Priestess
Prior to the Fire
2009
Indica
Az idei év nagy felfedezése volt számomra a Priestess bemutatkozó albuma, ami ugyan már három éve megjelent, de én még életemben nem hallottam a zenekarról, így csak idén (teljesen véletlenül) szembesültem a debüt monumentális nagyságával. A Hello Master kitűnő muzsika volt, és mire kettőt pislantottam már be is toppant a második lemez, le is csaptam rá, mint tyúk a takonyra, hogy aztán az első pillanatban rémülten hátra hőköljek, mert némileg változott a tényállás, kicsit mintha bedurvultak volna a zenészek. Nem tudom, hogy a Barn Burner és a Children társaságában kivitelezett hangversenyek hatására lett morcosabb a zene, vagy azon rágtak be a srácok, hogy kibaszta őket a multi, mindenesetre a Prior to the Fire jóval hidegebb, keményebb, fémesebb lett, mint az elődje.
Többszöri meghallgatás után már nem tűnik annyira fel a dolog, de az egyértelmű, hogy az első lemez klasszikus hard rock hangulatait, felváltották a 80-as évek jellegzetes metál témái. A dalok nem ragadnak olyan könnyen a fülbe, alapos rágcsálás kell nekik, de szerencsére minőségi változás nincs: ezeket a számokat sem lehet egyhamar megunni.
Azt vettem észre, hogy mintha a Priestess egy kicsit hasonlítana az Avenged Sevenfoldra. Ugyanúgy próbálnak a retrós dallamoknak egy frissebb megközelítést adni, és Mikey Heppner hangja több helyen is olyan, mintha az A7X énekese tolná az éneket, és a vokálokban is (The Firebird, We Ride Tonight, Trapped In Space & Time) feltűnő a hasonlatosság. A zene persze nincs úgy tele villantásokkal, és a szólókat ezúttal sem bonyolítják túl, de határozottan érezni az A7X befolyását. Ez persze nem baj, mert nem koppintásról van szó, hanem, egyfajta jótékony hatásról, ami segít felszínre hozni a rejtett dolgokat, közös zenei tőről lemetszett pávatoll ez, ami a torokba lenyomva felhozza azt, amit fel kell hozni.
A lemez roppant egységes, nem is nagyon lehet róla dalt kiemelni, mert mindegyik ütős, dallamos, fasza rock/metal nóta. Egyedül talán a Robotzsaru ihlette Murphy's Law gyengébb a kelleténél, de szerencsére nem tart sokáig. A legmeglepőbb talán a 8 perces The Gem, ahol már-már prog-rockos szálakba gabalyodnak a derék zenészek. A dobost valószínűleg soha nem fogják hangszermágusként emlegetni, de a Trapped In Space & Time meg a Lady Killer hallatán nyilván mindenki beugrik kalapálni a légdobszerkó mögé, a rengeteg fasza riffről meg témáról nem is beszélve, igazi vérbeli léggitáros téma mindegyik. Most, hogy a zenekar kiesett a multi piksziséből, már nem lesznek benne a Guitar Hero legújabb verziójában, és nem fognak minden második dalhoz klippet csinálni, de ez nem is baj, a videók úgyis szarok voltak, az igazi léggitárosnak pedig semmi szüksége Guitar Hero-féle primitív segédeszközökre.
A hangzás is atom lett, egységes, erős, rockos. A magamfajta süketek ritkán szokták megkülönböztetni a hangszereket, de itt tisztán kivehető, hogy a két gitár mellett mit játszik a bőgő, ilyenekre azért ritkán szoktam rácsodálkozni, nyilván ez a zene természetéből is adódik, grind-nál már nem ennyire egyértelmű a dolog.
Egy szép új világban a rádiók a Priestesst nyomnák orrba-szájba. Például a néhány nap múlva induló országos kereskedelmi rádiók simán tolhatnák őket, hiszen friss, igényes, dallamos, minőségi slágerek találhatóak mindkét lemezükön, de afelől kétsége ne legyen senkinek, hogy az új rádiók is ugyanolyan zenei hulladékok lesznek, mint a régiek. Mert mit is lehet várni egy rádiótól, ahol az Emil Rulez(?) zenekar(?) bőgőse(?) főszerkesztő, az énekese(?) meg a műsorvezető? "Zenei kínálatukban nyitni kívánnak az eddig nem játszott stílusok felé"? Mi jelenthet ez, csak nem Slayert és Mastodont fognak játszani? Nem. Az lesz, hogy az MR2 sznob zenéit felhígítják a Slágeres gagyival, mert itt már bevételt kell termelni, itt már nem csöpög az adófizetők által fenntartott infúzió, mint az MR2-nél, ahol az igényesség mázával próbálják lefesteni a legnagyobb zenei böszmeségeket.
A sznobizmus és a gagyi nászából, a magyar médiapiacon eddig még sosem látott ronda gusztustalan gnóm fog megszületni november 19-én, majd lehet ijesztgetni vele a gyerekeket. Aki már halotta az MR2-t, vagy véletlenül elcsípte a Sláger kívánságműsorát az tudja, hogy ezek külön-külön is kegyetlen csapások emberiségre, de a kettőt összemixelve már tényleg beláthatatlanok a következmények. És hiába mondja el Hajós meg a raccsoló Dj haverjai napjában ötvenszer, hogy mi az igényes zene, mert aki nem teljesen süket az pontosan tudja, hogy mi a különbség a zene meg a Cafés meg MR2-s szarok között. Ez például zene, de ezt nem is fogja játszani egyetlen rádió sem:
Utolsó kommentek