Az ezredforduló óta csökkennek a lemezeladások, nagyjából azóta temetik a fizikai adathordozókat infógrafikákkal, elemzésekkel, tendenciákkal vastagon alátámasztva. A dologban sok igazság van, valószínűleg már visszafordíthatatlan a folyamat, de ugyebár a bakelitet is eltemették már egyszer a ’90-es években. A lemezeladások tényleg esnek, de a nagy egésznek van egy kis szelete, a metálra specializálódott független kiadók gyülekezete, akik szintén érzik a dolgot (legutóbb például a Hydra Head Records, az Isis frontemberének kultikus kiadója húzta le a rolót, szó szerint) de náluk a kisebb szeletnél kisebb méretű a visszaesés is, és néha már nagyon durva eladási eredményeket produkálnak. Itt van például az osztrák Napalm Records, akik az elmúlt héten a Powerwolf új lemezével, a földdel tették egyenlővé a német eladási listát, ami azért mégiscsak a világ harmadik legnagyobb lemezpiaca.
A multik nyavalyognak, hogy vége a rablógazdálkodásnak, az Artisjus az üres CD-k és pendrive-ok után lassan már azért is pénzt kér, ha egy hatfős bográcsozás közben áthallatszik a zene a szomszédba, eközben a független kiadók röhögnek a markukba, és ész nélkül nyomják a bakeliteket. A Rise Above Recordstól elszipkáztak néhány nagy nevet a közelmúltban, de a Cathedral/Rise Above-főnök Lee Dorrian szerint még soha ilyen jól nem ment a bolt, a Nuclear Blast most adja ki újra, bónusz CD-vel megspékelve az Anthrax legutóbbi lemezét, akiknek a ’90-es évek eleje óta nem fogyott ilyen jól albumuk, a Metal Blade-től a Relapse-ig az összes nagyobb független kiadó tömegtermelésben nyomja a bakelitet, és nemcsak az újdonságokat, de a régi klasszikusokat is, és akkor itt van még a Napalm Records, akik szép lassan a stoner rock nagyhatalmává válnak.
A Napalm néhány osztrák black hordával kezdte az ipart, úgy 20 évvel ezelőtt, aztán a Nightwish felfutásakor rámentek erre az énekesnős/szimfonikus vonalra, szép lassan kicombosodtak, és néhány éve már egy igazi A-kategóriás anyaszomorítót is le tudtak igazolni a Monster Magnet személyében. Most meg már az van, hogy egyszerűen nem lehet nem tudomást venni azokról a pajzán pillantásokról, amiket a Napalm küld a stoner rock felé. Kezdetben volt a Karma to Burn, majd jött a Monster Magnet, Brant Björk, és a következő hónapokban nagyon durva dolgok várhatóak: már kijött a Kyuss-pótlék, vagyis a Vista Chino első lemeze, ősszel érkezik az új Monster Magnet, ami Dave Wyndorf szerint egy gigantikus nagy ősrockozás lesz, és a napokban két olyan tehetséges bandát is leigazolt a Napalm, mint a német Zodiac, és az angol Steak, mindkettőtől a jövő év elejére várható az új album.
A Napalm egy nagyon jó struktúrát követ: megvannak a húzónevek - akik talán még profitot is termelnek - de ugyanakkor figyelik az undergroundot is, és megadják a lehetőséget azoknak a csapatoknak, akiknek valószínűleg kell 2-3 lemez, mire kiforrják magukat és egy szélesebb körhöz eljutnak – már amennyiben a stoner/retrónál létezik szélesebb kör. Nem mellékesen Európában ők terjesztenek olyan lemezeket, mint például a The Sword legutóbbi albuma, amiből csak az Egyesült Államokban a megjelenés hetében eladtak 17 ezer darabot. Az, hogy a 17 ezer milyen brutálisan nagy szám egy stoner zenekartól, arról csak annyit, hogy a 45 éves rocklegenda, a Deep Purple idei lemezéből 4 ezer darabot adtak el az első héten az USA-ban.
Visszatérve a Napalm két új szerzeményére: A Zodiac első albuma egy jó kis bluesos vintage album volt, távol állt ugyan a tökéletességtől, de a retró-színtéren elég nagyot szólt, és megfogták vele az isten lábát, mert tavasszal a Spiritual Beggars Európa-turnéján voltak vendégek, télen pedig a Monster Magnet előtt fognak nyitni Észak-Amerikában. Aki fogékony az ilyesfajta a zenére, az előbb-utóbb beléjük fog botlani.
A Steak eddig két EP-n van túl, búgnak mint a Kyuss, húznak mint az igavonó barom, de azért nem mondható rájuk, hogy egy szokványos stoner zenekar lennének. Az első EP még egy kicsit retrósabb/Sabbathosabb volt, de az idei EP már jóval korszerűbb hangzású, egy jó kis desert rockos sivatagi huligánkodás. Az EP-k egy apokaliptikus sci-fi koncepciót vázolnak fel, amibe a zenekar saját magát is beleszőtte, mint igazságosztó faszagyerekek gyülekezetét, az EP-k borítóján is ők vannak képregényes stílusban. A lemezborítók Eduardo Ferigato (DC Comics) munkái, és remélhetőleg a későbbiekben is megmarad ez a színvonal, és nem futnak bele olyan vizuális igénytelenségbe, mint a szintén Napalmos Vista Chino, azzal az általános iskolás rajzszakkört idéző borítóval. A zene még korántsem hibátlan, de legalább van hová fejlődni, durva is lenne ha már az első nagylemez előtt tökéletesek lennének. Jó kis búgós stoner!
Utolsó kommentek