Cynic
Traced in Air
2008
Season of Mist
A Cynic első és 2008-ig egyetlen lemeze a Focus egy igazi kultikus alapmű, ami progresszív death metált illeti. Nekem igazából nem volt soha különösebben kedvencem, persze alap meg minden, meg rá is van állva a fülem az ilyesmi muzsikára, de sosem tudtam rá olyan fundamentumként tekinteni, mint az utolsó 4 Death lemezre, amik szintén az floridai prog-death metál alapkövei. Szóval a Focust az új lemez kapcsán kezdtem el megint hallgatni, és valamivel már jobban értem. De most nem a régi lemezről van szó, hanem az újról. Azért is jó, hogy 15 év után készült új Cynic album, mert ilyen zenét évek óta nem lehet hallani ebben a minőségben. 1999-ben jött ki a két utolsó minőségi technikás ultrakomplex death metál lemez: Chuck Schuldiner projektje a Control Denied egyetlen albuma, és a Spiral Architect szintén egykéje a jó kis A Sceptic's Universe, amikben ugyan nem volt hörgés, hanem dallamos ének, de a zene mégis mindkettőnél felfűzhető a láthatatlan gigakomplex death metál fonalra.
Felsorolni is nehéz hány zenekarban/projektben fordult meg a Cynic előtt és után a Masvidal-Reinert-Malone szentháromság, de a legfontosabb talán a Death Human lemeze, ahol Masvidal és Reinert is játszott, a legérdekesebb meg talán az, hogy Masvidal több NBC-s sorozatban (That 70's Show, 3rd Rock From The Sun) is közreműködött, mint session-gitáros.
A három floridai prog/death metál klasszikust (Death, Atheist, Cynic) a személyi kapcsolódásokon kívül egyfajta közös zenei szál, láthatatlan kapocs is összetartotta, az a speciális íz, és megközelítés, amit leírni nem nagyon lehet. Akik ismerik a Death Human lemezét, azok talán emlékeznek rá, hogy a nyitó Flattening of Emotions elején Sean Reinert ugyanazt a messziről jövő egyre erősödő törzsi dobolást nyomja, ami a Traced in Airt nyitó Nunc Fluens-ben is hallani lehet.
A Traced in Air-en is technikás progresszív metál hallható, akárcsak annak idején Focus-on. A hangzás csak annyiban változott, hogy a hörgés csak néhány vokálban tűnik fel. Masvidal énekhangja egészen furcsa szférikus, szokásos mondhatni. A The Space for This egy igazi prog metál definíció, akusztikus kezdéssel, kerregő riffekkel, hipnotikus énekdallamokkal, zseniális szólóval, és az univerzum sóhajtásaival. Nagyjából ilyen az egész lemez, ezer hangon kalapáló gyönyörűséges valami. Még a Dream Theater, és követőiből álló kígyó állandóan beleharap saját farkába, vagy Muse-os bugyborékolásokat tesz fel a lemezre, addig itt tényleg valami újszerű hallható, prog metál, a szó prog metál értelmében.
Neki fogok futni megint a Focusnak, vagy a falnak. Lehet e zenéről posztot írni, lehet-e építészetre táncolni, lehet-e vörösborral fogat mosni? Teszem fel az élet nagy kérdéseit bejgli rágcsálás közben, de szerintem azért jó a Cynic, mert náluk a progresszivitás nem a cél, hanem az eszköz. Vagy valami ilyesmi. Az év három tökéletes albuma: Kényelmetlen, Out of Africa, meg ez.
Utolsó kommentek