Black Sabbath

13

2013

Vertigo

Isten hat nap alatt teremtette a világot, a hetedik nap megpihent. A Black Sabbath az első hat lemezével megteremtette a zúzós rockzenét, és az olyan szimpatikus alvállalkozásokat, mint a doom metál, vagy a stoner rock. A hetedik lemezzel a Sabbath is megpihent, zeneileg és az emberi kapcsolatokban is, máshogy talán nem is élték volna túl a ’70-es éveket, mivel ekkor már elszívtak, belőttek, megittak, és felszipákoltak mindent, amit csak eléjük tettek. Az évek alatt aztán begyógyultak a sebek, megegyeztek egymással a különböző menedzsmentek, és mindig lógott a levegőben, hogy a koncertezésen kívül még egy lemezt is fel fog venni a klasszikus felállású Sabbath. Két dal össze is jött a 15 évvel ezelőtti Reunion lemezre, de a teljes albumra 2013-ig kellett várni, és egy kicsit egyfajta égi jelnek is érzem, hogy a Sabbath akkor tér vissza, mikor a fősodorba tartozó metál évek óta kilátástalanul vergődik, a ’70-es éveket egy az egyben újraértelmező bandák pedig sosem látott virágzásban vannak évek óta.

Szólj hozzá!

Címkék: heavy metal doom black sabbath hard rock

ASG

Blood Drive

2013

Relapse

Minden túlzás nélkül állítható, hogy az év egyik legjobban várt kiadványa az ASG új lemeze, hiszen már több mint hat év telt el a közel tökéletes legutóbbi album óta, ráadásul az új anyagot már a metálfronton viszonylag nagykutyának számító Relapse gondozza. Nagyon úgy tűnik, hogy az ASG készen áll a szintlépésre, hogy az underground második lépcsőfokáról fellépjen az elsőre, ami nyilván még mindig nem az a szint, ahol tartaniuk kéne, de kiindulópontnak nem rossz. Ha a Relapse lehetőségei erősen korlátozottak is, azért ők már egy olyan hatékonyságú kiadó, akik el tudják vetni a magvakat a nemzetközi hírfolyamba, és ezáltal minden lehetőség adott, hogy az ASG már ne csak néhány ezer beavatott kedvence legyen. Mert a nemzetközi metálsajtó egy furcsa dinoszaurusz, akinek beletelik az egy kis időbe, mire az infó eljut farkától az agyáig, de a Relapse már egy olyan név, akinek a bandái mellett már nem lehet szó nélkül elmenni, hiszen az elmúlt években számtalan underground zenekart futtattak fel, mint például a Mastodon, vagy a Baroness. És láss csodát, szemlátomást egyre több helyen írnak a Blood Drive-ról, ami a Billboard újoncoknak fenntartott Heat Seeker eladási listáján a 15. helyre vágódott be, és már mindenfelé pakolják szépen fel a kedvcsináló dalokat a CD-mellékletekre, szóval mindenképp alakulgat a dolog.

Szólj hozzá!

Címkék: stoner hard rock asg

A Warped Tour Amerikát átszelő utazó fesztiválján igencsak furcsa dolgok történnek. Az alábbi fotót a The Bronx nevű hardcore zenekar dobosa töltötte fel a Facebookra, ami a Black Veil Brides nevű pukimetál zenekar koncertje alatt készült bennfentes szemszögből, és bizony jól látszik, hogy az erősítők tartalmát elvitte a cica.

4 komment

Los Disidentes Del Sucio Motel

Arcane

2013

Deadlight Entertainment

Nem igazán vágom, hogy mitől alakult ki mostanában ez a nagy zombi-hisztéria, de egyértelmű, hogy szezonjuk van a hörgő-morgó dögevőknek. A zombik véres-beles villásreggelijei a tömegkultúra részei lettek, nagyrészt valószínűleg a The Walking Deadnek köszönhetően, ami a kezdeti bénázások után a harmadik évadra tényleg egy jó kis sorozat lett, de szerintem az sem a zombik miatt működik. Nem nagyon látom a mögöttes tartalmat, hogy mi ilyen menő a zombikban, hogy vég nélkül ömlenek a filmek, a sorozatok, a képregények, kidolgozott mögöttes ideológia helyett, csak egyszerű horror kliséket látok, de ez valószínűleg a műfajjal szemben fennálló immunitásom miatt van. Mindegy, a lényeg, hogy már az undergroundban is undergroundnak számító zenekarok is zombis videókat csinálnak, hiszen volt ugye nemrég a zseniális King Giant zombis klipje, most pedig itt van a Los Disidentes Del Sucio Motel (a továbbiakban csak LDDSM) akik az új lemezük egész koncepcióját a zombi apokalipszisnek szentelték, sőt, már csináltak a Z című nótához egy rémisztőnek szánt klipet, a Night of the Living Dead című klasszikus horror előtt tisztelegve.

