Cryhavoc

Sweetbriers

1998

Nuclear Blast

A 90-es évek végén feltörő nagy finn metál-cunami dobta a felszínre a Cryhavoc első albumát, mindenki nagy megelégedésére. Vagyis nem, a Cryhavoc valahogy kimaradt a jóból, pedig a Children of Bodom farvízén ettől sokkal rosszabb zenék is megéltek, de hiába voltak jókor jó helyen, valahogy kimaradtak a szórásból. Kezdetben még sima death metált játszottak (A Bodommal is volt közös spiltjük), de mire több tagcsere után eljutottak a nagylemezes fázisba már könnyen emészthető dallamos zenét nyomtak. A csöcsös borító alapján leginkább valami gót vámpíros/énekesnős dologra lehetne következtetni, de szerencsére nem erről van szó. Egy pici darkos/gótos attitűd ugyan van benne, de ez alapvetően dallamos riffes hagyományos metál muzsika.

1 komment

Címkék: metal melodic death metal cryhavoc

Alice In Chains

Alice In Chains

1995

Columbia

Nem nagyon szoktak megoszlani a vélemények, hogy melyik a legjobb Alice in Chains lemez, általában mindenki a Dirt-öt favorizálja, az utolsó cím nélküli lemez pedig elveszik valahol a kollektív emlékezetben, pedig egyértelműen az utolsó a legjobb. Már amennyiben utolsóról lehet beszélni, hiszen az Alice in Chains még életben lévő tagjai, tavaly októberben lemezkészítési szándékkal stúdióba vonultak William DuVall énekessel, és ott a jó ég tudja, hogy miket csináltak. Persze alapvetően nem kellene félni, hogy folt esik a dicső néven, hiszen a zenéért remélhetőleg továbbra is Jerry Cantrell lesz a felelős, aki általában egymaga írta a legnagyobb AIC himnuszokat, de Layne Staley jellegzetes mekegős orgánuma nélkül nehéz elképzelni egy AIC lemezt, és sok gyomor nem is fogja bevenni.

18 komment

Címkék: grunge alice in chains

Sok sport van, ami közel áll a szívemhez, de legjobban talán a profi boksz. Átlátható szabályrendszer, az egész világot behálózó világszövetség-háló, a férfias küzdelemben mindig a ringben dőlnek el a dolgok. Bírók, pontozók, külső körülmények, pénz által vezérelt televíziós érdekcsoportok közül egyik sem tud beleszólni a nemes versengésbe. Gyakorlatilag, akinek van egy jó menedzsmentje, és sikeresen legyűri az első 7-8 meccsen ellenfélként szereplő Puerto Ricói mozigépészeket, az előbb-utóbb beleszalad a kismillió világszervezet valamelyik övébe, és büszkén foglalhatja el a 28. noname box világszervezet interkontinentális kisvilágbajnoki trónját.

10 komment

Címkék: ac/dc metallica slayer

Glass And Ashes

Glass And Ashes

2008

No Idea Records

Az álmoskönyvek szerint nem jelent sok jót, hogy állandó jelleggel a senki által nem ismert noname zenekarokat propagálom, és nem is akarok belőle rendszert csinálni, hiszen ilyenkor garantált a közöny, és a kommentablak sem fog leszakadni a túlterheléstől, de a Glass And Ashes mellett egyszerűen nem lehet elmenni. Lehet, hogy nem érdekel senkit, de nem lehet úgy csinálni, mintha nem történt volna semmi, mert ez hatalmas zene, akkor is, ha nem érdekel senkit. Kidobom az ajtón, visszamászik az ablakon, nem lehet tőle megszabadulni, pedig néha olyan, mintha nem is lenne jó, pedig dehogynem. Californiából jöttek, alapvetően punk zenét játszanak, de van még benne crust, meg hc, meg post-rock, meg R'n'R, meg sludge, meg ilyenek.

