ASG
Win Us Over
2007
Volcom
Péntek este, kisváros a sivatag szélén. Néhány ház, egy kocsma, egy benzinkút. Csípős szél fújja a homokot, a puszta szélén álló romos épület parkolójába. Néhány szakadt kisteherautó türelmesen vigyorog egymásra, miközben odabent markos legények lapátolják serényen a tehénszart. Legurul néhány sör, elpattan néhány spangli, tágulnak a terek, tágulnak a pupillák, előkerülnek a hangszerek, az erősítők, és az istállóból néhány perc alatt próbaterem lesz, ahol a vigyorogva tologatják a zsíros riffeket a magasztos trágyaszagban. Ha az ASG-t hallom valahogy mindig ilyesmi kép ugrik be. Ilyen ez. Jó kis piszkos, mocskos, elszállós, romantikus muzsika, egyenesen az emberiség bölcsőjéből, az istállóból.
Alapvetően a 70-es évek elszállós vonala az alap, de mellette belerángatnak frissebb Baroness/Kylesa-féle témázgatásokat, néhol van egy kis punkos vadság, esetleg egy kis pszichedélia, oszt' meg is vagyunk. Az éneklő gitáros hangja először nyálasnak tűnhet, de a lemez ismeretében nyugodtan kijelenthető, hogy Jason Shi egy vadállat, és hatalmasakat énekel, üvölt, süvölt. Az ASG a legjobb példa arra, hogy hörgés, és rikácsolás nélkül is lehet olyan agresszíven énekelni, hogy a hallgatónak leszárad a füle. Ez a fajta attitűd némileg a korai A7X-re énektémáira emlékeztet, mikor még volt bennük innováció, volt bennük bátorság, és nem a bevált sémákat követték. Persze a zene teljesen más, mint A7X. Ez meg a lemez legjobbja:
A dalokra többnyire a kellemes, zakatolós, középtempós sztónerkedés a jellemző, néhol van egy kis southern hangulat, abból a teraszon atlétatrikóban, western csizmában gitározgatós fajtából, de a legnagyobb királyság mégiscsak az, mikor beletaposnak a gázpedálba. A Glow, a The Dull Blade, vagy a Palm Springs olyan szinten uralkodik, hogy azt el nem lehet mondani. A lemez fel van építve: az első három dal között mintha lenne egy finom kapocs, negyedikre jön a világsláger, majd vetésforgóban követik egymást a nyugisabb visszafogottabb sztóneresebb dolgok, és a vadabb punkosabb marcangolások. Egyedül a megklipesített nyitónótát tartom kicsit unalmasnak, de ezt leszámítva üresjárat itt nem nagyon van. Furmányos riffek, búgó gitárok, ragadós dallamok egytől-egyig. ROKKK!
Utolsó kommentek