Szólj hozzá!

Címkék: stoner desert rock los disidentes del sucio motel

Egy különösen gatyarohasztó hét, egy különösen gatyarohasztó hétfője. Hogy verjem bele! Hűsítő hétindítónak kérnék egy kis mennydörgő ősrockot, lángoló orgonákkal, death'n'roll énekhanggal, és küldeném mindenkinek, aki szereti. Blehh.

Szólj hozzá!

Címkék: blues hard rock vintage rocks tobeatic phono one

Nyilván már mindenki hallgatja, de hivatalosan csak holnap fog megjelenni, a majdnem klasszikus felállású Black Sabbath visszatérő albuma, a 13, és remélhetőleg a világ összes civilizált országában romba is dönti az eladási listákat. A nagy esemény apropóján megpróbáltam összegereblyézni minden idők legjobb feldolgozásait, mert a Sabbath nemcsak a legnagyobb hatású rockzenekar, de a legtöbbet feldolgozott zenekar is egyben, hiszen a Metallicától az utolsó bivalybasznádi garázszenekarig mindenkinek eljön az a pont az életében, hogy megpróbálja a Sabbath zenéjében lakozó gonoszt a saját képére formálni. A dalok, amik az évtizedek alatt őrizték a lángot, és ezáltal sikeresen ismertették meg az újabb generációkkal a rockzene kezdetét és végét.

Szólj hozzá!

Címkék: metal heavy metal iron maiden pantera doom black sabbath mood entombed soad

Miért beteg a magyar metál?

A kérdés költői, és egy kicsit hatásvadász is, úgyhogy gyorsan sietve leszögezem, hogy nem a magyar metálzenével van a baj, hiszen az elmúlt 10-12 évben tucatjával tűntek fel a kiváló hazai zenekarok, és ha mostanában ugyan mintha egy kicsit nagyobb lenne a csend, de azért van legalább 10-15 (IHM, Korog, Blind Myself, Wall of Sleep, Chief Rebel Angel, Watch My Dying, Subscirbe,  stb)  nemzetközi mércével is minőséginek mondható zenekarunk. Lehet, hogy néhány ezer embernél több soha nem ismeri meg őket, de attól még nyugodtan lehet az elmúlt bő évtizedet a magyar rockzene eddigi legjobb szakaszának tekinteni. A zenével nincs baj, sem itthon, sem külföldön, minden mással viszont igen.

43 komment

Címkék: metal heavy metal metal hammer töketlen rocksajtó

Spacegoat

S/T

2012

Kisebb visszaesést tapasztalok az okkult retro-rock énekesnős szakágában, mintha egy kicsit kevesebb lenne a kiemelkedő lemez, és mintha a fáradság és a tömegtermelés jelei mutatkoznának, a kecskevérben könyékig turkáló asszonyságok munkásságában. A Devil's Blood beszüntette dicsőséges tevékenységét, és az utolsó album biztos nagyon karmolhat, de a száraz hangzás, és a dobgép miatt képtelen vagyok néhány percnél tovább hallgatni, a Purson meglehetősen unalmas lett, a finn Jess néni EP-je meg sem közelíti a tavalyi lemezt, az amerikai Jex néni zenéje annyira elborult, hogy hónapokig tart, mire feldolgozza a szervezet, jön majd ugyan az új Blood Ceremony, de őket igazából sosem soroltam a közvetlen élvonalhoz. Szóval pont jókor jön a mexikói Spacegoat ötszámos EP-je, ami ha nem is forgatja ki sarkaiból a világot, de az elmúlt időszak legjobb énekesnős retro-rockja hallható rajta.