4 komment

Címkék: hc/punk post hc glass and ashes

Horváth Zsolt

Magyar Rocklexikon

2008

Vagabund Kiadó

Túl sok jót nem vártam a Magyar Rocklexikon legújabb manifesztációjától, hiszen első blikkre sem volt meggyőző, a rossz minőségű fekete-fehér képekkel illusztrált könyv. Egyedül a fájdalomküszöb alatti ár (499 FT) miatt vettem meg, ilyen olcsó húsnak híg a leve kiadvány. Eleve azt nem értem, hogy az internet korában mi szükség van egy olyan könyvre, ami semmi újdonságot nem tud felmutatni, semmi exkluzív tartalommal nem bír. Márpedig igény lehet rá, hiszen a szerző már jegyez egy hasonló kiadványt a külföldi rockzenéről; szintén Vagabund Kiadó, szintén a bűvös 500 FT alatti árkategória.

A könyv nagyon rossz. Elsősorban azért, mert az írónak nincs stílusa; unalmas, száraz közhelygyűjtemény. A legidegesítőbb, hogy minden egyes bekezdésben előfordul a "hősünk, barátunk" definíció, a főszereplő bemutatásánál. Hősünkkel kapcsolatban olyan érzésem volt, mintha Dévényi Tibi bácsi Pop híreit olvasnám a 90-es Pajtás Magazinban: "az alacsony termetű, de annál nagyobb torkú énekes"

5 komment

Címkék: könyv magyar rock lexikon

Helltrain

Rock'n'Roll Devil

2008

Jimmy Franks Recording Co.

A Helltrain a legjobb példa arra, hogy a svédeknél sincs kolbászból a kerítés. Már az első lemezükön is betegre röhögtem magam, hogy ugyanazt a dalt képesek 11-szer eljátszani egymás után, és szerencsére ezt a jó szokásukat most is megtartották, így megmaradt a zene kellemesen szórakoztató bumfordi jellege. Az eddigi két lemez ismeretében mindenképp megállapítható, hogy a svéd zenekarokra jellemző kreativitás úgy kerüli el a Helltraint, mint kóbor kutya a kínai negyedet. Tipikusan az a zenekar, akiktől ha egy dalt ismersz, akkor már ismered az egész életművet.

7 komment

Címkék: helltrain death n roll

The Iron Maidens

World's Only Female Tribute to Iron Maiden

2005

DRZ

Sosem értettem, hogy lehet a tribute zenekaroknak létjogosultsága. Hiszen még legjobb esetben is csak egy lelkiismeretes, tökéletesen felkészült kópia zenekarról beszélhetünk, aki az eredetinek legfeljebb egy felvizezett hasonmása lehet. Mondjuk egy fesztiválon jól el lehet szórakozni, azon, hogy a szomszédsrác ujjatlan pólóban a Seek and Destroyt üvölti valamelyik kisszínpadon, de azt már tényleg nem értem, hogy egy tribute zenekarnak minek lemez. Mi szükség van az ezerszer hallott klasszikusokat újra felvenni, úgy hogy az eredetihez semmit nem akarnak (és nem is tudnak) hozzátenni? Mert mondjuk, akadnak érdekességek, például mikor a Six Feet Under néhány éve feldolgozta az AC/DC-től az egész Back in Black albumot death metálos köntösben, az érdekes volt. Ezt leszámítva nem nagyon vannak érdekességek tribute-fronton, maximum az ilyen különlegességek, mint a the Iron Maidens, ahol a zenakart kizárólag lányok és asszonyok alkotják.

11 komment

Címkék: iron maiden tribute the iron maidens

Minden rendes zenével foglalkozó blog készít ilyen tájban év végi összefoglalókat, de mivel ez sosem volt egy rendes blog, itt ilyen nem lesz addig, amíg az összes 2008-as lemezt nem sikerül megismernem, tehát fél év, de inkább soha. Viszont ezt kárpótlandó álljon itt egy kis post-hc körkép 2008-ból, a teljesség igénye nélkül. Reményteljes versenyzők, meg reménytelenek.

