyolgatott harmadik albumot, a szó szoros, és átvitt értelmében is elmosta a Katrina hurrikán.
"Ami nem öl meg az megerősít", leginkább így lehetne összefoglalni a lemez üzenetét. Egy felmutatott zenei középső ujj az elemeknek, és mindenkinek, aki az elmúlt években útjában állt a zenekarnak. A Mad Oak Redoux ugyan távolról sem egy klasszikus koncept album, de a New Orleanst ért istencsapás, és annak utóélete több helyen is felbukkan a szövegekben. A Treme sorozatot nyugodtan ajánlom háttértanulmányként, bár időhiányában még csak az első részt láttam, de abból nagyon átjött a szétbombázott NOLA, a segélyszervezetek körüli visszásságok, a reménytelenségben vergődő emberek, akiktől a zenén kívül mindent ellopott Katrina. A Treme ugyan egy másik zenei világra fókuszál, de nagyjából leszűrhető, hogy miken mehetett keresztül a Suplecs.
A Mad Oak Redoux a bostoni Mad Oak stúdióban készült, és minden eddigi Suplecs anyagnál érettebb, komolyabb, dallamosabb. A nyitó Stand Alone egy vérbeli stoner himnusz, aminek hangjaira magasba emelkednek az öklök, és a söröskorsók. Egyszerű, mégis hangulatos dalok, húzós riffek, és egy csipetnyi redneck hangulat, lényegében ez a Suplecs veleje. A Fema man a legérdekesebb dal a lemezen, de nekem egy kicsit kakukktojás, valószínűleg koncerten üthet igazán, például a hagyományos New Orleans-i guruló karneválon, mikor a Suplecs kamionja megáll a városháza előtt, és a helyi politikusoknak dedikálva adják elő. A Mardi Gras karneválon rendszeresen fellépnek Suplecsék, itt egy video az idei banzájról, 3:43-tól néhány másodperc erejéig feltűnik a Suplecs kocsija, miközben az új lemez legjobbját, a Once Againt nyomják. Nagyon hangulatos lehet ez a Treme-ből is ismerős, "megyünk az utcán oszt zenélgetünk" attitűd. Jellemző, hogy Európa ebből is csak a kamionos, tucc-tucc, műanyag plázapicsás verziót tudta átvenni.
Na de a lényeg, hogy Suplecs egy nagy olvasztótégely, amiben békésen megfér egymással a blues-os délies téma, a punkos húzás, a klasszikus rock hatások, vagy éppen egy ellazult jam, mint például a 2×4. Halálbiztos ritmusszekció, ficánkoló vadállat gitáros, szőrös muzsika, és a figyelmet végig fenntartják a jobbnál-jobb dalok. Egyedül talán a záró, kissé szétcsapott Switchblade-re nem sikerült ráhangolódnom, de senkinek ne legyen kétsége, hogy a Mad Oak Redoux egy kibaszott jó stoner lemez, a Suplecs pedig nem az a zenekar, amit holmi hurrikán megállíthatna. Suplecs: 100 Percent Hurricane-Proof.
Utolsó kommentek