Kvelertak
Kvelertak
2010
Indie Recordings
Szeptember elején talán még nincs itt az ideje, hogy az egész évre vonatkozó kijelentést tegyek, de úgy érzem nyugodtan megállapítható, hogy a norvég Kvelertak lemeze toronymagasan az év legjobb debütáló albuma, de talán még az elmúlt években sem találni ilyen masszív újoncot. Mint a külcsín, mint a belbecs tökéletes: a borítón a Baroness lemezekről jól ismert vastaglábú menyecskék virítanak (John Dyer Baizley stílusa ezer közül is felismerhető, jelenleg nincs nagyobb cápa a borítók piacán) a zene pedig tökéletes északi, pokolbéli, puritán, mocskos, dallamos rock'n roll.
A Kvelertakot óriási tévedés lenne black metálként jellemezni, mert ugyan az énekben jócskán van száraz blackes rikácsolás, és néha a gitárok is úgy berregnek, mint a zárlatos villanyborotva, de mindezek ellenére a zenéről sokkal inkább beugrik az AC/DC vagy a Motörhead, mint mondjuk a Burzum. Bár nekem a Burzum sehonnan sem ugorhat be, mivel a black metálos ismereteim a Satyricon, és Emperor lemezekre korlátozódnak, de a lényeg, hogy senkit se ijesszenek el a blackes zenei külsőségek, mert a felszín alatt ott tombol az életvidám bugis rock'n roll. Persze ettől még lehet, hogy Kvelertakék próbahelyén ömlik a kecskevér, és amint beköszönt a téli napforduló, okkultista szeánszok keretében pentagrammot hugyoznak a friss hóba.
A zord északi extrém metál süvölt, mint a szél, és kemény, mint a fagyott kutyaszar, nyakon öntve hagyományos rockos témákkal, meg hc-s harcossággal, és a furcsa katyvasz egyszerűen lehengerlő. 3 gitáros adagolja a riffeket, meg a gitárharmóniákat, az énekes norvégul nyomja az okosságot, és egy darab gyenge dalt nem találni a lemezen. Mjød vagy Offernatt? Fossegrim vagy Utrydd dei Svake? Ordsmedar av Rang vagy Ulvetid? Melyiket szeressem, melyik ujjamba harapjak? Vadállat mindegyik!
A Baroness nemcsak a borítón kísért, hanem a zenében is több helyen feltűnik a jellegzetes üveghangú témázgatás, különösen igaz ez a legendás Summer Hits válogatásról már jól ismert Ordsmedar av Rang-ra, vagy az Offernatt elején, ahol némi sikálás után egy jókora Baroness riffel terítik be a gyanútlan hallgatót.
Manapság nagy keletje van ennek a pogány/viking/folk nem tudom én micsodának, mikor atomrészeg nagyszakállú emberek, viking sisakkal a fejükön, ugrálnak az asztal tetején. A Kvelertakon is érezni némi csujjogatós feelinget, de szerencsére ez csak néhány refrénnél és csordavokálnál jellemző, és nincs jelentős hatással a harmóniavilágra. A hangzás nem az a klasszikus erőteljes, inkább egy kicsit piszkos, de mindenképpen karakteres, és jól sikerült kihasználni a 3 gitár adta lehetőségeket, vagy egyszerűen csak állat témákat tolnak, és igazából teljesen mindegy hogy szól.
11 dallamos, agresszív, profin megírt rock/metál szerzemény, ettől több nem kell. Az új Smoke Blow, és az új Cathedral mellett eddig az év legjobbja, akárki meglássa.
Utolsó kommentek