5 komment

Címkék: post metal hc/punk post hc la dispute final fight burst norma jean

Cynic

Traced in Air

2008

Season of Mist

A Cynic első és 2008-ig egyetlen lemeze a Focus egy igazi kultikus alapmű, ami progresszív death metált illeti. Nekem igazából nem volt soha különösebben kedvencem, persze alap meg minden, meg rá is van állva a fülem az ilyesmi muzsikára, de sosem tudtam rá olyan fundamentumként tekinteni, mint az utolsó 4 Death lemezre, amik szintén az floridai prog-death metál alapkövei. Szóval a Focust az új lemez kapcsán kezdtem el megint hallgatni, és valamivel már jobban értem. De most nem a régi lemezről van szó, hanem az újról. Azért is jó, hogy 15 év után készült új Cynic album, mert ilyen zenét évek óta nem lehet hallani ebben a minőségben. 1999-ben jött ki a két utolsó minőségi technikás ultrakomplex death metál lemez: Chuck Schuldiner projektje a Control Denied egyetlen albuma, és a Spiral Architect szintén egykéje a jó kis A Sceptic's Universe, amikben ugyan nem volt hörgés, hanem dallamos ének, de a zene mégis mindkettőnél felfűzhető a láthatatlan gigakomplex death metál fonalra.

5 komment

Címkék: experimental prog metal space rock cynic

Ágnes

A Gömb

2008

Culture Mission

Amikor először megláttam legkedvesebb rock magazinomban a Gömb lemezborítóját azt hittem, hogy ez valami fehérnemű reklám. Tényleg nagy lehet a gazdasági-recesszió, ha már a Metál Hammerben is bugyis reklámok vannak, gondoltam elsőre balgán. Második blikkre valami szado-mazo cuccnak véltem a vörös valamit, de mivel sem korbács sem bilincs nem tűnt fel sehol, végül fejbevágott a felismerés: ez Ágnes A Gömb című lemezének borítója, az a piros mente-szerű furcsaság pedig nem egy extrém kombiné, hanem valószínűleg a művésznő fellépő ruhája. Ágnes zenéje egyfajta küldetés jelleget hordoz, egész pontosan a dalszövegei az ígéret földje, és a világ jobbá tétele körül forognak. Igen, végre egy lemez, ahol nem az ivásról, a szívásról, dugásról meg a többi szokásos huligánkodásról van szó, hanem korunk valóban sorsfordító kérdései kerülnek terítékre.

5 komment

Címkék: ágnes

Grand Magus

Iron Will

2008

Rise Above Records

Valami bűzlik Svédországban, ez most már biztos. Azon már nem csodálkozik senki, hogy a svédeknél az egy főre jutó jégkorongozók, és zenészek száma magasabb az átlagosnál, de hogy az énekesek tekintetében is klasszisokat termelnek ki, ez már tényleg több a soknál. Ott van például a Spiritual Beggars, ahol a régi énekes Spice is isten volt, a mostani énekes JB pedig egyenesen istenkirány, ezért is furcsa, hogy miért engedi Mike Amott az asszonyt vernyákolni az Arch Enemyben, mikor a svédeknél minden bokorban énekesek vannak. Na, mindegy. Viszont a jelenlegi Spiritual Beggars énekes Janne "JB" Christoffersson eredeti bandája a Grand Magus is istenkirály, az idei lemezük meg különösen.

19 komment

Címkék: doom hard rock grand magus

Közeledik az év végi összesítések ideje, ideje megemlékezni az év legbotrányosabb lemezborítóiról. Mint mindenhol, hazánk fiai itt is kitettek magukért, nagyképernyős pixel-bűnözés csak erős idegzetűeknek.

22 komment · 1 trackback

Nem tudom, ki hogy van vele, én speciel az új Tankcsapda számra vagyok kíváncsi, vagyis küldték a linket, úgy lettem rá kíváncsi. Tehát az új TCS dal a Mire vagy kíváncsi a Valami Amerika 2 egyik betétdala, a klip rendezője pedig Herendi Gábor. Szóval öt hallgatás után: az új Tankcsapda szám egy nem túl acélos, szöveg-orientált szerzemény, igazából elég unalmas, nem véletlenül nem kerül fel a következő lemezre, a Valami Amerikába persze pont jó.