1 komment

Címkék: psychedelic stoner hard rock vintage rocks spacegoat

Nyugodtan mondhatom, hogy világpremier következik, hiszen eddig garantáltan sehol, semmilyen nyelven nem lehetett értesülni arról, hogy a francia God Damn zenekarnak elkészült az első, viszonylag normálisnak mondható klipje. Igen, őket sem szondázza a nem túl tájékozott, de legalább teljesen süket nemzetközi rocksajtó. A God Damnről annyit kell tudni, hogy ők írják a legjobb Panterás számokat, amiket nem a Pantera adott ki, ők írják a legjobb Down-dalokat, amiket nem a Down adott ki, a mikrofonnál a szegény ember Phil Anselmoja üvölti le a csillagokat az égről, második lemezük pedig a tavalyi év egyik hibátlan mesterműve.

Szólj hozzá!

Címkék: god damn

Dead Lord

Goodbye Repentance

2013

High Roller Records

Távol álljon tőlem, hogy belemásszak politikai kérdésekbe, de ha a kormányzat már lezsírozta a dohánybizniszt a spanoknak, az anyósnak, meg a szomszéd Juci néninek, akkor talán érdemes lenne a hazai zenei mentálhigiénés közállapotokat is rendbe tenni, mondjuk jól bejáratott külföldi példák (svéd) segítségével, és nagyon gyorsan elfelejteni örökre az Eurovíziós reménytelen balfaszkodásokat. Nem tudom, hogy ki lehet az illetékes ilyen ügyekben, a TEK, vagy a Titkosszolgálat, vagy egyáltalán, hogy mennek ezek a dolgok, de most már tényleg ki kéne helyezni a svédekhez néhány alvó ügynököt, vagy egy ipari kémet, vagy valamit, mert ne mondja nekem senki, hogy normális dolog az, ami ott megy. A zenekarok magas számát még ki lehet magyarázni valahogy, de a minőségre már tényleg nincs semmiféle racionális válasz. Igen, folytatásos svéd teleregényünk 529. epizódja következik, színhely a stockholmi Gazdagréti lakótelep, a főbb szerepekben a helyi Vágási Feri, és a nyomdászfiúk, akik egy nehéz nap végén benyomnak pár felest a sarki bisztróban, majd egy pince mélyén nekiállnak ősrockot játszani.

Szólj hozzá!

Címkék: heavy metal hard rock dead lord

Kadavar

Abra Kadavar

2013

Nuclear Blast

A tavalyi évben nemcsak a svédek, de a németek is rendesen belepacsáltak a retrólecsóba, hiszen négy vintage-gyöngyszem is érkezett Germánföldről: az Orcus Chylde, a Kadavar, a Heat, és a Zodiac is elég korrekt anyagot rakott össze, tovább súlyosbítja a dolgot, hogy mind a négy debütáló album volt, ami már egyfajta szolid Bundesliga-mozgalmat is feltételez. Zeneileg nekem az Orcus Chylde jött be legjobban, de a legnagyobbat a Kadavar füstös, pókhálós, pszichedelikus bemutatkozása durrant, ami nemcsak futótűzként terjedt az ódivatú rockzenére fogékony zenebuzik körében, de a tavalyi év egyik legnagyobb vinyl-sikersztorija is lett, hiszen a kezdő ezres szériát még kétszer kellett újranyomni néhány héten belül, több mint háromezer darab eladott bakelit pedig ép ésszel már-már felfoghatatlan mennyiség egy underground zenekartól. A berlini trió nem is tökölt sokat a folytatással, télen stúdióba vonultak, hogy feljátsszák a második lemezt, nem sokkal később pedig leszerződtek a Nuclear Blasthoz, akik aztán nem szaroznak holmi ezres szériákkal, hanem a sima vinyl-verzió mellett, a szivárvány összes színében, legalább nyolc-tíz különböző verzióban nyomják bakeliten, a limitált példányszámú, sorszámozott, mindenféle extra bizbasszal ellátott második Kadavar-lemezt, az Abra Kadavart.

1 komment

Címkék: psychedelic stoner hard rock vintage rocks kadavar

Iggy and The Stooges

Ready to Die

2013

Fat Possum Records

Iggy Pop is a rockzene szimpatikus, elpusztíthatatlan csótányai közé tartozik, mint pl. Lemmy, vagy Ozzy. Rátaposnak, de ő csak megrázza magát, és megy tovább, átfolyik rajta egy gyógyszergyárnyi mennyiségű drog, de ő meg sem érzi, atomtámadás következtében kipusztul a teljes élővilág, de ő még mindig ugrál a színpadon. Iggy mestert kétszer is volt szerencsém látni a Szigeten, és egy igazi showmanként úgy feltúrta a színpadot, hogy még azok is maximálisan élvezni tudták a koncertet, akik korábban egy hangot sem ismertek az életművéből - mint például én. Szégyen, vagy nem szégyen, de az idő kevés, a zene meg rengeteg, és a Stooges nekem például teljesen kimaradt, dacára annak, hogy tizenöt éve kilóra megvett a már akkor sem fiatal Iggy papa, és a respektációm azóta is töretlen az irányába.

