Horváth Zsolt
Magyar Rocklexikon
2008
Vagabund Kiadó
Túl sok jót nem vártam a Magyar Rocklexikon legújabb manifesztációjától, hiszen első blikkre sem volt meggyőző, a rossz minőségű fekete-fehér képekkel illusztrált könyv. Egyedül a fájdalomküszöb alatti ár (499 FT) miatt vettem meg, ilyen olcsó húsnak híg a leve kiadvány. Eleve azt nem értem, hogy az internet korában mi szükség van egy olyan könyvre, ami semmi újdonságot nem tud felmutatni, semmi exkluzív tartalommal nem bír. Márpedig igény lehet rá, hiszen a szerző már jegyez egy hasonló kiadványt a külföldi rockzenéről; szintén Vagabund Kiadó, szintén a bűvös 500 FT alatti árkategória.
A könyv nagyon rossz. Elsősorban azért, mert az írónak nincs stílusa; unalmas, száraz közhelygyűjtemény. A legidegesítőbb, hogy minden egyes bekezdésben előfordul a "hősünk, barátunk" definíció, a főszereplő bemutatásánál. Hősünkkel kapcsolatban olyan érzésem volt, mintha Dévényi Tibi bácsi Pop híreit olvasnám a 90-es Pajtás Magazinban: "az alacsony termetű, de annál nagyobb torkú énekes"
Ettől még lehetne jó a könyv, ha nevéhez méltó módon tényleg egy lexikon lenne, egy mindenre kiterjedő megkerülhetetlen adatbázis, de nem az. Rengeteg mindenki hiányzik belőle, a diszkográfiák tele vannak pontatlanságokkal, hiányosságokkal, hogy lehetett például megfeledkezni az Ossian kapcsán a kultikus Live in Debrecen anyagról? A legviccesebb, mikor a szerző barokkos túlzásokba esik, és így lesz a Blind Myself-ből, "külföldön is magas példányszámban lemezeket eladó zenekar”. Azt meg végképp nem értem, hogy mit keresnek egy Rock lexikonban olyan előadók, akiknek még érintőlegesen sincs közük a rockzenéhez úgy, mint: Uhrin Benedek, No Thanx, Fenyő Miklós, Kartell. Az egyetlen jó pont, hogy nem maradt ki a könyvből, az elmúlt 15 év két legfontosabb hazai underground zenekara, az Isten Háta Mögött, és a Mood.
Rengeteg munka lehetett a könyvvel, hősünk biztos el is fáradt, mire elért a végére, hiszen a W betű nagyon szegényesre sikeredett: az még hagyján, hogy nem ismeri a Wackort vagy a Wendigót, de hogy kihagyott két olyan nemzetközi klasszist, mint a Watch My Dying meg a Wall Of Sleep, hát erre már tényleg nem lehet mit mondani. Persze szinte minden betűre tudnék felhozni hiányzókat: A-Angertea, B-Bridge To Solace, stb, stb. Próbáltam keresgélni a neten háttér-információkat, műhelytitkokat a könyvről, de úgy látszik, 2009-ben még van olyan, hogy egy könyvkiadó nem rendelkezik honlappal, ahol legalább néhány infót elcsepegtet, hogy miért van a világnak szüksége, egy lexikonra, ami igazából nem is lexikon, meg nem is könyv, csak a beteges íráskényszer tipikus esete.
Utolsó kommentek