A klip technikailag tökéletes, de olyan szinten műanyag, hogy azt el nem lehet mondani, színtelen szagtalan, nincs benne élet. Herendi Gábor számára valószínűleg a Bon Bon jelentheti a rockzenét, mert sikerült neki egy steril, lélektelen videót összehozni.

19 komment

Címkék: tankcsapda

Ruiner

Prepare To Be Let Down

2007

Bridge Nine

 

Ritkán szoktam tévét nézni, elsősorban azért, mert az egyetlen műsor, ami szórakoztat azok a jó kis reklámblokkok, amiket bizony nehéz elcsípni. Odáig még nem sikerült lecsupaszítanom a pszichémet, hogy megfejtsem mi is szórakoztat benne, de a lényeg nem is ez, hanem, hogy karácsony közeledtével a reklámok is nézhetetlenek lesznek. Ilyenkor bújnak elő a poklok legmélyebb bugyraiból a hazai popsztárok, a lüke karácsonyi lemezeikkel, lássuk be: aki karácsonyi lemezt készít az elérte az egyedfejlődés legalját, innen már tényleg nincs lejjebb. Vagyis van, a Társulat nevű képződmény karácsonyi lemeze, a Sztárkarácsonynál ostobább szóösszetétel egyszerűen nem létezik, ez már tényleg az alja mindennek. A tehetségkutatónak álcázott pénzverde beindult, és már nem kíméli a karácsonyi lemezpiacot sem. Egyáltalán ki az, akit érdekel a századik Csendes éj feldolgozás valami önjelölt sztárocska előadásában? És miért kell ezekkel elrontani a jó kis reklámblokkot?

A Léggitár blog egyik küldetése a szemek felnyitása, hogy nem kell a ripacsok ostoba csilingelő zenéje ahhoz, hogy emelkedett karácsonyi hangulatba kerüljünk. A legutóbbi gyöngyszem után, itt az újabb autentikus lemez, egy újabb tökéletes aláfestés a karácsonyi készülődéshez (egyenest a mikulás puttonyából) a Ruiner tavalyi bemutatkozása a Prepare To Be Let Down.

4 komment

Címkék: ruiner hc/punk

Yava

Folcore

2008

Edge

A Yava lemezére azért voltam kíváncsi, mert itt énekel a Radio Caféból ismert Dus Polett, akinek nagyon kedves hangja van. Ugye mindenki ismeri a csodálatos Radio Cafét, akik az MR2 Petőfi mellett, az igényes zenék legnagyobb hazai bástyája (haha). A Radio Cafe, a műsorvezetőknek álcázott paprikajancsikkal meg megasztárokkal, meg az ország vezető sznob műsorával a WAN2-val (tudom, hogy egyszer már ellőttem, de a WAN2-nál tényleg minden faszt torokra kapnak, amire ráírták a britpop szócskát), és az egyetlen hallgatható rádióműsort a fantasztikus Szélsőközép 2.0 is ki lett baszva a Caféról, mert valamelyik szponzornak nem tetszett. Szóval a Radio Cafe egy roppant műmájer képződmény, leginkább azért, mert benne van a lehetőség, hogy különbözzön a többitől, de igazából ugyanolyan semmirekellő rádió az is, mint a Danubius. Szóval csak azért mondom, mert Dus Polett azon kevés emberek egyike a Cafén, aki nemcsak hanggal, de affinitással, és intellektussal is rendelkezik a rádiózás irányában, őt tényleg jó hallgatni. Szóval Dus Polett a Yava énekesnője, és nem Pulett, mint ahogy azt a legsüketebb rockmagazin legutóbbi számában olvasni lehetett. Hirtelen most több médium nem jut eszembe, akit meg lehetne sérteni, úgyhogy inkább térjünk rá a zenére.

3 komment

Címkék: folk yava