Szólj hozzá!

Címkék: hc/punk iggy and the stooges the good the bad and the zugly the infected

Sztóneres bakancslista, avagy tíz ismeretlen stoner rock/metál zenekar, akiket hallanod kell, mert királyok! Az évek alatt gyűltek a zenék, amik vagy lustaságból, vagy ilyen-olyan okból kifolyólag nem lettek említve a blogon, pedig a minőség alapján itt lenne a helyük, máshol meg úgysem lehet olvasni róluk, úgyhogy a posztnak nagyon komoly felvilágosító jellege is van. Tologatom-halogatom már őket egy ideje, úgyhogy minap feltettem a költői kérdést: posztolj, vagy pusztulj? Inkább posztolok.

Aki előítéletesen a stoner rock/metálról azt hiszi, hogy ez valami betépett hülyegyerekek által elővezetett lila ködös művészkedés, hát az óriási tévedésben van. Ez a rockzene egyik legőszintébb megnyilvánulás formája, hogy pufogjanak a közhelyek: szívből jövő dallamok, mennydörgő riffek, a rock mindent elsöprő ereje, meg ilyenek. Nem kell hozzá semmiféle zenei előképzettség, de még tudatmódosító sem. Könnyen befogadható rockzene, amit egy normális világban rommá játszanának a rádiók. Ez az a zene, amitől még a szobanövények is elszáradnak! Ez itt a föld alá kényszerített zenék erődemonstrációja!

1 komment

Címkék: top 10 heavy metal psychedelic doom stoner rock n roll blood island raiders kalas the mushroom river band novadriver desert rock obscure seamount kaihoro the bluestation chrome locust mojo jazz mob

Kb. egy hónap múlva érkezik Blood Drive címmel az ASG új lemeze, ami az év egyik nagy durranása lehet. Ez lesz a sztóneres/punkos parasztmetál császárainak a negyedik albuma, és az első, ami már nem egy sufnikiadónál jön ki, hanem a Relapse égisze alatt, ami azért már egy viszonylag masszívnak nevezhető lemezkiadó. Nyilván az MR2 rotációjába így sem fog bekerülni az ASG, de azért a Relapse egész szépen fel tudott építeni olyan zenekarokat, mint a Mastodon, vagy a Baroness, szóval talán van egy kis esély rá, hogy ebben az évben sokan rájuk fognak csodálkozni.

Szólj hozzá!

Címkék: asg

Ghost

Infestissumam

2013

Loma Vista

Az évek óta a felszín alatt izmosodó retró-mozgalmat három dolog különbözteti meg jelentősen a szokásos rockzenei trendektől, egyrészt: itt a szűken vett élvonalat nem négy-öt, hanem legalább huszonöt-harminc zenekar határozza meg, és még a második vonalban sem a szolgai másolók vannak, hanem ha némileg visszafogottabban is, de még ott is burjánzik a zsenialitás, ezáltal nincs földrajzi gócpont sem, hiszen Skandináviától egészen Dél-Amerikáig az egész világot behálózza a vintage rock szövevényes pókhálója. Másodsorban: jóval kisebb volumenű a dolog, mint a szokásos divathullámok esetében, itt legfeljebb arról lehet szó, hogy az underground harmadik lépcsőfokáról valaki előre tud lépni a másodikra, és nagyon úgy néz ki, hogy meg is marad ezen a kevesek által ismert, izolált zsebforradalom szinten - bár a nyáron érkező majdnem klasszikus Black Sabbath felkavarhatja még az állóvizet. Harmadrészt: olyat még a világ nem látott, hogy a stílus legtöbbet emlegetett, leginkább ajnározott képviselője, egy metálcelebek által felfújt üres lufi, egy olyan kilátástanul pocsék zenét játszó banda legyen, mint amilyen a svéd Ghost.

Szólj hozzá!

Címkék: ghost vintage rocks